Vandra Attila : Jártam egy fordított világban II. rész

Szóval úgy döntöttünk, hogy a gazdasági válság és fizetésünk egyharmadával való megnyirbálása a legjobb alkalom életünk Nagy Kalandjára. Mert van rá pénzünk dögivel… Irány a Föld legtávolabbi pontja!

Készül?dés

 

No, a repül?jegy nem ment ennyire simán. Hiszen feltalálták a vízumot is a modern világban. Na, hova kell? Mert hát megvesszük a repül?jegyet, s nem adnak beutazási vízumot… Az nem lenne vicces. Az els? meglepetés kellemes volt. Új-Zélandra nem kell vííííízuuuum! Yabbi-dabbi-doooo! S ez egy új kelet? döntés! Éljen Románia uniós tagsága!

A lelkesedés lelohadt, amint tudomásul vettük, hogy Ausztráliában átszállunk, bármilyen lehet?séget veszünk számításba. Oda viszont vízum kell. Na, nem ett?l lohadt le, hanem attól, hogy Bukarestben nincs ausztrál nagykövetség, se konzulátus. A belgrádi nagykövet látja el a román konzul szerepét is. Basszuskulcs… Vízumért Belgrádba kell utazni. Vajon oda kell vízum? Ha igen, akkor az vicces. Utazás Bukarestbe szerb vízumért, hogy mehessünk Belgrádba, hogy kérhessünk ausztrál vízumot, ahova csak a reptérre lépnénk be… Na, hamar letöltjük a kérd?ívet a Belgrádi Ausztrál Nagykövetség honlapjáról. Szerencsére nem szerbül kell kitölteni, de az én angol tudásomat is próbára teszi. Tele idióta kérdésekkel, meg: „További információkért forduljon a következ? linkhez…” a tizenkettedik link után visszakerülök ugyanarra az oldalra, ahonnan elindultam. Némi röpköd? nemi szervek után eldöntöm, hogy felhívom a nagykövetséget. Többszöri próbálkozás és némi társalgás után egy robottal megtudom, hogy fel lehet hívni, de nem akármikor… Természetesen a napnak abban az órájában, amikor pisilni sincs id?m annyi a munkám. Végre, sikerül! Kezdek ismerkedni az ausztrál-óceániai vidék jellegzetes angol kiejtésével. Hosszú évek után megbocsátom azoknak, akik elvágtak a nemzetközi tréneri vizsgán, mint a taknyot. Nem tudok eléggé angolul… Ha már ilyen rémes kiejtésük van, mi a fenének hadarnak úgy, hogy az olaszok is elszégyellnék magunkat? Második „Please repeat, slowly” (kérem, ismételje meg lassabban) után a hölgyemény feladja. Hívja a kollégan?jét. Aki feltehet?en jobban ért románul, mint én ausztrálul. Nem román, a hangsúlya ezt elárulja. Van egy néhány biztató szava, például az, hogy nem kell személyesen Belgrádba utaznom, elég, ha postázom a költségekkel együtt. Már nem emlékszem pontosan, valami 20 euróról van szó + postaköltség. A banki átutalás ennek kétszerese… De a belgrádi út többe kerülne… Úgy 30 napon belül választ adnak, hogy megadják-e. Addig esetleg már nem kapok repül?jegyet. Legalábbis elérhet? áron. Ja, természetesen a vízumkéréshez mellékelni kell az oda-vissza repül?jegy másolatát. S ha megveszem a jegyet, és nem kapok vízumot? Erre már nincs kézzel fogható válasz.

Lányomat felhívom skypon, hogy egyeztessem vele a kitöltött kérd?ívet, nem tévedtem-e a válaszokban. Van egy jó ötlete, az elektronikus vízum. (e-visa). Az elég lesz. „Vajon?” „Biztos?” – akadékoskodok. Szófogadó apa voltam világ életemben (egy családban valakinek szót kell fogadnia…) kitöltés közben kiderül, kell hozzá a repül?jegy… Nosza, akkor vegyük meg. Aggodalmaimat nem merem hangoztatni.

Hosszas alkudozás után a legolcsóbb variánsnak az bizonyul, ha külön jegyet vásárolunk Frankfurtig, s még egyet Frankfurtból Wellingtonig. Ezzel spórolunk legalább 200 Eurót, de az nem lenne vicces, ha valamiért törölnék a Bukarest-Frankfurti járatot. Mert akkor odaveszett a Frankfurt-Wellingoni repül?jegyünk. Ami hát nem egy gyufásdoboz ára. Nem számítva, hogy rákészültünk a szabira… Az orrunk el?l veszik meg a legolcsóbb jegyet, úgy hogy volt, megnézünk néhány információt róla, mikor visszatérünk, már nincs… Eladták az utolsót. Fél évvel az indulás el?tt… Végül csak megvan a jegy. Igaz, el?bb kell csináltatnom egy Eurós bankszámlát, s bankkártyát. Interneten vesszük a jegyet. Amir?l egyetlen bizonyítékom egy e-mail. Amilyent én bármikor tudnék szerkeszteni. De van benne egy kód.

Nosza rajta, e-vízum. Beküldöm a kérd?ívet. Interneten. Két nap múlva kapok egy e-mailt egy robottól, amelyiken az áll többek közt, hogy „ez egy automatikusan generált e-mail, ne válaszoljak rá.” Gratulálnak, hogy kértem a vízumot. Sehol, hogy meg is adták. Nyugtalanul várom a következ? vasárnap reggelt, amikor a lányommal beszélni tudok. Mert hét közben a nap bármely szakában vagy ? dolgozik-alszik, vagy én, a 11 órás eltolódás miatt. Lányom, aki már szakember a turizmusban (nem egy barátn?je fordul Zita Tourshoz tanácsért), közli velem, hogy az a vízum. Csóválom a fejem, de aggodalmaimat elraktározom novemberig.

Utólag derül ki, amikor a lányom furcsállni kezdi, hogy a repül? a fél Földet körülrepüli, s sehol se áll meg, Szingapúrban megáll tankolni. Oda vajon kell vízum? A lányom lezserül úgy dönt, hogy ha nem írták ki, (mármint az ausztrál légitársaság, a Quantas), akkor nem vagyok köteles tudni, az ? bajuk. Én mély lélegzetet veszek, s raktározok lélekben. Mert lehet az ? bajuk megoldani, ?k hibáznak, de…

Kés?bb, mikor már aktuálissá válik a csomagolás, tudatosul bennem, hogy az utazás az vicces lesz. Felülök Bukarestben, ha szerencsém van -20-ban s leszállok Wellingtonban több mint +20 C0 -ban. S esetleg Szingapúrban több lesz, mint +30 C0 … Mert tankolás közben leszállítanak a repül?r?l… Ugyanakkor csak 20 kg lehet a csomagunk súlya… Ezt valahogy túléljük…

Ahogy közeledünk december nyolcadikához, egyre hatástalanabbak lesznek a saját önmeggy?z? érveléseim. Na, hiába vagyok az Erdélyi Disputa Egyesület trénere. Még önmagam se tudom meggy?zni… Szóval id?nként, éjszakánként elvesztem a feleségemet. Szingapúrban. S nem tudok szót érteni a helybeliekkel. S a feleségem még angolul se tud. Ennek egy el?nye van, a feleségemben is tudatosul, s nagyon kezd szeretni. Aztán a csomagokat „vesztem el” vagy kétszer Frankfurtban. Ami azért nem vicces, mert a Quantas ausztrál légitársaság nem köteles utánam hozni, ha a Lufthansa veszti el.

Egy héttel az indulás el?tt eszembe jut megnézni a meteorológiai el?rejelzéseket. Erre az ad komoly motivációt, hogy egyik reggel pilinkélni kezd a hó. El?ször is hóesést jelez. Aztán felmelegedést. Majd szerdára, nyolcadikára havazást… Új-Zélandról jön a „biztatás”, hogy a december es?s lesz. Mármint az újzélandi június. Hamar, futás es?köpenyt vásárolni… Egy régi sátorponyvának szánt anyagból kerül nekem egy nadrágra való, a feleségemnek is.

Vasárnap reggel Szidikét leviszem a feleségem unokatestvéréhez. Egy hónapig nem leszünk itthon. Na, jó, nem azonnal, hanem félórás bányamunka után, annyiba kerül kiásni a hó alól. 30 centi hó esett szombatról vasárnapra virradó éjjelen. Amint hazaérek, megtudom, Frankfurtban is hatalmas hó esett, járatokat töröltek… Els? dolgom a www.meteo.ro. Felmelegedés lesz. Rekord melegekre lehet számítani az évnek ezen periódusához képest a következ? két napon. Majd szerdától ismét hóesés. Basszuskulcs.

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.