Egy anya tragédiája 8.

 

 

8.

 

Juliusban Margit beköltözött János lakásába. Nem szívesen, de eleve furán nézett ki, hogy már házasok, és még mindig az anyjánál lakik. Persze kényelmi szempontok játszottak közre. A munkahelye közel volt, nem kellett korán kelnie, és anyja még mindig kiszolgálta. Ez utóbbi sokszor vitákhoz vezetett.

— Anyu ne haragudj, semmi szükség, hogy továbbra is a fenekem alá tolj mindent. Elvégre férjes asszony vagyok, még ha nem is lakom Jánossal.

— Legalább addig hadd élvezzem, hogy továbbra is az én kislányom vagy, amíg itt laksz. Nem akarlak siettetni a költözéssel…

— Már te is kezded? Megbeszéltem vele, hogy amíg nem vesznek fel, nekem kényelmesebb innen bejárni. Hiába van autó, és minden nap együtt mennénk a munkába, nekem akkor is korán kellene kelnem. Így egy fél órával tovább aludhatok.

 

Angéla újra felvételizett, de negatív választ kapott. Másodszorra sem vették fel. Mégsem keseredett el. Tibor szerette volna, ha ténylegesen beáll hozzá a Fagyizóba, ám erre nem volt hajlandó.

— Van egy tervem és azt meg fogom valósítani. Nem leszek fogorvos, ahogy elterveztem, de kétszer annyit fogok keresni, mint egy fogorvos.

— Elmondanád hogyan?

— Ne félj, nem valami simlis dolog. Most mindenki GMK-ban kezd gondolkodni. Én szerzek egy olyan frekventált helyen levő lakást, ahol fogorvosi rendelőt lehet berendezni. Dőlni fog a nép. Csupán majd kölcsönt kell szerezzek a berendezéshez. Fiatal pályakezdőket fogok alkalmazni. Először is hálásak lesznek, hogy privát is dolgozhatnak, másrészről meg olcsók, nem kell annyit fizetnem, mint egy többéves praxisban levőnek. Mert manapság a legtöbb fogorvos csak SZTK-ban tud dolgozni, pontosan a felszerelések miatt. Méreg drága és elavult a géppark. Van ismeretségünk Németországban, tehetős emberek, rokonok… Ennyit meg fognak előlegezni nekem.

— Merész terveid vannak, Angéla. Nem két forintban gondolkozol. De mi van, ha nem kapsz kölcsönt? Le tudsz tenni valamit garanciának?

— Anyám lakását, ami már az én nevemen is van. Az arra elég lesz, hogy helyiséget béreljek, meg a vámot a felszerelésre kifizessem. Utána érdeklődtem rengeteg dolognak. Még van egy csomó kiskapu, amiket kihasználhatnék. A vámot nem kellene egyszerre kifizetni, és rengeteg más kedvezmény is van. Bele kell vágjak.

— És velem mi lesz?

— Mi lenne? Tovább vezeted a Fagyizót. Vagy?

— Szóval szeretnék valamit mondani. Zseniális terveid vannak, lehet, hogy ebben nem tudok partnered lenni, viszont, más területen lehetnénk társak. Lennél a feleségem?

— Semmi akadálya, de ne gondold, hogy ezzel eltérítesz az eredeti terveimtől. Te is csinálod a magadét és én is. A többi meg fifti-fifti.

Amikor Margit megtudta, hogy Angéla is férjhez megy, kicsit elkeseredett. Nem amiért neki is munkába kell állnia, hanem, hogy őt is kudarc érte. Nagyon drukkoltak egymásnak, hogy bekerüljenek az egyetemre. Csak az esküvőjük után mesélte el, hogy ő nemsokára anya lesz.

— Látom, te beadtad rendesen a derekadat. Ám ne bánd! János egy nagyon rendes, klassz fiú. Ebben én biztos vagyok.

 

Margit, mikor terhességének utolsó hónapjába érkezett, férje kérésére kivette a szülési szabadságát.

— Nem kell félned, hogy nem fognak visszavenni. Ilyen munkaerőt nem fognak kapni, amilyen te vagy. Eleve jár neked a GYES. Mire a gyerek bölcsődés lesz, visszamehetsz dolgozni. Sajnos a jelenlegi törvények mellett nem lehetsz még „főállású anya”. Pedig én azt szeretném.

A kismama hol otthon az anyjánál, hol János szüleinél töltötte ideje nagy részét. Titokban mindegyik örömszülő azt szerette volna, hogy ő vihesse be a szülészetre. Még aktívan kénytelenek voltak délelőttönként magára hagyni, ő meg rettenetesen unatkozott, sehogy sem tudta lekötni magát. Aztán végre elérkezett az izgalmas pillanat. Amikor érezte, hogy itt az ideje, nem tudta, eldönteni, hogy a mentőknek vagy Jánosnak telefonáljon. Végül is a mentőket hívta. János orvos volt ugyan, de mit ért az, ha nincsen megfelelő környezet. Ha ne adj Isten komplikációk léphetnek fel akkor jobb a mentő. Hamarabb is ér a kórházba.

A mentők pillanatok alatt meg is érkeztek, de Margitnak csak annyi ereje volt, hogy megkérje őket, a Tétényi úti kórházba vigyék.

— Ott van az orvosom, a férjem is ott dolgozik… Az orvosomnál biztosan be vagyok már írva.

— Ez nem taxi, hölgyem! Mi az éppen ügyeletes kórházba kell, hogy vigyük.

— Ott a telefon, legyen szíves telefonálni a kórházba! Kérje doktor Kelemen főorvost. Majd ő megmondja magának hova vigyen.

Többre nem emlékezett, elvesztette az eszméletét. Villogó kék fénnyel vitték be a szülészetre. A mentős kapcsolatba lépett a Tétényi kórházzal, mondták, ne vigye máshová.

Komplikációk léptek fel, de Jánost már csak azután értesítették, miután megszületett a baba.

A kislány — merthogy lányka lett — már az első pillanatokban nagyon kieresztette a hangját… Ez később is megmaradt.

— Mi legyen a neve? — kérdezték az újdonsült anyukát, miután magához tért.

— Én Évának nevezném, de várjuk meg a férjemet, elvégre neki is van beleszólása ebbe. Lehet, hogy neki közben más név tetszett meg.

Jánosnak az nap nagyon sok munkája volt. Még reggel mondta is, mielőtt munkába indult:

 — Csak nehogy ma akarjon világra jönni az a gyermek.

Egy műtét utáni szünetben kapta a hírt, hogy apa lett. Kollégái azonnal gratuláltak neki.

— Menj, és öltözz át, hogy megnézhessed a „trónörököst”.

— Én „trónörökösnőt” szeretnék — szólt nevetve a főnökének! — Tudsz nélkülözni, amíg visszajövök?

— Nem nélkülözhetetlen senki sem! Megoldjuk.

— Igyekezni fogok vissza.

A szülészeten már egyenesen a kórterembe irányították. Margit még fáradtan nézett rá, de szemei telve voltak örömmel.

— Láttad már a kiskirálynét? Egy bőgő masina. Állandón csak bőg.

— Nagyhangú, feleselő nő lesz majd belőle. Hadd táguljon a tüdeje.

— Már adtam neki nevet, de szóltam, hogy várjanak meg vele téged is, elvégre te vagy az apja.

— Milyen nevet adtál neki?

— Éva lesz, ha te is beleegyezel.

— Rendben van, akkor Vicus lesz. Sajnos nincs sok időm, mert ma bolondok háza van az osztályon. Mennem kell vissza.

— Nem várod meg, amíg idehozzák? Most kell megint szoptatnom.

— Nem akarom zavarni a többieket. Megyek és megkérem, mutassák meg, látni szeretném, mielőtt behozzák.

Kimenve a kórteremből Dr. Kelembe ütközött.

— Már kerestelek, de mondták, még a műtőben vagy.

— Elég rumlis napunk van. Most is rohanok vissza.

— Margitot, még bent szeretném tartani egy hétig, általános kivizsgálás miatt. Biztos, ami biztos. Mentő, hozta be, ami mondjuk természetes. Ám egy időre elvesztette az eszméletét. Alig volt pulzusa, és a vérnyomás is igen alacsony volt. Csak hab a tortán, hogy az utolsó pillanatban a gyerek keresztbe fordult, így csak császárral tudtuk a világra segíteni. A vérnyomása most már rendben van. Több mindentől lehetett az eszméletvesztés, én viszont szeretném megfejteni az okát. Nem kell idegeskedned, nem hiszem, hogy komoly probléma, már szinte teljesen jól van.

A vizsgálatok nem mutattak semmi lappangó betegséget, így Margit és a kis Éva hazatérhettek.

 

 

27látogató,1mai

Szerző Avi Ben Giora. 451 írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.

6 Komment

Hagyj üzenetet