Vers

A csönd emlékkövei

A napok jeléül, mik túlteltek csönddel, ragyogó, fehér köveket állítok csepp alakúra dermedt sóhajokból, finoman cizellált nevetésekből, s a féltés virrasztó holdköveiből. Legyen jelzett az út, bár senki nem követ! S azután legyen… legyen még fáradt ereje a Napnak, jég [… Tovább]

Vers

Szemközt az éggel

Mennyi csend! Hány fénylő gondolat csonthéjas titkainkról! Most háttal állnak, nevetnek. Arcukon lassan guruló gyöngyök, apró, hold-ezüst harangok. Fuvolás szél kísér, felhő szitál, villámcsattogta ritmus. Valahol meglibben az ég; résén a vihar kilép az űrbe. Lázasan keresem a szálat, mi [… Tovább]

Vers

Zsolozsma

Levegő-égben lebegő, kristálygömbbé feszülő, sassuhogású nyugalom, hát hívlak! Nevedet mondom-tagadom. Gyűlölnélek. Feladom. Gondolatoltó nyugalom, hát hívlak! Sokasodj, békém, sokasodj, ébrenlétté magasodj! Láztalan álmú nyugalom, hát hívlak! Monoton ritmus – takaró. Ágyam. Tűzvészt akaró. Lángszelidítő nyugalom, hát hívlak! Gyökerek mélyén fakadó, [… Tovább]

Vers

Egek, poklok és világok

Szavaim holdak. Gonosz, félarcú bolondok. Tükrödet vágyják, s a szimmetriát. Így lesz egész a lényeink közt folyó párbeszéd. Látod? Látod? Hangjaid gyűrűbe vonnak. A hatodik bolygó vagyok. És az utolsó három. Vénuszom, Földem, Csillagikrem, vigyázz! Pokolban, jégben, fekete fényben morzsolódom [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Ébren vagy álmomban

Szemedben égő diaképek,tenyeredben változó vonal.Az Írás.Hullámokban érkezőfény-képek a Napról.Hegyek.Futamok.A csúcsról visszaballagok,lassan,a Nap tarkómra céloz,egy ismeretlen árnyékelőttem halad –hasonlít rám.Talán.Mennék utána, de makacskodik,hogy jön velem.Egy körbe-körbe gondolat;szemembe húzom,melegít, szorít,karimájáról eső csorog,szomorú, langyos tócsába gyűlik,de közel hajolvaarcom víz-rajzánföldszínű szivárvány pihen.

Nincs kép
Vers

Gondolatsor

Szelíd ezüstből fonnálak szakadatlan.Ki halhatatlan vágyakat kíván –csodálni fárad.Feszülő fénnyé váltlak,de te erős vagy,mint a gránit,pedig pókháló-kötélenereszkedsz aláa Napból.