Makkai Ádám : JÉZUS ÉS A DÉMONOK IMÁJA

Kányádi Sándornak70. születésnapja alkalmából

…És akkor a démonok meglátván az Ã?Å¡r Jézust
felismerék, hogy ?az Istennek Fia, a Megváltó,
eszel?sen rohanni kezdének,
karjaikkal vadul hadonászván és köpdösvén,
eltorzult arccal és iszonyú hangokon visítton-sivítvást
ekként rikoltozának:

ž…mert hogy mostantól mindörökké
a gyilkosoké és a terroristáké minden ország,
a hatalom és a dics?ség az uzsorabankároké,
soha senki embernek fiát a Gonosztól
meg ne szabadíthassa!
Dühöngjön-dübörögjön hát a kísértés â?
mi visszük ebbe az embert!
Mivel senki soha senkinek semmit
megbocsájtani nem tud, hát ne is akarjon,
s ne legyen sem földi sem földöntúli hatalom
mely megbocsájthatna az embereknek!
A mindennapi kenyérmorzsát az irígység, a dögvész,
a nemzeti, faji és osztályharc kereszttüzében
a gy?lölet potyogtassa véres sárba a koldus gyermekek kezéb?l!
A földön csakis a kétarcú Sátán, Lucifer és Ahrimán
akarata érvényesülhessen â? mint ahogyan a mennyekben se
valósuljon soha meg az átkozott Isten akarata!

?néki nincsen országa, el tehát sose j?jjön,
káromkodásra tanítjuk vele az embert,
mert ?istensége már régesrég kihalt a mennyekb?l,
ahol nincs is, nem is lesz, és sosem is létezett,
mert mindenki elfelejtette Arkangyalaival egyetemben…?

Befejezvén a Hegyi Beszédet, meghallá ezt akkor az Ã?Å¡r Jézus, Istennek Fia, A Megváltó, és ahogy szeliden lépdesne
göröngyr?l göröngyre, iszonytól émelyeg vala, lávaként d?lt a könnye.
Fekete tölcsérként örvénylett, zúgott a káosz:

žEzt kell most megfordítani!? â? így szólt hát magához,
žezt kell most beszívni, megemészteni s átfordítani valóra,
lenyelni a vihart s átgyúrni szellemi-lelki ennivalóra,
hogy élhessen az ember!
Démon-ködöt kell falnom csonttör? kínok közt…
Keresztfán… tudom, hogy meg kell halnom…
Keser? ez a pohár â? bár elmúlna! â? Atyám! Súgom és ordítom:
Sátánnak imáját én most megfordítom!?

És elhagyván a zajongva zsongó népet tovább méne,
feljebb a dombtet?re, tekintete izzott, zihált a tüdeje,
majd lerogyván egy fekete palak?re,
s bár még mindegyre a démonok káromló imáját hallá,
csendesen megszólalt, s renge a domb míg vallá:

žTeremt? Szent Szellem! Mi Atyánk! Az Ige,
ki lakozol Mennyekben, Napokon, Holdakon a földekig le,
legyen a Te Neved szentség, sákramentum,
hitbéli megtérés, teremt? momentum!
Valósuljon meg a Te világod rendje,
Terved fénye süssön rá az emberekre!
Akarjuk akarni, amit Te gondoltál,
s ne érezn?k soha, hogy míly messze volnál!
Legyen egy-ugyanaz amit žfent? és žlent? látsz,
termtett világod sátra: székesegyház!
Adj kenyeret hozzá, napról-napra élnünk,
testünk épségéért hogy ne kelljen félnünk.
Amit mi elrontánk, kérünk úgy írd jóvá,
mint mi a másokét â? lerótt kegy-adóvá…
Lásd, könny? az embert kísértésbe vinni â?
szabadíts meg ett?l s taníts Benned hinni!
Ahrimán-Lucifer-Sátánt kötnéd fékre,
Szabadíts meg, Isten, a gonosztól végre!
Tiéd minden ország, hatalom s dics?ség â?
örök Ámen-t zeng az angyali dísz?rség…?

Le is fordíttaték mindenféle nyelvre
amit az Ã?Å¡r Jézus felmonda hegyre.
Arameus, görög, latinul vulgáta,
â? emberi agyalás százszor átmunkálta â?

volt katolikus és protestáns verzió,
teológus viták: mindez, mondd, mire jó?
Krisztus Miatyánkján bármilyen is a rag,
ez žFekete Lyukon? átsz?rt anti-anyag,
azaz Szent Varázslat â? hadd ne értse tömeg â?
földi halálunkon átsz?rt szellem-szöveg.

Ágy l?n a Megváltó szókkal szenvedése
sátánfi világunk újjáteremtése.

Halottak Napja, 1998

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:39 :: Makkai Ádám
Szerző Makkai Ádám 6 Írás
www.atlantis-centaur.org