Vandra Attila : Jártam egy fordított világban XVII. rész

1280 körül fura él?lények ijesztegették a madarakat…

Aotearoa

 

 

Aotearoa, vagyis – a nagy fehér felh? országa – Új-Zéland maori elnevezése. Az Új-Zélandi szigetek, lakatlanok voltak a maorik megjelenéséig. A genetikai kutatások szerint a maorik Taiwan ?slakosainak leszármazottai, akik még azel?tt eltávoztak ?shazájukból, miel?tt a kínaiak megjelentek. Kenuikon hajózva népesítették be Polinéziát, onnan kerültek az Új-Zélandi szigetekre is hihetetlen utat téve meg wakáikon (kenuikon). A maorik polinéziai (taiwani) eredetét genetikai bizonyítékok támasztják alá, valamint a közös mitológiai elemek, s a nyelvrokonság. A maori nyelv az ausztronéziai nyelvcsaládhoz tartozik. Legközelebbi nyelvrokonaik a tahiti és a rarotonga. James Cook tahiti eredet? tolmácsot alkalmazott sikeresen a maorikkal való kommunikációhoz.

A maori szó azt jelenti „normális” „természetes” (ember), s az istenségekt?l – wairua – való megkülönböztetésül szolgált.

A maorik 1280 körül érkeztek waka-kon, többezer kilométer távolságból. A legrégebbi leletek békés, moavadász életmódra utalnak. A maorik 1450 körül harciassá váltak. Elfogytak a moák… Bár békés id?ben nem ettek embert, a kannibalizmus háborús rítus volt. Hitük szerint az elfogyasztott legy?zött ellenség ereje rájuk szállt.

1642-ben még annyira meleg fogadtatásban részesítették Új-Zéland felfedez?jének, Abel Tasmannak négy tengerészét, hogy több, mint 100 évig fehér ember (maoriul pÃ?kehÃ?) nem tette oda a lábát.

Hogy a harciasság nem genetikai jellemz?, azt az Új-Zélandhoz tartozó Chatham-szigetek ?slakóinak, a morioriknak története igazolja. ?seik Ngati Tahu törzsb?l származó déli szigeti maorik voltak, és békés, pacifista kultúrát alakítottak ki. (Ez az életmód végzetesnek bizonyult, amikor 1835-ben az északi sziget Tanaraki tartományából származó Ngati Mutunga és Ngati Tama maorik megtámadták és lemészárolták ?ket).

A maorik harciasságát tehát nem genetikai tényez?kben kell keresni, hanem abban, hogy kemény harcot kellett vívniuk a fennmaradásért. Állattenyésztéssel nem foglalkozhattak, mert a fókákat, az általuk által behozott kiore-t – polinéziai patkányt valamint kurit –, a polinéziai kutyát leszámítva. Az utóbbit meg is ették. (A kuri röviddel a fehérek bejövetele után kihalt.) A mez?gazdaság is nehézségbe ütközött, ugyanis itt nem voltak méhek, amelyek megporozzák a kultúrnövényeket. Csak az édesburgonyát (kumarát) tudták sikerrel termeszteni, mely gumóról szaporítható (akrumplit és a jamszgyökeret nem ismerték). Manapság már vannak méhek, a fehérek hozták be Aotearoa-Új-Zélandra a XIX században. A szigetek nem b?velkednek ehet? erdei bogyókban, gyümölcsökben sem… Hal volt b?ven, de hát mindenki féltette a jó halászhelyeket, s az egyre kevésbé „term?” vadászterületeket is meg kellett védeni.

A maoriknak nem volt nemzettudatuk, egymással harcban álló törzsek alkották a maori „nemzetet”. Nem voltak királyaik, fejedelmeik. A maori nemzettudat a fehérek megjelenése után alakult ki. Amikor megjelent a fehér ember, a pÃ?kehÃ?, akkor tudatosult bennük, hogy ?k mások, s egymáshoz hasonlók. Közös a b?rszínük, a vonásaik, a nyelvük; hasonló a mondaviláguk, szokásaik.

A maorik a fehérek megjelenése el?tt nem ismerték a fémfeldolgozást. A csiszolt k?korszak szintjén éltek. Nem ismerték a papírt, és nem volt saját írásbeliségük. Ez határt szabott technikai fejl?désüknek.

Ruházatuknak is határt szabott a hiány. Állati prémek épp úgy nem álltak rendelkezésükre, mint a gyapjú, se a sz?het? szálképz? növények (gyapot, kender, len, stb.). A leginkább használt alapanyag, az egy rafia-szer? növény levele volt, és a madártoll.

Vallásuk nem különbözik a polinéziai népek vallásától. Politeisták voltak, vagyis többistenhív?k. A maori (polinéz) „istenek” nem voltak mindenhatók, inkább egy-egy természeti er? megszemélyesít?i. Például: Tangaroa az óceán megszemélyesít?je, akit?l származnak a halak. TÃ?ne az erd? megszemélyesít?je, akit?l erednek a madarak. Rongo a békés tevékenységek megtestesít?je, és a mez?gazdaságé, t?le származnak a kultúrnövények.

Hitüknek két fontos eleme a tapu és a mana. A mana a spirituális er? megtestesít?je, mellyel egyes tárgyak vagy személyek rendelkeznek. A tapu proto-polinéziai eredet? szó, mely a magyar nyelvben tabuként honosodott meg. Jelentése (vallásosan): tiltott, rituálisan szabályozott. A tabu vonatkozik egy szentnek, vagy tiltottnak megnevezett bármely emberi tevékenységre, szokásra, vagy tárgyra, és egy er?s társadalmi tiltás. A tabu megszegése általában súlyos következményekkel jár, akár halálbüntetés is lehet a vége. (Valójában nem kizárólagosan a polinéz vallásokhoz köthet? fogalom. Léteznek például táplálkozási tabuk a muzulmán vallásban is – pl. alkohol, disznóhús – vagy az izraelitában is – kóser/tréf – de a keresztény világban is vannak tabuk – például erkölcsi tabuk. Léteznek univerzális tabuk, például a vérfert?zés, s ma már a kannibalizmus is az. Ám Cook útjai el?tt Európában senki sem nevezte tabunak, a szó maga polinéz – tonga – eredet?).

Ami a mitológiát illeti, a maori mitológiában egyrészt megtalálunk polinéz mitológiai figurákat (mint pl. Maui), másrészt a maorik Új-Zélandra településének legendái is közösek (apró eltérésekkel), annak ellenére, hogy egymással kevéssé kommunikáló törzsekben éltek.

 

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 703 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.