Marthi Anna : ha nem alszol

ősrégi

írok valami szépet ha még nem alszol

ilyenkor riadok fel bóbiskolásaimból

faforgács-ette ujjbegyeimet hámosítom

most a billentyű illata is neogranormonn

hol az n megnézem dupla-e tényleg nem

bárcsak ne köhögnék vagy lenne negróm

lennél beszédesebb pedig nonszensz ez

hiszen ezt is magamtól hiányolom feléd

ezért ó halld meg minden gondolatom

honnan jönnek ezek a vonalak és miért

várj csak érezd e mindenkori kucorodást

tudom egymás ölébe kismacskásodnánk

egy bevásárlószatyor csupán kispárnám

ismét odaérinteném jóéjtpuszira szám

harapós nyelvem amíg pihen gyengéden

együttlélegezhetünk fel képzeletünkben

puncim tenyered meleg fészkébe illőn

nem viszket már a többi agytekergőm

csenddé olvad jelenünk szókimondva

sikerült megélhetővé is tennem neked

kérlek nyújtsd felém nyugodt álmaidat

vigyázok rájuk óriásbuksid simogatom

mostanra összenőttek jó8-szelídséggé

egymásra hangolt elméink lélekágyon

reggelig összefont szavakkal alukálunk 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak