Huzlicsek Gotthárd frázisszabóként kereste kenyerét. Jó hivatalnokként pontos napirendet tartott. Hétkor kelt, toalett, reggeli, garderobe, hivatal, ötkor kisfröccs a kollégákkal, fél hétkor otthon könnyű vacsora, TV, tizenegykor lámpaoltás. Szombatonként ráfordult az asszonyra — Huzlicsekné Spatz Borbálára — aki ebben az időben már mélyen aludt, és nem serkent föl arra a kis időre, míg az ember birizgálta.
Huzlicseknek nem volt semmi hobbija, szenvedélye, ötvenéves korában is épp úgy múlatta napjait, mint húsz esztendővel azelőtt. Egy dologhoz ragaszkodott, a heti lottószelvényhez. Minden szombaton, reggel fél tízkor elballagott a közeli lottózóba, és kitöltötte ugyanazokat a számokat, immár harminckét éve. A számok öregebbek voltak, mint ő, ugyanis megboldogult apjától, Huzlicsek Hümér okleveles töltőtolltöltőtől örökölte. Sohasem vett öthetes lottót, ragaszkodott az utolsó napon való fogadáshoz.
— Mit lehessen tudni? Lehet, hogy a jövő héten megszűnik a fogadás — mondogatta magában mosolyogva, milyen szellemesen fogalmaz.
Este a lottószelvénnyel a kezében, izgalommal várta a TV-ben a sorsolást, miközben képzeletben költögette a nyereményt.
— Tudod mit csinálnánk a pénzzel anyukám? — kérdezgette a slafrokban keresztrejtvényt fejtegető Borcsa asszonyt.
— Mondjad csak — ásított a nej.
— Először is elcserélnénk a lakást egy kisebbre, hogy ne kelljen annyit takarítanod. Aztán vennénk egy kocsit, megtanulnál vezetni.
— Én ugyan nem, te mért nem tanulsz meg?
— Ugyan anyukám! Nekem a munka mellet már nem menne. No, akkor kocsi nem kell. Elmennénk utazni.
— Minek? — kérdé a méla asszony.
— Hogy világot lássunk. Elutaznánk például Soroksárra. A hivatalban mondták, hogy ott nagyon szép a Tisza.
— Duna, négy betű — veti közbe Borbála
— Tiszára emlékszem, no mindegy. Vehetnénk ott egy halásztanyát is.
— Minek? Nem halásztál életedben.
— Igaz, de megtanulnék.
— Munka mellett?
— Igaz. Akkor tudod mit?
— Nem.
— No, mondj már te is valamit!
— Vegyünk egy új otthonkát.
— Minek? Jó ez még. Senki sem látja különben.
— Igaz.
A szerencsekerékből elkezdték húzni a golyókat.
— Aszta! Huszonkettes. Pont mellette van. Én harmincnégyest játszottam.
— Mér nem huszonkettest?
— Nem lehet, fix számaim vannak.
— Azér?
— Azér.
— Ja!
Végül egy szám sem jött ki.
— No, anyukám nem nyertünk megint.
— No és?
— Igaz. Ha ötösöm lett volna, milyen számokkal tippelnék jövő héten? Kétszer ugyanazt az öt számot nem húzzák ki.
— Nem?
— Nem.
— Akkor jó, hogy nem nyertünk.
— Jó.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:13 :: Adminguru
