Haláltánc
Nyitku rázsa, föld varázsa,
talpad alatt ég parázsa,
nincsen párja, nincsen mása,
sem előtte, sem utána.
Nyitku rázsa, pohár óbor,
lelked bolyong, mindig kóbor,
nem elég a csendes jóból,
vihar kell a sima tóból.
Nyitku rázsa, apró mécses,
lángja kúszik fel az éghez,
mire elfogy, végre végez,
nem éreztet és nem érez.
Nyitku rázsa, halál tánca,
önvédelem végső sánca,
sors utolsó gyűrött ránca,
röghöz kötés kemény lánca.
Emlékezés a vezérre
Kemény fejű Csibi vezér,
a félelmet nem ismerte,
a cél fontos, éppen ezért
mindent megtett, bátran, merve.
Ökölharcban úgy csatázott
hogy nem akadt párja sehol,
banda húrján tisztán játszott,
egy egy ellen volt, ha harcolt.
Nem hátrált, ha ellene jött
bármely pasi, srác, vagy ürge,
nem hajolt meg semmi előtt –
de a villamos legyűrte.
Széthasított fejjel hevert
az elnémult sínek között,
Csibi, aki bárkit levert,
villamossal elköltözött.
Számvetés a bandáról
Fáslizott szív,
bilincses lélek,
gúzsba vert szellem,
utcasarkos lét,
lámpák fényében
falnak támaszkodva,
együtt az erő,
ezek vagyunk,
a vagány csapat,
ez a banda.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Bonifert Ádám
