Keresési eredmények a következőre:

Aranysarkantyús reggelek trombitája¦/Szécsi Margit emlékére/ számlálatlanul múltak el a napok –fejed felettmadarak serege ujjongva repdesettbuborékokat kergetve zeng? torkúpávák futkároztak, s a t?zfalakona gesztenyefák árnyai játszottakcsalóka békeérzetet lopva szívedbedaloltál nekünk, de elvették t?ledsanzont énekeltél, mégis elvittevad forgószél hangod, már nem hallodmikor [… Tovább]

Kányádi Sándornak70. születésnapja alkalmából …És akkor a démonok meglátván az Ã?Å¡r Jézustfelismerék, hogy ?az Istennek Fia, a Megváltó,eszel?sen rohanni kezdének,karjaikkal vadul hadonászván és köpdösvén,eltorzult arccal és iszonyú hangokon visítton-sivítvástekként rikoltozának: ž…mert hogy mostantól mindörökkéa gyilkosoké és a terroristáké minden ország,a [… Tovább]

Emlékrésekszárnyaló sassík vidékensíkok metszik egymástsíkban csíka csíkbanpontfókuszálttudatomvakoncsapongcsapongvakongaz ürességt?l nemrég születtemmost árkom ásomszélesen vagyokvagyokvagyokelhatárolt falakközt de szemtelenénem által építettemfültelena csöndbeszédre csont a falvagy hús a falvagy hang a fala börtönömvagy idegducokcsintalankodásacsupán magamképzetem? lélek! lélek!félek! félek!oda ki – oda kiodakint a varázskantárelszakad-éelpörög-éa [… Tovább]

A második küszöb*: az ?r.Színekre, árnyalatokra bontott szavak,szempillantások lézereégeti, vágja a felh?gomolyagotszürkeségbe s?r?södvehomlokom ráncai, s véd páncélja mögött: Å?Sugárlényem feloldja véred vörösét,fényt ültet sejtjeid kivetett magjába,átölel, átlényegít majd,szépségem megsemmisít…, vagy:maradj egyedül és legyenbizonyosságod szület?,zsendül? emberi er?d, a pórusoshéjba burkolt akaratod,a [… Tovább]

Kinyitottam egyszer az ajtót, És te ott álltál el?tte. Együtt tisztelegtünk, Kékre festettük az eget, Nem sírt ránk ónos es?t, Csak súlyosan ránk bökött. Én bokádhoz szórtam lelkemet, És te kérdezted: enyhült tán bánatom? Átléptem letört gallyakon? Talán ló rúgott [… Tovább]

Az asztallapon tányér áll. Nem csúszik le, mert egyenes. Mer?leges lábakon súly. Tükörben képe visszanéz. sszekacsint, de nem talál. Suttogva kél a rojtokon. Mit ér ruhánk, a cifra haj? Üres faház hiába áll. Mit ér a ház, ha benne ülsz? [… Tovább]

Petri György emlékének Nem kell ma már se vers se jó regény,hacsak nem az, ami – izgalmas szenzáció?,ami Hollywoodi szélesvásznú filmre való.Sok pénz legyen benne – ez itt a főremény,s csak úgy dőljön belőle a féligaz fikció. Nem kell a [… Tovább]

Éjjeli menedékemSzéttört emlékem darabjaiHoldfogyatkozás Tintába mártott tollheggyelTörött ablaküveget karcolokSzétfolyt fényekre vadászok Préselt leveleket ragasztokSzínesek és nagyok erdő emlékeiMint a halott pillangók Imakönyv lapjai közt elszáradtRózsaszirom száz év magánySzökik el láthatatlanul Éjféli ébredésekTeljes sötétségbe borult szobaHoldfogyatkozás

-…s ha még hiszel a lélek tisztaságában,igen, akkor önnön lelki tisztaságodpatyolat fehér, soha ne sározd be hát,gonosz kísértés ne fesse feketéreszínes álmaid mosolyát…?(bölcs mondás, saját gondolat, hogy a tárgytól eltérjek kissé) ~~~ – Az idő kérdése állandó, mindenható?Múlik, vagy csupán [… Tovább]

Vad ló odarúgakinek a szeme csúf.Vad szív, csodaszép,a szeme sötét. Éj-tánc, elegáns.Pata dobol a faháncsszálkás lemezén.Ez a paci fél. Hold-árny ma leszáll,fekete a fakarám.Baljós, veres éj,lovagol a szél. Szikrát csahol épp.Szereti a melegét.Vad szél, csuda láng,ropog a faház. Szép ló, [… Tovább]

Egy este megjelent.Kis árva várta őt.Családja bent pihent. – Gonosz, te! Nagyra nőtt!Üvöltve támadottaz ifjú, s nem köszönt. A vendég suttogott.– Nicsak te félsz? Hahó!Te! Mondjad! Fáj a gond? – Na less ki, hull a hó! –sziszegte csendesenfehéren egy bitó! [… Tovább]

Hintalóca, víg fa póni,merre rúg ki görbe lába?Dőlne hátra, majd előre,Sorsba verve ringatózik. Ej, te póni, hintapára,Víg kacajba vésve éledingaléted, összerúgvaálmaidban ős királyfit. Romba törne vaspatájaGyermeket, vad csintalant is.Árva senki, átfaragvaRút vigyorba, átkarolva.

Ádámnak Villám robbant a szemem közé,őrjöngve vibrálta sejtekben,és megremegtekaz izomkötegek. Ajtók hasadtak fel,zsoltárok lüktettek pulzusom ütemére,és íriszemszivárványt szórt. Soha nem ismert erő,és soha nem ismert fényektűzték fel testemeta lét céltáblájára. Életem melegébe burkolózvaláz tépte fel hörgőimet. Minden rohant, omlott, buzgott,és [… Tovább]

Körbenyalta kis poharát kacéran, úgy ült rég a szép fenekén a céda. Combján férfiak szeme járta táncát, ráharapott mind, ujja szája sarka körül kopogta -Mennybe jutsz, ha pénzedet énbelém még este bétömöd te vadállat ember, higgy mosolyomban- Kézről kézre járt [… Tovább]

Pihenés, mily fenséges érzés!Lazul a test,lazul a lélek,nem gyötör az élet.Semmi sem számit,lustaságom kábít.Lábaim lóbálom,elnyel a mély álom. Lágy szellő ringat engemet – orromról csapkodom a legyeket – nyújtózkodom egy nagyot,nem rontom el ezt a napot.Másik oldalamra fordulok,újra lazulok,semmire nem [… Tovább]

éjjeli menedékemben lapulvakét tenyerem közé fogoma törött vakablak résénbeszűrődő hold sugarát arcomhoz emelve nézembenne táncoló álmaitokmint vonul keresztül sokapró gond ráncos homlokcsüggedt szem néz rámcsendes kéréssel áldjam megvétkeit öntsem a lefolyóbatiszta vízben fürdessemkosztól ragacsos testéttévútra tévedt menthetetlenévezredek vétkét nem tudomnem [… Tovább]

Sarokban állok arccal a falnak,rossz voltam, lehet. – De mért rossz egy gyerek?Állok a sarokban, csendben várok,a megbocsátás reménye messze.Állok a sarokba` csendbe`.Teszem a dolgom, guggolok a múlton,torkom fojtja hangtalan kínom,majd jön, csattanva suhog a szíj,szakad a hús, reped az [… Tovább]

Csendes kávéba kötött reggel.Nyolcezer-néhányszázadik.Még néha fel-fellázadik,de szemez már a vert sereggel. Habarcot kever, megtükördül.Borotva mind a vérpadig.Egyre több dolgot ért alig,egyre gyakrabban elcsütörtül. Ennek-annak még néha felcsap,de túl sok már nem kell neki,és – mert azt tán még nyerheti –már [… Tovább]

Történik: mindigSzemélyek: mindegy – Most dalolhatnék rólad és magamról,hogy kék szemed van, meg hogy szép a melled,hogy létrát fonnék hozzád szép szavakból,és szólhatnék arról is még emellett,hogy tudom: e vers a szíved, mint a henna,szépen, de lemoshatóan festi be,vagy öledről, [… Tovább]

Elátkozlak, nap, te pengeujju vámpír!Agyamból húzd ki aranymocsku körmöd,pusztító fényedet, mivel letörlöd,mit éjjelent' a szesz dalolva ránk ír! Húzz el innen, menj, te is nyakalj szeszt,hűs pince mélyén zöldeleg az abszint:húzz belőle! Arcod majd tőle kap szint(ahogyan Kosztolányi írja majd [… Tovább]

Szemedben égő diaképek,tenyeredben változó vonal.Az Írás.Hullámokban érkezőfény-képek a Napról.Hegyek.Futamok.A csúcsról visszaballagok,lassan,a Nap tarkómra céloz,egy ismeretlen árnyékelőttem halad –hasonlít rám.Talán.Mennék utána, de makacskodik,hogy jön velem.Egy körbe-körbe gondolat;szemembe húzom,melegít, szorít,karimájáról eső csorog,szomorú, langyos tócsába gyűlik,de közel hajolvaarcom víz-rajzánföldszínű szivárvány pihen.

Szelíd ezüstből fonnálak szakadatlan.Ki halhatatlan vágyakat kíván –csodálni fárad.Feszülő fénnyé váltlak,de te erős vagy,mint a gránit,pedig pókháló-kötélenereszkedsz aláa Napból.

róladírásom ujjmosolyfélig átlátszó jelmezedbenpapír és toll közt bujdosol

Búcsuzom immár tőled, múzsa, ki sokfele bojkott,Schiller, s Heine urak: nékem e földböl elég.Vérrel azonban e létben, mégha saját is a vér, énnem koszolom be kezem: lőjön a ronda tahó.

Romantikája önnek annyiban van,hogy, tudja, ön merő egy vonzalom.Dühös lesz tán, vagy zavart majd miattam,de mégis asszem, el kell mondanom, kezét ha néha meg-megfoghatom…de most ez inkább mégis mondhatatlan.Bocsássa meg, netán ha untatom,csak azt hittem, hogy végre ráakadtam a jó [… Tovább]

Formák folynak,vonalak vásnak,szürkül egy újabbaznapi másnap.Túl bonyolult e világ farakásnak. Ott van az égen,persze, hogy ott van,nyomja magát, hogymajd beleroppan,hasadoz a hajnal, lóg cafatokban.

Mit érnek bármi képsorok,szemhéj alól ha vér csorog? S a fül, mihaszna két tasak,mit ér, ha ólomittasak? Mit ér, Uram, hogy üdvözülaz énekes, ha megvazul?

Bocsássa, ó, meg, Cizellácska drága,ha néha-néha mellőzöm magát.Képzelje el csak, kedvesem, a fát.Piciny virága van, meg vastag ága. Na, most egy cseppet értelmezze át,vonatkoztassa egy kicsit magára,és értse már meg, végre-valahára:kell, kisvirág, a vastag ág alád. Másik hangra szerelve át [… Tovább]