Zatykó Zoltán : Kritikus szemekkel – Illési Béla Imre: Papírdráma

Kétféle szemszögből közelíteném meg az író művét.

Az egyiket gyerekszemmel értékelném, mivel elsőre elolvasva a verset, egy roppant varázslatos, mesés kis világba cseppenhetünk bele, ahol minden játékosan vetítődik elénk. Minden és mindenki papírból van, minden e körül az anyag körül kering. Mint valami kifestőkönyvben, egy boldog kis család mindennapjai, mindenki végzi a dolgát, éldegélnek, majd végül, a láng martalékává válnak. A mai mesékhez képest, amelyeket állítólag gyerekeknek készítettek, ez a befejezés eléggé humánus, sőt, sajnos természetes. Ennek ellenére egy tréfásabb befejezést képzelnék el, például: ¦ Papírgyufától papírmeleg, / Melegednek a papírkezek. De ennél csak jobbat lehet írni.
Játékos kis nyelvtörő, egyszerű sztori, a gyerekek biztosan örömmel mondókáznának vele, mert összességében vidám hatást kelt. Verstanilag megfelelő, a szótagszám, a rímek, a versszakok tagolása egyszerű, megjegyezhető, csengő-bongó, kellemes versike. Számomra ez a legelfogadhatóbb értelmezése a papírdrámának.

Másik szempontból nézve egy szűk társadalomkritikaként is felfogható. A bosszantó és túlzott bürokratizmus kigúnyolása, szembefordulás egy olyan társadalmi beállítottsággal, amely sokszor közönybe fordulva áldozza fel önmagát a politikai érdekeknek. Az egyformán élő és gondolkodó szereplők, az elégedetten idilli hangulat is szatíra, hiszen egy családon belül is nehéz megteremteni az egyensúlyt. A másik pofont pedig a hiába dolgozó papírszabó helyzete adja, mert a munkájából nem tudja megteremteni a család létszükségletét, ezért is fáznak télen. Ha ennek szellemében készült a vers, akkor egy kicsike borsszem, mosolyt fakaszt, de nem ér célba, ahhoz túl finom és diplomatikus. De nem tudhatom, mi is a szerző valódi indíttatása.

sszességében tetszett a vers, klasszikus, kimért formája megragadó, hangulata kedélyes, ritmusa gördülékeny.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája