Volt egyszer, hogy ne lett volna — hisz mondom, hogy volt — három nagymalac. Az egyiknek: kurta volt a farka, a másiknak: hurka, a harmadiknak: Jesszompepi(!)
Egy ízben, találkoztak Vereskével a dagonyában, hol is Vereske erőst anyázott.
— Miért anyázol Vereske? — kérdé a kurtafarkú, kinek farka kurta, de hangja nagy.
— Miért? Miért? Erre járt a nagypofájú farkas, és én hittem neki. Csak a pofája volt nagy.
— Ej, ej! — lép előre a hurkafarkú — tehetek érted valamit? Izibe leszel te másfél numerával gazdagabb!
A szót követte tett. Vereske megelégedetten nyújtózkodott, s szája szélit nyalogatván sóhajtja:
— Valami desszert még elmenne — s nézett kacéran kurtafarkúra. Az eléállott, és Vereske ajaka közé illesztette a nasst. Mikor ezzel is megvoltak, szerényen lépett elé Jesszompepi(!).
— Vereske! Mit szólnál egy kis kábéhoz a zsardinettó után? Kábé ekkorához.
— Jöhet — kerekítette szemeit, s pucsított azonmód Vereske.
Jesszompepi megkerülé Vereskét, és jó magyar virtussal, elővezeté a turul figurát.
— Jesszompepi! — nyögé Vereske, és alél darab idő múltán el.
A három nagymalac, mint akik jól végezték dolgukat — mivel hogy jól végezték — fütyörészve ballagtak tova. Meglátják Hófehérmájt… De ez már egy másik mese.
Ennek itt a vége, menj el véle, álmodj szépet!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:13 :: Adminguru
