Sorozat

*      2.   Karesz tudta, az egyetemet nem lesz egyszerű elvégezni, alaposan neki kell gyürkőznie, azt is, hogy közben kiraknak néhány vagont a barátaival, mert anya nem keres eleget, Edittel együtt sem. Szerencse kerülgette mostanában, bekerült egy Népi [… Tovább]

*     3.     Az események minden képzeletet felülírtak, és felülmúltak. Karesz láthatta a várost ismét szétlőtt állapotban. Utána néma csend. Minden elcsendesedett, s azok, akik itthon maradtak, szemlesütve jártak. Indulatot nem árultak el a póker arcok. Karesz [… Tovább]

* 4. Karesz későbbi naplója: Be kell látnom, hogy csak a szarvaim hiányoznak! Ha most lenne humorom, azt is mondhatnám, hogy már nem. Sőt többszörösen vannak. Hogy lehettem ennyire ostoba! Bizonyos, hogy Verának imponáltak a sikereim, az ismertségem, a beosztásom, [… Tovább]

*     Az utca teljesen néptelen, látszik, hogy az emberek az ablakok mögé bújtak a mindennapok elől. Különben is: Itt egyelőre semmi nem történik az eseti utcabálokon kívül. Legfeljebb egy kolompolással járó lakógyűlés. A kirakatok betörve, üresen tátognak. Ha [… Tovább]

A titokra fény derül *     Négy kemény hét után az első lépéseket tette meg Anna. Nagyon gyönge volt, sovány, és szomorú! Nyugtatókat kapott, de így is el–elsírta magát. Azt megmondták neki, hogy kisfiút szült. Még nem tudott beszélni [… Tovább]

*     Egy üveg víz és a kiskés volt nála. Kényelmesen bandukolt, bár nem esett jól neki a mozgás, lábai dagadtak, Arca felpüffedt. Foggal-körömmel ragaszkodott a babához. Az orvosnak elmondta a korházban, amikor majdnem elvetélt. — Nekem nagyon fontos [… Tovább]

Maros, a kiskutya *           Már nyár derekán jár a naptár, learatták a búzatáblákat, a termés még ugyan keresztekbe* rakva, sok helyen a tarlón van, de a behordás már elkezdődött. A szérűskertekben készülnek az asztagok** nemsokára [… Tovább]

Az utolsó legeltetés *         Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Nagy volt a harmat. Az öregek az ilyen hajnalra mondják, „harmatba fúlt az eső” Ilyenkor puha a tarló, nem szúrja a meztelen talpat. [… Tovább]

A drótos *      A kiskutya nyugtalanul tekintett az országút felé. Mellső lábaival türelmetlenül topogva, nedves orrocskáját magasra tartotta, orra hegye szinte mozgott, ahogy elemezte a hozzá érkező szagmintát. Ez idegen, ezt a szagot eddig még soha nem érezte. [… Tovább]

*     A kislibák letottyantak a fenekükre, és tele beggyel halkan beszélgettek. A kis pásztor nyugodtan gondolkodhatott megtörtént dolgokról, vagy éppen ábrándozhatott, átadhatta magát fantáziájának, röpülhetett a gondolatnál is sebesebben, mint a táltos paripa. Hipp-hopp, teremjek ott, ahol akarok, [… Tovább]

A tépés *   Hajnalban, nagyon korán kellett kelni, mert Ángyika* és Rozi néni olyan hamar jöttek. Anya megint ideges volt. Korábban akart kelni, de nem húzta fel az órát. Amikor fésülte, megint egy kis hajhúzásban részesült.       — Jobb [… Tovább]

„A metróalagutak már évtizedekkel ezelőtt beomlottak, elárasztotta a Duna, csodálatos édesvízi lagúnákká varázsolta a kietlen barlangokat. A víz alatti romok között rákok gyűjtögettek komótosan, kíváncsi kárászok kutatták a rejtett zugokat. Mohos kövein szerelmesek, életük alkonyán tűnődő öregek üldögéltek, csendjét legfeljebb [… Tovább]

Túl sokan vagyunk, többé nem termel senki, csak minden századik, vagy inkább ezredik ember élheti túl mindezt. Éhesen és betegen bujkálunk, várva a halált. Ezt a cikket tanulságként írom, de inkább azért a pár falatért, melyet kapok érte, és túlélhetek [… Tovább]

            Január elseje után ifjú Barta elfoglalja új munkahelyét a városban. Az apja, ha ellátta a jószágot, szótlanul üldögélt a konyhában, megszokott helyén a kanapé végében. Pipázgatás közben feleségét figyelte, aki fürgén tett-vett a házban, foglalkozott [… Tovább]

        Fél év múlhatott el, amióta meghalt a felesége, amikor idős Barta István közölte egyetlen fiával, hogy szándékában áll újra megházasodni, mégpedig nem is akárhogy. – Hát hogy, apám? – kérdezte kíváncsian a fia. – Eddig vén [… Tovább]

Május után a nyár komolyan vette feladatait, meg akart felelni az elvárásoknak. Míg a két férfi reggeltől estig a mezőn perzselődött, Erzsi végezte a ház körüli teendőket, amiből akadt épp elég. Nap nap után morzsolódott le a kalendáriumból. Szeptemberben már [… Tovább]

  A nyár befejezte küldetését. A hosszú meleg esték helyébe korai hűvös alkonyok jöttek, de az ősz nagylelkűségével kárpótolta az embereket mindenért. Október volt már, amikor egy vasárnap reggel járomba fogták a kölcsönkért ökröket, és elindultak Erzsi szüleinek falujába. A [… Tovább]

Ilka túléli a christchurchi földrengést, a házuk áll, de…       Egy terepjáró állt meg mellettük. Annyira sáros volt, hogy csak elöl lehetett bel?le kilátni, ahol az ablaktörl? törölni tudta a sarat. – Miss Kertesz? Robert Lynn vagyok, édesapja [… Tovább]

Eléggé idegesen ébredtem reggel. Szombat van. Az járt fejemben, hogy lehet ez az utolsó szombatom, és ha így van, akkor vajon mi lenne az a dolog, amivel töltenem kéne. *       Annyi minden jutott az eszembe, hogy úgy [… Tovább]

Gondoltam bemutatom azt, ami a szenzációhajhász hírekben nem látható.   – Gyönyör? itt minden, csodálatos ez az ország, nyugodt az élet, kedvesek az emberek, a kollégáim, jól kijövök a szomszédokkal. Mégis nagyon hiányoztok. Az igaz barátokat nem lehet csak úgy [… Tovább]

…és itt jön a folytatásos rémregény harmadik része… (aki kíváncsi az előzményekre olvassa el) *         Ott hagytam abba történetemet, hogy; Gazsibá miután elhessegette rólam a baromfikat, kirakott a város főterén. Szépen beesteledett, most merre tovább?… no [… Tovább]

Folytatásos borz-alom, de egyszer csak vége lesz… *       Hol is hagytam abba? Ja, igen… hullakocsit stoppoltunk a temető mellett, de azt is túléltem…! Bögyöskémmel nyélbe is ütöttük a lakodalmat, szerényen, szolidan, mert anyagilag rendesen ki voltunk ütve. [… Tovább]

saját fotó *       „Az ünnepélyes csend, mely a szívre száll, midőn e völgybe belépünk, érzelmekre tanít minket, melyeket nem érzénk soha.” (Jókai Mór)   Székelyföld talán legszebb részén, az Olt bal partján, ősi balladák vidékén utazunk. Ezen [… Tovább]

Lord csodálatos helyre került. Egy csöndes, mindentől távol lévő kertbe. Persze meglátogattuk, de hamar kiderült, csak zavarjuk. Vagy is inkább megzavarjuk. Megszerette új gazdáit és nyugalmat lelt. Sokáig élt békében, nyugalomban. Hiszem, hogy megbocsátott nekünk.*   A r t ú [… Tovább]

Ma is csodálatos kutyáink vannak. Farkasok. Velük teljes az életünk. De most „A” kutyáról fogok írni.* L é d y   Hát igen. Ilyen volt, amikor először megpillantottuk. Egy varázslatosan szép, kicsi kuvasz. Az első tanyánkon kaptuk egy távolabbi szomszédtól, [… Tovább]

„A székelyek közönségesen borviznek nevezik e savanyúvizet… – /saját fotó/ *  … mert ők rendesen borral isszák, a csak magára való élést az „uraknak” szokták hagyni, kik nyáron által ott helyben egészségi szempontból használják.”(Gergely Lajos, 1870)   Tusnádfürdőn vagyunk. Először [… Tovább]

„Előttünk a Hármashalom-oltár. Felejthetetlen pillanat. Óriási a tér, történelmi atmoszférája van a helynek.” /saját fotó/ *     Csíksomlyó az átlag kolostorok felett áll. Kegyeletre gerjeszt, vonzó hatást gyakorol, benső indításra kelt puszta létében is. Százezrekre gyakorol élő benyomást ösztönösen [… Tovább]

Muszáj róluk megemlékezni. Nagyon fontos szereplői voltak az életünknek. Ma már tudom, ha nem lettek volna, sok minden másképp alakul, és sok csodálatos pillanatról maradunk le. Nélkülük nem lett volna teljes az életünk.*  M a c i   A kép, [… Tovább]

Reggel a Hargitán. saját fotó *     Újra itt vagyok. Itt vagyunk. Egy esztendő telt el azóta, hogy ezt a számomra oly kedves vidéket, Erdélyt utoljára láttam. Most is rövid idő jut a sok-sok szépség befogadására. Sötétben érkezünk meg [… Tovább]

Sajnos ez sem eredeti fénykép. Hasonlít, de Lord sokkal-sokkal szebb volt – német juhász. Nem is tudtuk, hogy létezik ez a fajta, míg meg nem ismertük őt. Azaz először az anyját.* L o r d   Ebben a Budapest-közeli, akkor [… Tovább]

A mofetta melleti pihenőházak – saját fotó *     Reggel van, magyar idő szerint 7 óra. Régen aludtam ilyen jót. Kinézek az ablakon, keresem a magas hegycsúcsokat, de sehol nem látom. Felhő takarja mindet.  — Ez nem lehet igaz. [… Tovább]

Anna nénivel, 2010. szeptember 11.-én. *             Anna néni különös színfoltja kirándulásunknak. Csíkmadéfalva határában találkozunk vele. Az emlékmű mellett lakik, egyszerű kis parasztházban. Kiszámíthatatlan a kiránduló autóbuszok érkezése. Anna néninek mindig készenlétben kell állni. Bármilyen [… Tovább]

Életek voltak, akik a mi felel?tlenségünk által fogantak meg, s majd a mi döntésünk által haltak…     Halál a köbön    Kilencvenhatra már új családom volt. Nagyapám halála után felbomlott az addig is imbolygó családi egység. Nagymamámmal megromlott a [… Tovább]

Jagos István Róbert. Haldoklott harminchat évet…   Bevezetés     Ha a halálra gondolunk, általában valami baljós érzés fogja el embert. Legalább is a nyugati kultúrában. A haláltól való félelmünkben megtérünk, b?nöket vallunk és imádkozunk. De mi van akkor, ha [… Tovább]

    Végezetül apámról     Ma huszonhét napja hogy eltemettem apámat. Eddig képtelen voltam írni róla. Valószín?leg a fájdalom és a szégyen miatt. A szégyen velejárója az életnek. A halálnak is? Meglehet. Nem voltam ott, amikor elment. Én és [… Tovább]

Lába csak pár centire volt a földt?l, de elég annyi is, hogy az ember lógva maradjon…   Lélektörés (1986 nyara)   A nyolcvanhatos év meghatározó volt életemben. Több okból is. Akkor rendezték a mexikói labdarúgó világbajnokságot. Amikor Orosházára mentem Mamihoz, [… Tovább]

Szálloda a Naposparton         Napospart ide, Napospart oda, elég gyenge napsugár fogad bennünket, de legalább nem esik az eső, mint itthon. A szálloda három emeletes, mi a másodikon kaptunk egy praktikusan, ízlésesen berendezett szobát, franciaággyal, tévével. A [… Tovább]

Találkozás a Fekete-tengerrel     – Anyuuuu, ez a tenger nem is fekete! – zúgolódik mellettem egy picilány. Nem bizony. De vajon miért hívják akkor feketének? A Fekete-tenger (mare nigrum) állítólag azokról a váratlanul és gyorsan kialakuló viharokról és zivatarokról [… Tovább]

Akad itt látnivaló is!           A Fekete-tenger partvidéke nem tartozik Bulgária műemlékekben gazdag területei közé, ezért aztán, aki a Napospartra utazik, meglátogatja Nessebart. Ez az ódon hangulatú sziget-városka 1983 óta a Világörökség része. Keskeny földszoros választja [… Tovább]

Még mindig Kertész Zsoltnak leginkább… S Mindenki Másnak is, aki Egyiptom szerelmese…*       1. számú töredék:       Az idő előtti korokban Kemet földjén emberként éltEM, s néha ellátogattam Deseretbe, ezért amulettem az ANKH életet jelentő varázsbetűket [… Tovább]