Archiv

A hajnal halkan kúszik fel az ablakon, harmatgyöngyök gurulnak szét az avaron, szél pengeti húrjait a reszkető fényben, izzó csendfények zuhannak lefele az égen. Odakint szél süvít, bent máglya lángol, vágyunk egyre hevesebb tangót táncol, szédítő vihart teremtesz forró testem [… Tovább]

kifehéredtek ujjaimannyira kapaszkodtamegy plasztikus ábrándbanem voltse forróse hidegcsak mozdulatlan viaszmegéreztemnem lesz márképlékeny holdfogyatkozás haladtam a lassansüppedõ homállyalés nem féltem többéa tartós alakváltozásta szoborszerû merevséget tudtam hogy vársz könnyû lettem és szabad. /2007-04-02/

, megannyi ki nem mondott szóba fulladt már számtalan felismerés!      Ó, megannyi ki nem mondott szóba fulladt már számtalan felismerés! S mert szeretni vágyunk, reméljük, hogy egyszer majd igazzá válik a nagy megérkezés.   Véljük, hogy talán lesz [… Tovább]

                                                                                 Lét   Lángoló lelkem lassan lecsitul, loholó léptem lassan lelassul. Leszek lázadó, leszek lángoló: Légy létem legbelül.              

  Szűkölve hajolt rám a reggel, fáradtan intettél. Hamis ölelésed nem kell… inkább ne lennél! Levegőbe csókolt semmi, …most jó volna nem lenni.     

Megfogadtam 6 évvel ezel?tt, els? – és akkor még remélve, hogy utolsó – versem leütésekor, hogy nem állok be a sorba és nem írok verseket. Nem fekszik nekem amúgy sem. Most ezt megszegtem. Az eredmény nem lett fényes. Bocsánat érte, [… Tovább]

Valahogy más volt még A nyári éjjeli utak íve Valahogy más volt még A hold ahogy a fák lombján elpihent   Valahogy   Valahogy ott voltál és homlokod körül Lángba borultak a felmázolt messzi felhők Akkor valahogy úgy néztél rám [… Tovább]

halomba raktam álmaidkörülfog a hajnalmég dereng bennedegy más-világnem így akartam nem veledés nem nélkülednem ennyire átkozottnakelaprózott érzésekbenlebegsz és nem tudomlesz-e újra fahéjillatú a holnap ma nincs kedvem semmihez. /2007-05-18/

Leülsz fekete zongorád elé kottádra hangjegyeket rajzolsz, ismerős dallamot játszol, majd felém fordítod fejed, s a számra nyíló ajkadon hallom befejezetlen sóhajod. Suttogj!… mert érezni akarom, fülledt hajnalokon kottákra írt végtelenbe játszó dalod, mi levetkőzve fonódik össze, a hangjegyekbe zárt [… Tovább]

Áll a semmi önmagában.Vak tükrébe réved.Üres ötlet null-agyában.Végtelen nem-létek. Semmi bámulja a semmit.Groteszk kacsint vissza rá.,,Oly nagy feladat nem lenni…"– suttogja a nulla-száj. Vadászgép zéró szemében.Átsuhan nincs-íriszén.,,Ennyi e kósza nem-élets minden volnék benne én?"

Alaktalan formákat öltve szálltok, s ködruhátok mögül rejtett jelekkel paroláztok   Alaktalan formákat öltve szálltok, s ködruhátok mögül rejtett jelekkel paroláztok kódkeres? tekintetem felett… Láttassátok, s ne t?lem várjátok a szót! Segítsetek elmondani, hogy kiálthassam: Létezik!   Az érzés, a [… Tovább]

„Ha nem teheted azt, amit akarsz, Azt kell akarnod, amit tehetsz!” "Ha nem teheted azt, amit akarsz,Azt kell akarnod, amit tehetsz!"   Így élem évek sorát.   Élettapasztalat?Nem tudom,Csak találgatom:Lehet balgaság,Ég? remény,Örök fény,Szentkép a falon,Hazug mankó,Véremmé vált,MondvacsináltÁlboldogság.   "Ha nem [… Tovább]

  Szép volt, mikor együtt rázogattuk a sz?nyeget az udvaron, egymás álmait álmodtuk tovább, s harapásnyomod ajkamon   hagytad b?njelként. El?re faltuk fel a másnapi vacsorát, majd jókat kacagtunk rajta, mit bántuk azt, hogy hogyan lesz tovább!   Múltba vész [… Tovább]

tudodsosem leszelzárkába fulladtegyszeri látomás mert tegnap láttalak és két lépésre a föld feletttörhetetlen porcelán-csigaházadmerõlegestvetített az alkonyra zuhanj rám láthatatlan szemedremegésével érteni akarlak. /2007-02-08/

Valami ócska bluest játszik a hajnal,lassú ritmusára rongy es? hörög.Szajha szél sziszeg, s akár egy karvalylomha félhomály köröz a rét fölött.   Ólomból öntött felh? csüng a fákon,korhadt ágak sírják súlyos csókjait.Reccsen a csend, s a monoton tájonnéhány sanda csillag [… Tovább]

* látomás kísért… kósza árny oson felém lassan átölel hangtalan ringató csend s fényút vár mely végtelen *  

A földből kimeredő lécek a porszemek szemében csendeddel, csendemmel toldva-vesztve hova, meddig érnek? Csak összekövesedett évek. Porózusabb sivatag, ha önmagából semmi sem marad. Szikraélces élek.   Az ég parázs tüzét pupillád: időtlen tó nyeli el. A vérerek tánca még átölel, [… Tovább]

Kitárulkozva felszív a nap repülő sólyomszárnyad magához ragad, kapaszkodva a szélben, szétfeszülve tenyereimben, a csönd medret váj az emlékezésben.   Látom a völgyekben rejlő apró csodát, a csordogáló halk patakot, s hallom a vízfátyolban elbújó vad zuhatagot. Majd ismét magasra [… Tovább]

                                                       Elkeseredett verseny az id?vel   Atomenergiával felpörgetett Percek suhannak el mellettem, Mire én egy pillangóról leszakított Szárnnyal sírva utánuk eredek.                           

ÁÃ???lmaimban Apollónban gyönyörködöm   Ujjaidat egyenként simogatnám,lelked lelkemmel elringatnámbársony hangod magamhoz ölelnémKié vagy Te?Álmaimban Apollónban gyönyörködöm  

– egy esetleges látomásos versciklus els? darabja –   Fekete kupolákba csapó villámok, téglákon áthatoló elektromos ?rület, szívek burkát széthasító ostorok. Acélláncok összef?zte, soha ki nem mondott szavak egy rácsok felszabdalta bálterem közepén. Állnak. Nézik a semmit, bámulnak el?re és [… Tovább]

  Mikor a fekete lovak lovasaik ledobva vágtattak át a lemen? napon, acélpatáikkal szilánkokra rúgva a csillag üvegszívét… Nem volt többé három fekete, vákuumos dimenzió, nem volt többé a vér és a szavak mulandósága, a képlékeny formák kék gyémántokba olvadtak [… Tovább]

  Vágta. Keresztül a fekete éjszaka groteszk álmokból öntött acélrácsain. Szavak és tettek körvonalai egy ?rült pergamen aranysárga síkján. Keresztüll?tt sólymok penészed?, zöld csontvázai akaratok acélos, sziluett nélküli m?t?asztalain. Kapuk. Tárulás, zárás, végvesztett cselekmények magába visszatér? spirálja. Vágta. Keresztül a [… Tovább]

Csak a kezemet fogtad   jó volt, ahogy ujjaid az enyémet érintették. többet nem akartam, nekem ez is elég.   Bánatpalotámat talán elhagyom, már kinéztem kicsit az ablakon..   Magányom csendben izzó parázson lépeget kicsit lángol… néha még éget   [… Tovább]

Csitt, csend… suttogom… kiles a néma ezüsthold, az éj fátyolcsillag résein át. Sejtelmes fényével öleli körbe ruhátlan álmunk buja vágyát.   Te rám nézel kócos pilláid mögül, álmunk angyal szárnyakon repül, a fény simulva megpihen arcodon, és hangomon simogatja füledbe, [… Tovább]

De eljön végre a homálytörő nappal sugarától fénypuha táncoló szellő kél. Földre borulva, imádja a kékség.     Holdezüst sarló hasítja démoni hévvel két félre az éjkárpitfelleget. Messzi-morajától elborzad az élet.   Vékony pókezüstszálán kéken lángoló seregek szállnak alá, pusztítani [… Tovább]

Illat száll a légben, várlak. Csoda a vágy-ittas szobában, Órák, melyek lassan járnak, már Nagyon várlak. Lázas lépés kopog A járdaszegély porában. Már látlak. Jössz, ölelsz, gondom ?zöd a vággyal Békére, odaadásra, összebújás varázsára.  Hívlak és nézem magam, mert ismét [… Tovább]

-tankák-   elsuhanó hegy mögül ki-kibukkanó fénygömbök dala a vonatablakon túl – így vakítasz el néha   éji rázkódás kitikkadt színű vagon részeg valóság ölelkező álmai – fényedre riadok fel   káprázik a szem véletlen esőcseppek matt fátyla mögött talán [… Tovább]

Ne bánts ne adj kezembe köveket a szíved helyett ne vedd el amit adtál s szavak helyére ne küldj némaságot. fázom. Létem üregeibe a szemed színét ültetem kezem ráncaiból hozzád fonok utat, amit még nem mutat bel?lem a szó.. az [… Tovább]

Lelekemben úgy fáj a hiány … Lelkemben úgy fáj a hiány.Nem ölelhetlek ma sem!Üvegen sikoltó gyémántKarcolata a szívem. Vágy b?völete igézSzenved? szívemhez utat.Lágyan simogató kézEmléke b?römön suhan. Szemhéjamon ég?n vibrálA tegnapi puha csók.Szívem kínnal égbe kiált:Nem tegnap akarom! Most! Imát [… Tovább]

                                                                      Érzések                                                                  Egyedül ébredek,                                                                  Élek-érzem.                                                                  Este eljössz,                                                                  Egekig emelsz fel.                                                                  Ereimben érzem                                                                  Dübörg? véredet.                                                                  Éjjel elringatsz,                                                                  Egyetlen édesem.                                                                  Ezüstes?ben elkápráztatsz.                                                                  Éjfélkor elmész,                                                                  Érzem,                                                                  Magamra hagysz.  

Teremt? er? Lelkednek minden álma Tóba dobott k?

  Utak közt bóklászó, arcvesztett búskép? lovagok fekete légiója, sápadt, bedrogozott teliholdak alatt. Széttört üvegcserepekbe zárt tragikomikum, a groteszken méregzöld fénnyel csillanó holdsugár. Álrokkant lovak vágtája, át az éjszaka csak látszólag fekete báltermein. Pillantás, el?re és vissza. Nincs különbség, csak [… Tovább]

  Szarba fulladt álmok fekete vázlatai elefántcsont-fehér, fényt börtönbe záró papírlapokon. Elmázolt körvonalak, részeg építészek összed?lésre ítélt házainak absztrakt kivitelezése két dimenzióban. Pillanatokba zárt évek, ki tudja merre tartó szavak egymásnak intenek a keresztutat jelz?, részegen balra d?l? közlekedési táblánál. [… Tovább]

  Halált járt szavak visszatérése az életbe, fekete, absztrakt lovak vonta hintókon. Realitásból kiszakadt létszeletek körtánca egy sötétkék benzinláng körül, kelletlen körvonalak által kreált kósza fantomok, el?kering?zve a létezést létezésre hívó lángok gy?r?jéb?l… Halált járt szavak visszatérése az életbe, fekete, [… Tovább]

„fejem kezedbe hajtom, arcomat hajadba fúrom…” Lelkünk már rég összeértegyütt lüktetett az éra test mit sem sejtett,míg papír és a kézmár szebbnél szebbdalt regélt tudnám veled, éjszakákon áthallgatni a tücsök dalát merengni messzi csillagfényekenholdezüstös éjeken fejem kezedbe hajtom,arcomat hajadba fúrom, [… Tovább]

A május illatát az est magába zárta, az ezüsthold szemeit nyitogatva nyújtózott ki a fekete égbolton, árnyjátékba kezdtek a sárga csillagok, te csendben az ágyam mellé ültél, s törékeny szárnyú álmokról meséltél.   Elmesélted, hova repülnek az angyalok, a felhők [… Tovább]

                                                                     Vágyak                                                                   Vadvirág voltam,                                                                 Virágkoszorúban.                                                                 Vörös virradatkor                                                                 Vágytam valakire,                                                                 Vártam valamire.                                                                 Viharos világod                                                                 Vonzott végtelenül.                                                                 Vad vágyaim végül                                                                 Így váltak valóra.                                                                 Végzetes vonzalom,                                                                 Veled [… Tovább]