Csendes kávéba kötött reggel.Nyolcezer-néhányszázadik.Még néha fel-fellázadik,de szemez már a vert sereggel. Habarcot kever, megtükördül.Borotva mind a vérpadig.Egyre több dolgot ért alig,egyre gyakrabban elcsütörtül. Ennek-annak még néha felcsap,de túl sok már nem kell neki,és – mert azt tán még nyerheti –már [… Tovább]
Műfordítás – Minden rendben – mondta az orvos. – Feküdjön vissza, és pihenjen – a hangja mérföldnyi távolságból hangzott, és olyan volt, mintha kiabálna. – Fia született.– Hogyan?– Gyönyörű fia van. Érti, amit mondok? Gyönyörű fia! Hallotta, ahogy sírt? – [… Tovább]
Titkos vágyak és álmok… mindenkinek vannak ilyen kis ábrándjai, én magam is sokszor fantáziáltam arról, milyen is lenne, ha egyszerre minden megállna körülöttem. Igen. Sétálnék az utcán, és egyszerre az autók nem gurulnának tovább egymásra kürtölve, a gyalogosok pedig éppen [… Tovább]
Történik: mindigSzemélyek: mindegy – Most dalolhatnék rólad és magamról,hogy kék szemed van, meg hogy szép a melled,hogy létrát fonnék hozzád szép szavakból,és szólhatnék arról is még emellett,hogy tudom: e vers a szíved, mint a henna,szépen, de lemoshatóan festi be,vagy öledről, [… Tovább]
Tóth János volt cége élő álláshirdetése. Fiatal volt és dinamikus. Hajtotta a cég iránti múlhatatlan hűsége és szeretete. Reggeltől estig fáradhatatlanul dolgozott. Éjjel pedig fáradtan. De nem hagyta abba, tárgyalt, meggyőzött, aláírt, lebonyolított. Volt egy stílusa, aminek az ügyfelek nem [… Tovább]
Érdekes, soha nem gondoltam, hogy egy ilyen egyszerő, unalmas napon fog megtörténni… Az a nap szinte semmiben sem különbözött a többitől: korai kelés, forgalmi dugók, munkahelyi sérelmek, számlák… hazafelé megint elbotlottam a házunk előtti sárkaparóban, alaposan megütve a lábfejem. Megint… [… Tovább]
