Gábor Imre : Amit a szétszedésröl tudni kell

Űrhajósok Kézikönyve 3.

Mindenki több darabból áll .

Legegyszerübb úgy elképzelni az ember személyiségét, mint egy barlangot, egyetlen, szűk kijárattal, ahol egyszerre csak egy fér ki abból a több ezer ősből, aki a barlang mélyén nyüzsög, tülekedik, hogy újra életre kelhessen benned. ők azok, akinek génjeit örökölted, apád, anyád ősidőkbe nyúló nemzetségének tagjai, akik évezredeket túlélve bizonyították életképességüket.

Természetesen, minden kortársad ugyanilyen örökséget hordoz, mégis, közülük sokan örökre kipusztulnak. Az édenkertből indult genetikus áradat eredménye mindenki, akit ma magad körül látsz. Életképességüket a létük igazolja: nem lehet pontosan elmondani valakiről, hogy miért jók a génjei, de ha nem lennének azok, már kihalt volna az a génlánc, ami benne található. Richard Dawkins, „Folyam az Édenkertből” c. mővében meglepően egyszerő számítással bizonyítja, milyen könyörtelenül tizedeli meg az emberiséget az életképesség hiánya. Mindenkinek van két szülője, négy nagyszülője, stb. Az időben visszafelé haladva azonban a népesség nem nő. 100 ember évente mindössze 1 gyermeket hoz össze. Ráadásul, több gyermek ugyanabba a családba születik. Egy generáció tagjainak több mint a fele utód nélkül hal meg, génlánca örökre megszakad. Ha ezt a folyamatot 4-5 generáción át követjük, rá kell döbbennünk, hogy a jelenlegi Magyarország területén kb 300 évvel ezelött élt néhány milliós népességből mindössze 10-15 szuperember volt, akitől a ma élő 10 millió ember származik. A többi egyszerően kihalt

Na , és akkor most nézzünk körül : kiből áll a magyar 300 év múlva ?

Látható, hogy ez nem mennyiségi kérdés. Hiába vannak többségben a bunkók, vagy a barnák, hiába nő az egyetemet végzettek, a romák, a görbe orrúak, az elváltak, a betanitott munkások részaránya, az a 10 ember, akinek a génjei a 300 év múlva élő magyarok dns-ének javát kiteszik, bárhonnan előléphetnek. A fontos az, ki tud legjobban a változó világhoz való alkalmazkodás, és az élet ősi törvényei között lavírozva nemcsak fennmaradni, hanem utódjainak is továbbadni a fennmaradás képességét.

Az aktuális személy, akiről szó van, kezdetben csak kapuőr, annyi múlik rajt, kit enged a meglévő készletből előbújni. Minél szigorúbban tölti be feladatát, minél jobban ügyel rá, hogy a felszínre kerülő ősök ne ellentétesek legyenek, hanem – legalább a külvilág számára – harmonikus egészként jelenjenek meg, annál jobb az esély, hogy az élő személy lesz VALAKI, élete során elkövetett tettei egy új személyiséget festenek a barlangban rendelkezésre álló színekből.

Ha a barlanglakók veszik át az uralmat, s mindig az jön elő, aki éppen akar, vagy aki az adott pillanatban a legerősebb, a személyiség zavarossá válik, széthullik. Hiányzik a plusz, az új élet törekvése arra, hogy ne kövesse el az ősök hibáit, s tovább építse erényeiket, ami az élőt feljogosítja arra, hogy a barlangban lévő -többségében már fizikailag halott- lényeket saját életképességének fenntartása érdekében kormányozza.

Ez azért is izgalmas, mert nem az a helyzet, hogy az ősök mind hülyék voltak, hanem az a helyzet, hogy megváltozott a világ, ami miatt a régi rutinok már nem úgy működnek, mint hajdanában. Ma a világ eleve hülye, ami még rosszabb, mint a középkorban, amikor még csak kegyetlen volt. Az valahogy inkább összekovácsolta az embereket, ez itt pedig még az ikreket is egymás ellen fordítja.

Szükség van tehát a kreativitásra, ami abban áll, hogy miközben a személyiséged 99 %-a “hozott anyag” , és ráadásul, a legnagyobb része mindenkiben megvan , akit az utcán látsz, a korábbinál jóval nagyobb sebességgel változó világban azzal az 1 % “egyéniséggel” ki kell hoznod valamit, ami értelmessé, boldoggá, sikeressé, ÉLETTÉ teszi az életedet. Ez nem lehetetlen, de azért oda kell figyelni. DU BIST ALLEIN. Egyedül vagy. Csak a barlanglakóknak vannak “barátaik”.A kapuőr magányos, de övé a dicsőség.

A kulcsszó: szeretet. Sajnos, el van csépelve, de ettől a lényeg lényeg marad. Aki tud szeretni, azt nem fogja a golyó, meg tudja találni a tömegben azokat, akik nem csak elfogadni tudnak, hanem adni is. Tud gyereket nevelni, tud idegenekkel megismerkedni a buszon, tud nevetni és sírni. És …. Le tudja vágni a lábát, ha kell.

E morbid ötlet azért jutott eszembe, mert bizony manapság kicsit többet kell az embernek egy élet alatt alakítania magán, mint mondjuk 500 évvel ezelőtt. Régen elég volt, ha a gyerök megtanulta a tisztességet, ha sikerült, ezzel már eljutott a koporsóig. Ma azok a dolgok, amik 20 éves koromban motiváltak, eltűntek, és most csak egy nagy villogó fényreklámot látok: HÜLYE VAGY ! Olyan ez, mint egy Bruce Willis film : Drágán add az életed ! Ha átjutsz egy lángoló folyosón, az szép dolog, de most itt ez a kézigránát, ezért inkább ugorj egy nagyot, majd a végén ráérsz büszke lenni egyben az összes hőstettedre . Az összes sikered csak az életed végén lesz valódi siker, addig csak illúzió. Sőt, helyesebb, ha azt mondom, hogy csak 300 év múlva derül ki, elkaptad-e a mindenség ritmusát, megérték-e az áldozataid, bérletet, vagy csak vonaljegyet adtál a gyermekeidnek.

Huh

Sajnos, ez a láblevágás egy kicsit nehéz, de néha meg kell tenni ilyen súlyú dolgokat, hogy az élet élet maradhasson. Ha valami nem működik, le kell vágni. Majd nő másik. Ez a lényege az összerakásnak is: időnként megnézed a tetteidet, sorbaállítod a bandát a barlangban, és amelyik nem neked dolgozik, azt lezavarod a hátsó régiókba.

A tetteidet persze ritkán látod józanul. Ehhez „felülről” kellene látnod magad. Erre kitűnő eszköz az időutazás , de erről majd egy későbbi fejezetben lesz szó.

Most még térjünk vissza egy kicsit a barlanghoz.
Ha az ember kicsit elbíbelődik a barlangjával, sok hasznot húzhat belőle.

Pl.: néhány éve megkínáltak egy számviteli állással. A könyveléstől mindig távol tartottam magam, mert kétféle embertípust ismerek: az egyik élvezetet talál abban, ha két számoszlop vége egyezik, a másikat ez meg sem érinti. Én például odaírok 30-at, ha éppen annyi hiányzik. Na ez nem éppen számviteli vénára utal. De kellett a pénz. Este egyedül töprengtem, amikor támadt egy gondolatom (ekkoriban találtam ki a barlangot): Előkotortam az egyetemi jegyzeteimet, kikerestem egy könyvelési feladatot, és bekiabáltam a barlangba:

Fiúk, ért itt valaki a számvitelhez ?

Lassan nekiálltam akasztófákat rajzolni, számokat írni, s döbbenten láttam, hogy megváltozott az írásom…

Bárki lehetsz , aki már voltál. De ha nem volt a felmenőid között AMWAY ügynök, vagy föniciai kereskedő, semmi esélyed a multi level marketingben.

Sajnos, van egy olyan érzésem, hogy a tiz emberből, akinek az ükükunokái 2300-ban itt fognak szaladgálni , egyetlen egy sem ül most a számítógép elött….mára ezért be is fejezem.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:37 :: Gábor Imre
Szerző Gábor Imre 10 Írás
Gábor Imre a nevem, barátaimnak leó, próbálok elvegyülni a földlakók között, de néha elfog a kétség : lehet, hogy én vagyok Ember, és a többiek az Idegenek..? Nem tudom, és nincs is kitől megkérdezni... "Félszáz éve bolyongok ebben a diliházban, és sehol egy ápoló"