Magány szülte alkotás. Ez volt az első gondolat, ami felötlött bennem az olvasás után, mert egy ilyen hatású olvasmány tárult elém. Nem is akárhol fogantak meg ezek a sorok, hanem a Szerző lelkének elrejtett zugában, ahol nem fél könnyeket ejteni és olyan kérdéseket feltenni, amelyek már régóta feszegetik legbensőbb érzékeit. Tökéletes összhatást ad, hogy a szereplő egy művész, ráadásul nő, akiben csak úgy buzognak a vágyak és a gondolatok minden iránt, mindent belesző a lelkébe, mindent színekként érzékel, mintha egy magasabb, ösztönösebb érzékkel lenne megáldva. A novellában egyébként is túláradnak (jó értelemben) az érzékeket csalogató szövegrészek, mintha az egész mű arra készülne, hogy felrázzon a szürkeségből, a megszokás bilincséből, és visszatérítsen a vágyakozás vakmerősége és szabadsága felé. A fűszereplő kifinomult, bár elvarázsolt lelkivilága is ezt a függetlenséget mutatja. Nincsen semmi, csak színek és árnyak, hangok és dallamok, vászon és ecset, múlt és végtelenbe nyúló jövő, ott az állvány előtt, ami vonz, taszít, irányít. A sok hatás ellenére is bevallatlan elhagyatottság szűrődik ki, és ez a sok szín meg vágy talán csak eltakarni szeretné azt a valóságot, ami ebben a műben él, lélegzik és megmozdul.
Érdekes a mondanivaló, ami az írás és a festék ellentétét igyekszik kifejezni. Hiszen leírni és megfesteni valamit, különböző dolog, de nem lehetetlen ugyanazt a hatást elérni mindkettővel. Érzéseket és pillanatnyi villanásokat papírra vetni vagy vászonra vinni elképzelhető, de azokkal a hatást elérni különböző lelkiállapotokra van szükség azoktól, akik olvassák, vagy szemlélik a művészek alkotásait.
Az egész szerzemény egy belső lelki vívódásnak tűnik, ami nem egy festűnő és egy testszínként kezelt férfi kölcsönös párbeszédében tombol, hanem egy harmadik, ismeretlen, magányos gyötrődő alak vallomásából megihletődött furcsa látomás. A jelen és múlt összesodródik, nem kap értelmet az idő, a lét értékei megsokszorozódnak, megváltoznak minden pillanatban.
Komoly lelki érettség és belső elmélyülés kellett a novella elkészítéséhez, azon kívül átélés, csalódás és remény. Remény arra, hogy másképp lehet még egykor, máshogyan alakulhat a jövő, ami még nem eldöntött előre, ami tőlünk is függ.
Zatykó Zoltán : Kritikus szemekkel – Történetsíró: A testszínű kép
„Beatus ille, qui procul negociis” (Rég volt)
NyomtatásEgy évet töltöttem egy Kis-Küküllő menti faluban. Igazából ott tanultam meg az orvosi mesterséget. Teljesen magamra hagyottan kellett mindent megoldanom. A legközelebbi kórház 30 kilométerre, fogorvos tizenöt, a gyógyszertár öt kilométernyire, a mentő nehezen elérhető, a telefon akkumulátorról működő kurblis [… Tovább]
A 7torony Kecelen
NyomtatásKedves Toronytársak! Tizenhárom évvel ezelőtt – amikor még a kő is lágy volt -, teljes fegyverzetben Kecelen járt a 7torony felolvasó/szerző gárdája, de helyi írói vénával rendelkezők is ismertettek műveket. A felolvasáson ott volt, és forgatott a Kecel Városi Televízió, [… Tovább]
Édesanyám is volt nékem … (2)
NyomtatásOlyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára figyelni. [… Tovább]
Édesanyám is volt nékem … (1)
NyomtatásÉdesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem értette [… Tovább]
Keletről érkezett 4
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott alap [… Tovább]
Ősz, 17×17 szótagban
Nyomtatáshűvös a hajnal gyöngyöt álmodó fűben sír az árvácska * párás homályban csepp ül a létra fokán aztán lecseppen * az Izabella huncut illata bujkál zöld levelek közt * sűrű felhőkön lopva átkandikál a kék színű ég * apró gyémántok [… Tovább]
Rendőrapuk árnyékában 1. Mindenki pácban
NyomtatásSzőcs Ádám egy mappával a hóna alatt lépett ki tanára kapuján. Nem volt soha kedvence a matek. Bár Jakab Emese tanárnő erőfeszítései nyomán ragadt rá egy és más, látványos áttörést nem tudott vele elérni a matek-utálat mocsarából való kitörés göröngyös [… Tovább]
Cyber szerelem
Nyomtatás – Nem, ne ítéljük el a házasságon kívüli kapcsolatokat. Nem tudjuk, hogy miért. – Faber hosszasan nézte teacsészéjét. A forró víz gőzölgött és a teazacskóból színes felhők gomolyogtak. Rodriguez zavarban volt. Maga sem értette, hogy miért siránkozott Faber [… Tovább]
Magam görgette kő
Nyomtatásamikor vagyok, élek és szemlélek, nincs múlt, csak jelen, a jövő ködös, vagy nem is lesz, ha lesz is, az már jelen, és minden, mi jelen, az új, sosemtörtént rácsodálkozás, mert nem tanulunk, mert nincs tapasztalás, vagy ha van, a [… Tovább]
Balatoni hangulatok
NyomtatásA nyár szépségei talán a Balaton partján a legvarázslatosabbak. Végre nyaralunk, a kemény munka után eljött a pihenés ideje. A vén üdülőt az öröklétnek tervezték. Színes faházak sorakoznak, közöttük gondosan lenyírt pázsit apró sárga virágokkal. A csendet madárcsicsergés tagolja, ezek [… Tovább]