Téged nem láthat már senki
se igazabban, se szebben.
Tudattalan titkom lettél,
ott lobogsz az íriszemben.
Behálózol, átjársz mindent,
mint testet a hajszálerek.
Tedd a dolgod- én is teszem:
a szeret?k szeressenek,
pékek süssenek kenyeret,
vasat verjenek vasasok!
Miért löknek a csillagok
hozzád? – fényes piktogramok.
Átlátok mindenen – rajtad,
ha szabad vagyok, ha részeg.
Éjszakák: kamra-sötétek,
és töröttek az egészek.
Amikor egyformák voltunk,
minket összezárt ez a nyár.
Elváló levélen lépve
az ?sz külön-külön talál.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Csillag Tamás
