A napok jeléül, mik túlteltek csönddel, ragyogó, fehér köveket állítok csepp alakúra dermedt sóhajokból, finoman cizellált nevetésekből, s a féltés virrasztó holdköveiből. Legyen jelzett az út, bár senki nem követ! S azután legyen… legyen még fáradt ereje a Napnak, jég [… Tovább]
Szavaim holdak. Gonosz, félarcú bolondok. Tükrödet vágyják, s a szimmetriát. Így lesz egész a lényeink közt folyó párbeszéd. Látod? Látod? Hangjaid gyűrűbe vonnak. A hatodik bolygó vagyok. És az utolsó három. Vénuszom, Földem, Csillagikrem, vigyázz! Pokolban, jégben, fekete fényben morzsolódom [… Tovább]
Szemedben égő diaképek,tenyeredben változó vonal.Az Írás.Hullámokban érkezőfény-képek a Napról.Hegyek.Futamok.A csúcsról visszaballagok,lassan,a Nap tarkómra céloz,egy ismeretlen árnyékelőttem halad –hasonlít rám.Talán.Mennék utána, de makacskodik,hogy jön velem.Egy körbe-körbe gondolat;szemembe húzom,melegít, szorít,karimájáról eső csorog,szomorú, langyos tócsába gyűlik,de közel hajolvaarcom víz-rajzánföldszínű szivárvány pihen.
