Nincsen e világon semmi Kincsem. – J.A. (k.b.) Nem érzem újra citromillatú leged sosem, te szép Ligettelek. Pedig de sokszor átügettelek, befogva, mint satu- ba, kétkerékü kis szekér elé, amint a szódás, trampli sógorok, kiken nyerít a gúnyos [… Tovább]
Csendes kávéba kötött reggel.Nyolcezer-néhányszázadik.Még néha fel-fellázadik,de szemez már a vert sereggel. Habarcot kever, megtükördül.Borotva mind a vérpadig.Egyre több dolgot ért alig,egyre gyakrabban elcsütörtül. Ennek-annak még néha felcsap,de túl sok már nem kell neki,és – mert azt tán még nyerheti –már [… Tovább]
Műfordítás – Minden rendben – mondta az orvos. – Feküdjön vissza, és pihenjen – a hangja mérföldnyi távolságból hangzott, és olyan volt, mintha kiabálna. – Fia született.– Hogyan?– Gyönyörű fia van. Érti, amit mondok? Gyönyörű fia! Hallotta, ahogy sírt? – [… Tovább]
Történik: mindigSzemélyek: mindegy – Most dalolhatnék rólad és magamról,hogy kék szemed van, meg hogy szép a melled,hogy létrát fonnék hozzád szép szavakból,és szólhatnék arról is még emellett,hogy tudom: e vers a szíved, mint a henna,szépen, de lemoshatóan festi be,vagy öledről, [… Tovább]
Tóth János volt cége élő álláshirdetése. Fiatal volt és dinamikus. Hajtotta a cég iránti múlhatatlan hűsége és szeretete. Reggeltől estig fáradhatatlanul dolgozott. Éjjel pedig fáradtan. De nem hagyta abba, tárgyalt, meggyőzött, aláírt, lebonyolított. Volt egy stílusa, aminek az ügyfelek nem [… Tovább]
Van Budapesten egy utca, amit Zsák utcának hívnak. Nem is egy, kettő. Az egyik a XVII., a másik a XXII. kerületben. Nos, az a Zsák utca, amelynek 3. számú házáról ez a történet szól, egyikkel sem azonos, sőt a Budapest, [… Tovább]
Elátkozlak, nap, te pengeujju vámpír!Agyamból húzd ki aranymocsku körmöd,pusztító fényedet, mivel letörlöd,mit éjjelent' a szesz dalolva ránk ír! Húzz el innen, menj, te is nyakalj szeszt,hűs pince mélyén zöldeleg az abszint:húzz belőle! Arcod majd tőle kap szint(ahogyan Kosztolányi írja majd [… Tovább]
A Pál utca és a Mária utca sarkán jólesően fetrengett a koratavasz. Nem hallatszott ide a most amúgy is meglepően kis forgalmú Körút zaja, és a háttérben megnyugtatóan magasodott a bőr- és nemibeteggondozó tömör, szilárd alakja.Egyszercsak hatalmas robbanás rázta meg [… Tovább]
róladírásom ujjmosolyfélig átlátszó jelmezedbenpapír és toll közt bujdosol
Sétálgatott egyszer Krisztusurunk és Szent Péter a Bakonyban. Krisztusurunk lassan, ráérősen lépkedett, jól esett neki hazai tájat látni. Mert magyar ember volt Krisztusurunk, tudja azt minden igaz magyar. Vazsmegyei gyerek volt. Hát ahogy sétálgattak, odaérkeztek egyszer egy kis patakhoz. Nem [… Tovább]
