Kányádi Sándornak70. születésnapja alkalmából …És akkor a démonok meglátván az Ã?Å¡r Jézustfelismerék, hogy ?az Istennek Fia, a Megváltó,eszel?sen rohanni kezdének,karjaikkal vadul hadonászván és köpdösvén,eltorzult arccal és iszonyú hangokon visítton-sivítvástekként rikoltozának: ž…mert hogy mostantól mindörökkéa gyilkosoké és a terroristáké minden ország,a [… Tovább]
Az író csak magának szeretett írni. Keveset levelezett, beszélni is csak tömören tudott. De ha írt, akkor az egyik szó húzta a másikat, ez egyik mondat következett a másikból. Árás közben igazán maga volt, a gondolatok bel?le folytak a papírra, [… Tovább]
Emlékrésekszárnyaló sassík vidékensíkok metszik egymástsíkban csíka csíkbanpontfókuszálttudatomvakoncsapongcsapongvakongaz ürességt?l nemrég születtemmost árkom ásomszélesen vagyokvagyokvagyokelhatárolt falakközt de szemtelenénem által építettemfültelena csöndbeszédre csont a falvagy hús a falvagy hang a fala börtönömvagy idegducokcsintalankodásacsupán magamképzetem? lélek! lélek!félek! félek!oda ki – oda kiodakint a varázskantárelszakad-éelpörög-éa [… Tovább]
A kakaósbögre nagyot csattant az el?készít? pulton.– Megmondtam már, hogy mosogasd el magad után, ne nekem kelljen, mire hazaérek! A lány egy foltos hokedlin ücsörgött a keskeny konyha zavaró neonfényében, és eltökélten nézte a nagylábujja körmét. Be kellene megint festenem, [… Tovább]
