Verő László : Ramaszetter Pipi történetei 5

A három nagymalac

Volt egyszer, hogy ne lett volna — hisz mondom, hogy volt — három nagymalac. Az egyiknek: kurta volt a farka, a másiknak: hurka, a harmadiknak: Jesszompepi(!)

Egy ízben, találkoztak Vereskével a dagonyában, hol is Vereske erőst anyázott.

— Miért anyázol Vereske? — kérdé a kurtafarkú, kinek farka kurta, de hangja nagy.

— Miért? Miért? Erre járt a nagypofájú farkas, és én hittem neki. Csak a pofája volt nagy.

— Ej, ej! — lép előre a hurkafarkú — tehetek érted valamit? Izibe leszel te másfél numerával gazdagabb!

A szót követte tett. Vereske megelégedetten nyújtózkodott, s szája szélit nyalogatván sóhajtja:

— Valami desszert még elmenne — s nézett kacéran kurtafarkúra. Az eléállott, és Vereske ajaka közé illesztette a nasst. Mikor ezzel is megvoltak, szerényen lépett elé Jesszompepi(!).

— Vereske! Mit szólnál egy kis kábéhoz a zsardinettó után? Kábé ekkorához.

— Jöhet — kerekítette szemeit, s pucsított azonmód Vereske.

Jesszompepi megkerülé Vereskét, és jó magyar virtussal, elővezeté a turul figurát.

— Jesszompepi! — nyögé Vereske, és alél darab idő múltán el.

A három nagymalac, mint akik jól végezték dolgukat — mivel hogy jól végezték — fütyörészve ballagtak tova. Meglátják Hófehérmájt… De ez már egy másik mese.

Ennek itt a vége, menj el véle, álmodj szépet!

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Verő László 84 Írás
1986-ban alapítottam meg a Héttorony Könyvkiadót, mely élt tíz évet, és több mint száz kiadott kötet maradt utána. Béke poraira. Most - e kor igényeinek megfelelően - itt, a világhálón halásszuk a jó írásokat, remélhetőleg szerzőink, és olvasóink örömére.