-És mégis lapos a föld? – mondja Thomas L. Friedman amerikai kolléga, egy híres könyv szerzője. Vagyis azt hiszi, a gyorsiramú technológiai fejlődés, a számítógép, a világháló és a szoftver: a globalizáció átalakítja az emberiség sorsát. Ilyeneket mondott Baló Györgynek az Este című tévéműsorban.
-Vasutat, ezeret!?- valaki majd elmagyarázza önnek, ki volt Petőfi, és mit remélt a vasúttól több mint másfél évszázada. Ki ne hitte volna, hogy a római út- és vízvezeték építéstől a gőzmozdonyig minden az emberiség megváltását szolgálja. Aztán rájöttünk, hogy franckarikát.
Minden tudományos, műszaki, technológiai ugrás, beleértve az atomenergia felszabadítását, csak eszközöket, rendszereket lökhet más szintre. Az emberi természetet nem változtatja meg. Márpedig amíg a jellemünkre nem, vagy alig hat (miként nem hat tanítás, filozófia, fegyver, szoftver, vallás és tízparancsolat, s remekmű sem) – addig végső soron minden lépés az ember tragédiáját sokszorozhatja meg. A műszaki fejlődésbe nincs beprogramozva az üdvösség.
A nyomorgókon nem segít, hogy világhálón rendeljük az olajat. A sivatag, a szomj- és éhhalál, az AIDS gyorsabban terjed Afrikában a Hálónál. A dél-amerikai utcagyerekek magánrendőrök pisztolygolyóitól gyorsabban pusztultak a brazíliai esőerdőknél, mielőtt megtanultak volna – nem internetezni! – írni és olvasni. Hírlik (adat nincs), hogy ma több gyereket ölnének meg szervdonor rabszolgaként, vagy kényszerítenek prostitúcióra, mint ahányan elpusztultak a második világháborúban.
Boldog jóhiszeműség fetisizálni a műszaki fejlődést. Nagyszerő, persze, de a bűnözésnek, az agressziónak, az erőszaknak, a zsarolásnak, a háborúnak, a vad profitszerzésnek ugyanolyan engedelmes eszköze, mint a haladásnak, a demokráciának, a tudomány terjedésének. A humanizmusról nem szólva. Sőt. Megtanulhattuk évezredek alatt, hogy az eszköz nemigen változtat a természetünkön.
Már a gyaloglás helyett a lóháton vándorlás, ló helyett a villanyvonat, autó, majd a repülő s az űrhajó is megválthatta volna az emberiséget, ha a technikai fejlődés megválthatna. Drága Friedman kolléga, hány munkanélküli van ma az Egyesült Államokban, s a világban? Hány millió idős amerikainak (és földlakónak) nincs nyugdíja? Sem egészségügyi ellátása? De hány milliárd dollár nyeresége volt tíz év alatt az amerikai hadiiparnak, kőolajcégeknek? Milyen ütemben nőtt ez ötven év alatt? (Európában harmincötmillió a munkanélküli.)
Irigylem, tisztelem az optimizmusát. Jó, vigasztaljon minket, ránk fér. Bár csak minél többen hinnének nnek, ők legalább nyugodtabban alszanak.
Valamilyen hitet minden évezredben kitalálunk magunknak. A Mennybéli azért, kedves Th. L. Friedman, még mindig hihetőbb, mint a Szent Globalizáció.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:13 :: Bodor Pál (Diurnus)
