Verő László : Dekadens szonett

*

Hasad az ég, és öled a teremtés!

Mit nekem gravitáció, repülök!

Létén túl elfelejtem a feledést,

Pokolba és égbe egyszerre merülök.

 

Rágyújtok végre, nyugszik a remegés

Ennyi volt csupán? Inkább már felülök

Olyan izé valahogy, már most elég

Érzem mennem kell, rögtön megőrülök!

 

Pirkad az ég alja, kopog a cipőm,

Visszhangzik a flaszter, megyek, de hova?

Árnyam követ csak, csendben múl az idő.

 

Ismerős sarkon fordulok, hisz ez ő!

Második emelet, megyek, ej, nosza!

Mi volt feledem, itt él az a kis nő.

Legutóbb szerkesztette > Adminguru
Szerző Verő László 84 Írás
1986-ban alapítottam meg a Héttorony Könyvkiadót, mely élt tíz évet, és több mint száz kiadott kötet maradt utána. Béke poraira. Most - e kor igényeinek megfelelően - itt, a világhálón halásszuk a jó írásokat, remélhetőleg szerzőink, és olvasóink örömére.