Csendes kávéba kötött reggel.Nyolcezer-néhányszázadik.Még néha fel-fellázadik,de szemez már a vert sereggel. Habarcot kever, megtükördül.Borotva mind a vérpadig.Egyre több dolgot ért alig,egyre gyakrabban elcsütörtül. Ennek-annak még néha felcsap,de túl sok már nem kell neki,és – mert azt tán még nyerheti –már [… Tovább]
Műfordítás – Minden rendben – mondta az orvos. – Feküdjön vissza, és pihenjen – a hangja mérföldnyi távolságból hangzott, és olyan volt, mintha kiabálna. – Fia született.– Hogyan?– Gyönyörű fia van. Érti, amit mondok? Gyönyörű fia! Hallotta, ahogy sírt? – [… Tovább]
Titkos vágyak és álmok… mindenkinek vannak ilyen kis ábrándjai, én magam is sokszor fantáziáltam arról, milyen is lenne, ha egyszerre minden megállna körülöttem. Igen. Sétálnék az utcán, és egyszerre az autók nem gurulnának tovább egymásra kürtölve, a gyalogosok pedig éppen [… Tovább]
Történik: mindigSzemélyek: mindegy – Most dalolhatnék rólad és magamról,hogy kék szemed van, meg hogy szép a melled,hogy létrát fonnék hozzád szép szavakból,és szólhatnék arról is még emellett,hogy tudom: e vers a szíved, mint a henna,szépen, de lemoshatóan festi be,vagy öledről, [… Tovább]
Tóth János volt cége élő álláshirdetése. Fiatal volt és dinamikus. Hajtotta a cég iránti múlhatatlan hűsége és szeretete. Reggeltől estig fáradhatatlanul dolgozott. Éjjel pedig fáradtan. De nem hagyta abba, tárgyalt, meggyőzött, aláírt, lebonyolított. Volt egy stílusa, aminek az ügyfelek nem [… Tovább]
Érdekes, soha nem gondoltam, hogy egy ilyen egyszerő, unalmas napon fog megtörténni… Az a nap szinte semmiben sem különbözött a többitől: korai kelés, forgalmi dugók, munkahelyi sérelmek, számlák… hazafelé megint elbotlottam a házunk előtti sárkaparóban, alaposan megütve a lábfejem. Megint… [… Tovább]
A Székelyföld kulturális folyóirat online oldalával együttműködve, közösen népszerűsítjük honlapjainkat. Az ő portáljukon mától szerepel a mi bannerünk is. Szeretettel várjuk erdélyi olvasóinkat – is! Verő László
Magány szülte alkotás. Ez volt az első gondolat, ami felötlött bennem az olvasás után, mert egy ilyen hatású olvasmány tárult elém. Nem is akárhol fogantak meg ezek a sorok, hanem a Szerző lelkének elrejtett zugában, ahol nem fél könnyeket ejteni [… Tovább]
A határ előtt már jócskán felgyülemlett a kocsisor, az átkelőig járatos buszból végig figyelemmel lehetet kísérni, hogy a bosszús sofőrök hogyan elégedetlenkednek a szemük előtt lévő látvánnyal. A buszon csak néhány utas üldögélt közönyösen, ilyenkor még nem sokan utaznak haza [… Tovább]
Nagy-Britannia, London1998 nyara A greenhithe-i lakókert ápolt házai mögött vörösen nyugodott le a Nap. A kivételesen tiszta égbolton lenyűgöző látvány volt a hatalmas gömb lassú visszavonulása, hogy helyet adjon a nemsokára teljessé dagadó, égi váltótársának.A ház, amelyben vendégül fogadtak, a [… Tovább]
Vajon a festő volt először, vagy az író? Egy festő sem vitte volna vászonra szebben azokat az apró képeket, színeket és mozdulatokat, ami átjárja az egész írást. Az elején szinte mi is együtt fuldoklunk a rémült és menekülő szereplőkkel, de [… Tovább]
Üzenet a felelőtlen apáknak… Sétálok a kutyámmal az árnyékban a lakótelepi házak között. A padról egy fiatalember áll fel, gyönyörű kék szemei könnyesen csillognak.-Kérhetnék valami rendkívül nagy dolgot a nénitől?Biccentek.-Én a nénit kiskorom óta nagyon szeretem.Biccentek.-…és még sohasem kértem semmit, [… Tovább]
Szerény recenzió, egy géniusz alkotása kapcsán A cím maga, előrevetíti a vers pesszimisztikus hangulatát. Night-mer, szabad fordításban: Mer nincs éj – ha továbbgondoljuk, amit sugall, Mer nincs kéj. Az expozíció visszaigazolja a címben érzetteket. Meleg (k)éjbe burkolózva forró szex [… Tovább]
Van Budapesten egy utca, amit Zsák utcának hívnak. Nem is egy, kettő. Az egyik a XVII., a másik a XXII. kerületben. Nos, az a Zsák utca, amelynek 3. számú házáról ez a történet szól, egyikkel sem azonos, sőt a Budapest, [… Tovább]
Elátkozlak, nap, te pengeujju vámpír!Agyamból húzd ki aranymocsku körmöd,pusztító fényedet, mivel letörlöd,mit éjjelent' a szesz dalolva ránk ír! Húzz el innen, menj, te is nyakalj szeszt,hűs pince mélyén zöldeleg az abszint:húzz belőle! Arcod majd tőle kap szint(ahogyan Kosztolányi írja majd [… Tovább]
A napok jeléül, mik túlteltek csönddel, ragyogó, fehér köveket állítok csepp alakúra dermedt sóhajokból, finoman cizellált nevetésekből, s a féltés virrasztó holdköveiből. Legyen jelzett az út, bár senki nem követ! S azután legyen… legyen még fáradt ereje a Napnak, jég [… Tovább]
Mennyi csend! Hány fénylő gondolat csonthéjas titkainkról! Most háttal állnak, nevetnek. Arcukon lassan guruló gyöngyök, apró, hold-ezüst harangok. Fuvolás szél kísér, felhő szitál, villámcsattogta ritmus. Valahol meglibben az ég; résén a vihar kilép az űrbe. Lázasan keresem a szálat, mi [… Tovább]
Levegő-égben lebegő, kristálygömbbé feszülő, sassuhogású nyugalom, hát hívlak! Nevedet mondom-tagadom. Gyűlölnélek. Feladom. Gondolatoltó nyugalom, hát hívlak! Sokasodj, békém, sokasodj, ébrenlétté magasodj! Láztalan álmú nyugalom, hát hívlak! Monoton ritmus – takaró. Ágyam. Tűzvészt akaró. Lángszelidítő nyugalom, hát hívlak! Gyökerek mélyén fakadó, [… Tovább]
Szavaim holdak. Gonosz, félarcú bolondok. Tükrödet vágyják, s a szimmetriát. Így lesz egész a lényeink közt folyó párbeszéd. Látod? Látod? Hangjaid gyűrűbe vonnak. A hatodik bolygó vagyok. És az utolsó három. Vénuszom, Földem, Csillagikrem, vigyázz! Pokolban, jégben, fekete fényben morzsolódom [… Tovább]
Szemedben égő diaképek,tenyeredben változó vonal.Az Írás.Hullámokban érkezőfény-képek a Napról.Hegyek.Futamok.A csúcsról visszaballagok,lassan,a Nap tarkómra céloz,egy ismeretlen árnyékelőttem halad –hasonlít rám.Talán.Mennék utána, de makacskodik,hogy jön velem.Egy körbe-körbe gondolat;szemembe húzom,melegít, szorít,karimájáról eső csorog,szomorú, langyos tócsába gyűlik,de közel hajolvaarcom víz-rajzánföldszínű szivárvány pihen.
Szelíd ezüstből fonnálak szakadatlan.Ki halhatatlan vágyakat kíván –csodálni fárad.Feszülő fénnyé váltlak,de te erős vagy,mint a gránit,pedig pókháló-kötélenereszkedsz aláa Napból.
A Pál utca és a Mária utca sarkán jólesően fetrengett a koratavasz. Nem hallatszott ide a most amúgy is meglepően kis forgalmú Körút zaja, és a háttérben megnyugtatóan magasodott a bőr- és nemibeteggondozó tömör, szilárd alakja.Egyszercsak hatalmas robbanás rázta meg [… Tovább]
róladírásom ujjmosolyfélig átlátszó jelmezedbenpapír és toll közt bujdosol
Sétálgatott egyszer Krisztusurunk és Szent Péter a Bakonyban. Krisztusurunk lassan, ráérősen lépkedett, jól esett neki hazai tájat látni. Mert magyar ember volt Krisztusurunk, tudja azt minden igaz magyar. Vazsmegyei gyerek volt. Hát ahogy sétálgattak, odaérkeztek egyszer egy kis patakhoz. Nem [… Tovább]
Búcsuzom immár tőled, múzsa, ki sokfele bojkott,Schiller, s Heine urak: nékem e földböl elég.Vérrel azonban e létben, mégha saját is a vér, énnem koszolom be kezem: lőjön a ronda tahó.
Romantikája önnek annyiban van,hogy, tudja, ön merő egy vonzalom.Dühös lesz tán, vagy zavart majd miattam,de mégis asszem, el kell mondanom, kezét ha néha meg-megfoghatom…de most ez inkább mégis mondhatatlan.Bocsássa meg, netán ha untatom,csak azt hittem, hogy végre ráakadtam a jó [… Tovább]
Karinthy Frigyesnek A lényt Sheratannak hívták. Arról, hogy ez a szó egy emberi nyelven azt jelenti: Jel, és hogy ugyanígy hívják a Kos csillagkép egy csillagát is, fogalma sem volt. Nem ismerte sem az embereket, sem a Kos csillagképet. Az [… Tovább]
A tigris az asztalon ült és reggelizett. A strandkávéház teraszán tévések, újságírók és riporterek falkája nyüzsgött. És mindez minek volt köszönhető? Maja a szibériai tigrishölgy szeszélyének, és az én szervezésemnek. Tudniillik,ez is a munkámhoz tartozott. Vagy húsz éve egy [… Tovább]
Űrhajósok Kézikönyve 4. all sunshine makes a desert ( George Bernard Shaw ) Igazán nem takarékosságból, vagy egyéb negatív indittatásból nem fordítottam le ezt a magvas idézetet, hanem abból az egyszerő okból, hogy nem éreztem szükségét. Az [… Tovább]
Űrhajósok Kézikönyve 3. Mindenki több darabból áll . Legegyszerübb úgy elképzelni az ember személyiségét, mint egy barlangot, egyetlen, szűk kijárattal, ahol egyszerre csak egy fér ki abból a több ezer ősből, aki a barlang mélyén nyüzsög, tülekedik, hogy újra életre [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!