Jártam egy fordított világban XVI. rész

Fordított karácsony

Fordított Karácsony

 

Amiben biztosak lehettünk, amikor karácsonytájt utaztunk Aotearoa-Új-Zélandra, az hogy ott más hangulata a karácsonynak, mint itthon. December ugyanis a déli félteke júniusa. Karácsony közvetlenül a nyári napforduló (december 22.) után van.

Aotearoa-Új-Zélandon 50-nél több elismert vallás van. E hatalmas szám úgy jön ki, hogy ott nem tesznek különbséget (mint nálunk) a nagy (világ)vallások és a „csak szekták” között. A sokféle vallás ellenére a keresztény felekezetek tagjai vannak dönt? többségben. Hiába az angol királyn? alattvalói, ott nem tiltott a városok keresztény jelképekkel való kidíszítése, mint Angliában. Aotearoa-Új-Zélandona keresztény jelképek nem sértik a nem keresztényeket.

Elég fura látványt nyújtott a nyári melegben a sok rénszarvasszánon utazó, bundába öltözött „Santa” vagyis Mikulás. De hát az ?sök Európai kultúrán n?ttek fel, magukkal hozták, úgy t?nik kitörülhetetlenül az európai szokásokat. A legmurisabbnak azt a képet találtam, amely a zsákkal a hátán épp a kéménybe bújó Santat ábrázolta. A szigetországi házakon, legalábbis az északi szigeten nincsen kémény! Mert nincs f?tés télen, bár hideg az van! (Vajon miként magyarázzák a kiwi-szül?k a gyerekeknek a kéménybe bújó Santat? Na, ez nyitott kérdés marad.)

A huszonvalahány fokban Santa-sapkában áruló eladókat már egyenesen sajnálom, de azért megmosolygom szerelésüket, mert a Santa-sapkához forró nadrág vagy mini-szoknya társul, valamint strandpapucs és napszemüveg. A pálmát egy fürd?dresszes-mezítlábas és Santa-sapkás fiú látványa viszi el. Igaz, ?t nem Wellingtonban, hanem Ocean Beachen láttuk.

Wellingtonnak sajátos hangulatot kölcsönöznek a virágzó pohukatawa-fák, vagy angol nevükön Christmas tree-k (karácsonyi fák). Némelyik annyira karácsonyi pirosba öltözik, hogy levelei is alig látszanak. Szépségversenyt hirdetek, kinevezem magam egyszemélyes zs?rinek. Az els? díjat egy ocean beach-i fának ítélem oda.

Bár a legtöbben m?feny?vel díszítik a lakásukat, lehet vásárolni feny?t. Mi is beszerzünk egy aotearoa-új-zélandi erdei feny?t, mert számunkra „igazi” feny? nélkül nem is karácsony a karácsony. Gyönyör? a fa, s?r?, levelei kétszer olyan hosszúak, mint az itthoni erdei feny?nek, de nem kemények, hanem lágyak. A törzse viszont kb. 15cm átmér?j?. A ház megtelik finom feny?illattal. 20 dollár a feny?, s 50 dollár a tartó hozzá. Igaz, vizet lehet tenni bele, hogy ne száradjon ki túl hamar a nyári melegben. Fura egy látvány a feldíszített karácsonyfa mellett kitekinteni a kizöldült-kivirágzott kertre.

Díszekben nincs hiány (lányoméknak is ez volt az els? itteni karácsonyuk mindent most kellett beszereznünk), de csillagszóró és karácsonyi gyertya az nincs. Be kell érnünk mesterséges „gyertyákkal”. E kis szépséghiba ellenére lehet a fában gyönyörködni. 

Szintén furcsa, hogy telik a nap, s karácsonyest csak nem akar eljönni. Szinte este 10 óra, s még világos van. Úgy hogy elfogyasztjuk a hagyományos aotearoa-új-zélandi karácsonyi ebédet karácsonyesti vacsora gyanánt az angyalka eljövetele el?tt: az ananászos-szegf?szeges sült füstölt sonkát, és a pavlovát, ezt a habcsókból készült tortaféleséget. Csak éjfél körül énekeljük el (itteni szokás szerint pirosba öltözve) az elmaradhatatlan „Mennyb?l az angyal”-t, kívánunk szeretetteljes boldog karácsonyt egymásnak, s kezdjük bontogatni az ajándékokat.

Itt nem ünnep a 24.-e, vagyis a karácsonyeste. A nagy ünnep, az a 25.-ei karácsonyi díszebéd, amikor összegy?l a család (és esetleg a barátok). Sokan elutaznak, vagy vendégl?be mennek ilyenkor, s ekkor adják át egymásnak a karácsonyi ajándékokat, melyeket még nem nyitnak ki, hanem a fa alá helyeznek. Ezt a szokást már egyenesen gyermekkínzásnak tartom. A csomagok kinyitása az úgynevezett Boxing Day-en (szó szerint fordítva „dobozoló nap”) történik meg. Ezen a napon a szupermarketek minden ajándéktárgynak számító árunak az árát felére csökkentik, hogy az eladatlan árukészlett?l szabaduljanak. A Boxing Day jellegzetes szórakozása a Cracker-tépés. A crackerek ajándékot rejtegetnek. Két-két személy addig húzza, amíg kétfelé szakad úgy, hogy a benne elrejtett ajándék és egy papírkorona egyiküknél marad. ? a nyeri meg az ajándékot.

Mint említettem szokás itt e szabadnapokon elutazni valahova, rokonokhoz, barátokhoz, vagy üdül?helyre. Mi se hagyhatjuk ki a karácsonyi fürdés élményét a Csendes-Óceánban. Ocean Beach 350 km-re van Wellingtontól. Útközben Danenwirkeben megállunk, csapjuk el az éhségünket. A vendégl?, ahova betérünk kong az ürességt?l. A tulaj dörzsöli markát láttunkra. Paff marad, amikor karácsonyi díszebéd helyett szendvicset rendelünk. Hát igen, azt mi már elfogyasztottuk az este… Nálunk a karácsonyeste a „nagy szám”.

Ocean Beachen egyik sátor el?tt érdekes látvány: egy kis feldíszített karácsonyfa látványa fogad. A karácsony, az karácsony! Az óceán 17-18 fokos vize igencsak leh?ti a kedélyünket, de csak azért is megfürdünk! (Mellékesen Ocean Beach a 39. szélességi fokon fekszik, akárcsak az Olimpic Beach Görögországban). Még ha jégcsap lesz az orrunkon, mire kijövünk a vízb?l, akkor is! Szerencsére a jókora hullámok nagyokat csattannak rajtunk, egy id? után már nem is érezzük túl hidegnek.

Mit mesélnénk évekig e fürdésr?l, ha langyos lett volna a víz? Kalandot kerestünk, nem?

Szerző Vandra Attila 778 írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.

14 Komment

  1. Na erről a szines beszámolóról eszembe jutott az első Izraelben töltött karácsonyom.Mi nem vallási vagy tudom is én milyen apropóbol tartjuk meg évente. Elég az hozzá. hogy pont a Szent földön egyáltalán nem ünneplik ugy ahogy azt elvárná az ember.Betlehem Jeruzsálemtől nincsen messze és jeruzsálemben is kéne hogy legyen egy kis karácsonyi hangulat legalább a keresztény helyeken. Sajnos nincsen. Maximum a nagy kivilágítás meg a sok árus emged arra következtetni, hogy Karácsony lesz. Jeruzsálem nagyobb része itt/Keletjeruzsálem/itt muszlim sőt Betlehemben is. Abban az időben/hetvenes évek/ még izraeli fenhatóság alatt állt. A katonai városvezetés biztosította, hogy az ünnep zavartalan meglegyen tartva. Az éjféli misét meg a világ sok országa közvetítette egyenesben. A bevétel a helyi városi kasszát gyarapitotta. Ez aztán minden évben elfolydogált valahova de nem mindég humanitárius dolgokra. Az időjárás sokszor megtréfálta a zarándokokat. Volt ugy hogy szinte tavaszias volt az idő. De nem ritka a hó sem. Akkor éppen nem volt hó sőt relativ békesség honolt a tájon. A fura nekem a fenyőfa hiánya volt. Sehol a környéken nem volt élő fenyőfa. Nincs illetve védett fa.

  2. szó szerint színes volt ez a beszámoló-részlet!
    szép szokás megtartani a magyar hagyományokat és 24-én ünnepelni 🙂

    egyébként hogyan tapasztaltad, az újzélandiak is elkezdik a karácsonyfa állítást már december elején?
    vízkeresztkor szedik le, vagy egész januárban díszeleg?
    avagy a meleg miatt a kérdés eleve értelmetlen 😉 ?

Hagyj üzenetet