Jelenlét

Kezdetben vala a semmi.
Gyakorlatilag továbbra is a semmi van, bár az Úristen kidekorálta eggyel-mással. Egyesek hajlamosak azt hinni, hogy ez akkor történt, amikor éppen volt egy ráérő hete, de ő maga nem is értené, ha ezt megpróbálnák beadni neki. Az Úristen végtelen, könyörgök, szó szerint végtelen, nincs számára jelentősége ilyen fogalmaknak, mint hat nap. Azt, hogy nincs jelentősége, úgy értem, hogy jelentése nincs. Nem értené. Sőt nem értené már ennek az írásnak a bevezető mondatát sem, mert számára nincs olyan, hogy kezdet. Egyszerően nincs. Ja, és nem értené a múlt időt sem. A végtelent teljesen felesleges, meg egyébként lehetetlen is tagolni. Úgyhogy nincs múlt, nincs jövő, az Úristen számára minden pontosan egyszerre történik, csak jelen van. Mindig jelen van.
És ez lehet a magyarázat arra is, hogy az Úristen a jövőbe lát. Neki az nem jövő. Úgy lehetne talán elképzelni, hogy ott van előtte a világ állapota megsokszorozva végtelenül, mint a filmszalag kockái. Kettőt összehasonlít, megmondja mi a különbség.
Na persze, mi az, hogy előtte, mert a térben meg éppenséggel egyáltalán sehol nincs az Úristen. Az lehet a megoldás, hogy ő az időt fogja fel egy végtelen, de neki, mint végtelennek, természetesen átlátható térként. És az, hogy pontosan akkora, azaz végtelen, mint a tér, és ennek eredményeként maradéktalanul betölteni képes, magyarázat arra az állításra, hogy az Úristen mindenütt jelen van. Mindig jelen van.

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet