Verő László : Ramaszetter Pipi történetei 4

Lottó

Huzlicsek Gotthárd frázisszabóként kereste kenyerét. Jó hivatalnokként pontos napirendet tartott. Hétkor kelt, toalett, reggeli, garderobe, hivatal, ötkor kisfröccs a kollégákkal, fél hétkor otthon könnyű vacsora, TV, tizenegykor lámpaoltás. Szombatonként ráfordult az asszonyra — Huzlicsekné Spatz Borbálára — aki ebben az időben már mélyen aludt, és nem serkent föl arra a kis időre, míg az ember birizgálta.

Huzlicseknek nem volt semmi hobbija, szenvedélye, ötvenéves korában is épp úgy múlatta napjait, mint húsz esztendővel azelőtt. Egy dologhoz ragaszkodott, a heti lottószelvényhez. Minden szombaton, reggel fél tízkor elballagott a közeli lottózóba, és kitöltötte ugyanazokat a számokat, immár harminckét éve. A számok öregebbek voltak, mint ő, ugyanis megboldogult apjától, Huzlicsek Hümér okleveles töltőtolltöltőtől örökölte. Sohasem vett öthetes lottót, ragaszkodott az utolsó napon való fogadáshoz.

— Mit lehessen tudni? Lehet, hogy a jövő héten megszűnik a fogadás — mondogatta magában mosolyogva, milyen szellemesen fogalmaz.

Este a lottószelvénnyel a kezében, izgalommal várta a TV-ben a sorsolást, miközben képzeletben költögette a nyereményt.

— Tudod mit csinálnánk a pénzzel anyukám? — kérdezgette a slafrokban keresztrejtvényt fejtegető Borcsa asszonyt.

— Mondjad csak — ásított a nej.

— Először is elcserélnénk a lakást egy kisebbre, hogy ne kelljen annyit takarítanod. Aztán vennénk egy kocsit, megtanulnál vezetni.

— Én ugyan nem, te mért nem tanulsz meg?

— Ugyan anyukám! Nekem a munka mellet már nem menne. No, akkor kocsi nem kell. Elmennénk utazni.

— Minek? — kérdé a méla asszony.

— Hogy világot lássunk. Elutaznánk például Soroksárra. A hivatalban mondták, hogy ott nagyon szép a Tisza.

— Duna, négy betű — veti közbe Borbála

— Tiszára emlékszem, no mindegy. Vehetnénk ott egy halásztanyát is.

— Minek? Nem halásztál életedben.

— Igaz, de megtanulnék.

— Munka mellett?

— Igaz. Akkor tudod mit?

— Nem.

— No, mondj már te is valamit!

— Vegyünk egy új otthonkát.

— Minek? Jó ez még. Senki sem látja különben.

— Igaz.

A szerencsekerékből elkezdték húzni a golyókat.

— Aszta! Huszonkettes. Pont mellette van. Én harmincnégyest játszottam.

— Mér nem huszonkettest?

— Nem lehet, fix számaim vannak.

— Azér?

— Azér.

— Ja!

Végül egy szám sem jött ki.

— No, anyukám nem nyertünk megint.

— No és?

— Igaz. Ha ötösöm lett volna, milyen számokkal tippelnék jövő héten? Kétszer ugyanazt az öt számot nem húzzák ki.

— Nem?

— Nem.

— Akkor jó, hogy nem nyertünk.

— Jó.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Verő László 84 Írás
1986-ban alapítottam meg a Héttorony Könyvkiadót, mely élt tíz évet, és több mint száz kiadott kötet maradt utána. Béke poraira. Most - e kor igényeinek megfelelően - itt, a világhálón halásszuk a jó írásokat, remélhetőleg szerzőink, és olvasóink örömére.