– Ezerszer megmondtam má` Rezső, hogy ne tedd a sörösüveget a kanapéra! Még ráömlik a huzatra, aztán vihetem a pucerájba! – kiáltott rá hites urára mérgesen K. Aranka a hetedik kerületi garzonjukban.
K. Rezső műszerész dacosan meghúzta az üveget. Tulajdonképpen nagyon unta már az ezerszer megmondtam Rezső kezdető mondatokat, ezért első felindulásában csomagolni kezdett, majd elhagyván megunt, slampos feleségét, összeköltözött Gizikével a titkárságról.
Gizike keménykötésű, ébenhajú, buja lány volt, akkora mellekkel, mint két bukósisak, minekfolytán Rezső és a férfikollégák gyakran ébredtek arra álmukból, hogy önfeledten motoroznak…
– Rezsőke, mondja csak, akar egy feketét? – lehelte a lány kéjesen egy verőfényes tavaszi napon, mire Rezsőnek leesett a tantusz:
– Jóhogy! Aztán főzhetnél is egyet! – válaszolta leleményesen a sisakoknak.
Hát, így kezdődött.
Mire megérkezett Gizikéhez a csomagokkal, a lány már okosan kiszámolta, hogy így éppen 67.432 forinttal gazdálkodhat több pénzből, mint eddig. Ráadásul végre férfi lesz a háznál!
– Azt akarom, hogy otthon érezd magad! – szorította be lelkesen hősünk fejét méretes keblei közé, mire Rezső merész mosollyal belesercintett a halványzöld kordnadrágjába…
Felesége ilyenkor rendszerint inkább ez jöjjön ki, mint a körzeti orvos felkiáltással bíztatta, Gizike ezzel szemben szigorúan összecsücsörítette ciklámenszínű szájacskáját.
– Node Rezsőke… ilyesmit nem illik egy hölgy előtt! – csipogta pislogva, mire Rezső kissé zavarba jött. Ezt még soha nem hallotta.
– Főztem ám neked vacsorára babgulyást! – kiáltotta Gizike mentvén a helyzetet, mire Rezső lelki szemei előtt megjelent felesége füstölt sonkától és fokhagymától illatozó levese, melyben rántás nélkül megállt a fakanál, és minek leve olyan volt, akár a rubin… Ehelyett, amikor meglátta a tányérjában úszó híg löttyöt némi fakó sárgarépával és kilenc darab babbal, majdnem sírva fakadt:
– Mi a rosseb ez? – kérdezte korgó gyomorral szépséges választottjától.
– Node Rezsőke… nem illik fitymálni az ételt! – kiáltotta Gizike sebzett szárnyú kismadárként, és újra csokorba szedte a száját. – Ez egy koleszterinszegény bio-gulyás, ha éppen tudni akarod!
Rezső végképp elszégyellte magát. Hát, sehogysem képes elkápráztatni ezt a tüneményt?
– Tudod mit Macedli? Elviszlek vacsorázni… – szólt vagányan, mire Gizike arcocskájáról elröppent a dac. – … majd persze csak tizedike után! – tette hozzá gyorsan – Majd meglátod, fizetéskor meg sem állunk a Két haver kiskocsmáig, na ott van ám csak jó egytálétel! – bizonygatta szenvedélyesen, mire Gizike megjegyezte:
– Node Rezsőke… hova gondolsz! Én soha nem járok kocsmába!
…
Látva a reménytelen helyzetet, hősünk újabb taktikával próbálkozott… ölelni kezdte Gizikét, majd lecsókolta könnyfátyolos pilláit, mire a lány mély sóhajjal átkulcsolta a nyakát. Hamarosan a rózsaszín csipkés szaténhuzaton találták magukat, ahol Rezső valódi vadmotorosként nyomta a dudát, majd felkiáltott:
– Perdülj hasra Gizi! – hirtelen olyan tetterőt érzett magában, amit `82 óta egyszer sem; kakas lett a baromfiudvar közepén, ahol olyat alakít most, amit férfi ezer évenként csak egyszer… csakhogy Gizike sértetten megszólalt:
– Node Rezsőke… ilyesmit nem illik, ezt ne kérje tőlem. Első alkalommal nincs romantikusabb a misszionárius-póznál , amikor egymás szemébe nézve kommunikálhatunk…
K. Rezső hirtelen úgy érezte, hogy tulajdonképpen nagyon unja már a node Rezsőke kezdetű mondatokat, ezért villámgyorsan belekapaszkodott a bőröndjeibe…
A hetedik kerületi garzon ajtajában már a jól begyakorolt kivertkutya arckifejezéssel nyomta meg a saját lakása csengőjét.
K. Aranka változatlanul slamposan, de kisírt szemekkel nyitott ajtót. Ez utóbbit hősünk némi elégtétellel nyugtázta, majd magabiztosan kicsomagolt, aztán egy üveg sör társaságában kényelmesen elterpeszkedett otthonos kis kanapéján. Felesége a szobaajtóból, elérzékenyülten figyelte.
– Tudtam, hogy mégis hazajössz… – zokogta bele meghatottan egy piros-kék kockás zsebkendőbe, aztán szigorúan hozzátette: – De ezerszer megmondtam má`, hogy ne tedd a sörösüveget a kanapéra!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:12 :: Kiss Jánosné
