Monológ

Az Internista

Legkedvesebb barátom esküvőjén, amikor az angyalok lába megérinti a földet, az emberek az ég felé lebegnek, a felhővé puhult padsorokból ámulunk a mennyei pompán. Láng nélküli hideg tűz tisztítja meg lelkünket a pillanat örömére, s hajdan élt szentek ülnek közénk [… Tovább]

Nincs kép
Novella

Kozák Rózsák

Pölöskey Kozák Pál büszke tudatos állomásf?nök volt poros Alcsomádon. Delente zsíros tésztát ebédezett bef?zésnyi cukorral meghintve, majd a szürke rongyot ledobva, amelybe száját törlentette, kertjébe sétált morfondírozós metszegetésre. Sz?lejére igen büszke volt, savanyú borát minden betér?nek a torkára er?ltette. Legnagyobb [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Aranysarkantyús reggelek trombitája¦

Aranysarkantyús reggelek trombitája¦/Szécsi Margit emlékére/ számlálatlanul múltak el a napok –fejed felettmadarak serege ujjongva repdesettbuborékokat kergetve zeng? torkúpávák futkároztak, s a t?zfalakona gesztenyefák árnyai játszottakcsalóka békeérzetet lopva szívedbedaloltál nekünk, de elvették t?ledsanzont énekeltél, mégis elvittevad forgószél hangod, már nem hallodmikor [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Július tizenharmadika emlékére

Szélforgó zúgására ébredtFények cikáztak keresztülFeszült agyán, lazán tépteLénye gyökereit földest?lKöltöz? álmai irracionálisHangtalan némasága tárjaSzíve kapuját lobogó lángraHárfa húrja vágta ujján sebetA dallam még a leveg?benRemeg, pasztell vörös foltHagyott nyomot fehér ingén [-] nyolcadokra osztott foszlottkalács, marcipán katonáksorakozó, cukor trombitátfúj szélfiú, [… Tovább]