Kinyitottam egyszer az ajtót, És te ott álltál el?tte. Együtt tisztelegtünk, Kékre festettük az eget, Nem sírt ránk ónos es?t, Csak súlyosan ránk bökött. Én bokádhoz szórtam lelkemet, És te kérdezted: enyhült tán bánatom? Átléptem letört gallyakon? Talán ló rúgott [… Tovább]
A fiú, akinek két anyja volt. A fiúnak, akinek két anyja volt, nem volt egy apja sem. A fiúnak volt egy igazi és egy valódi anyja. Az igazi a szívében élt, a valódi a szomszéd szobában. Az igazi megszülte, a [… Tovább]
Mi jut eszünkbe az ölésről? Gyilkosság, hú, nem szabad, tiltja a törvény, a vallás és az erkölcs is. Gondolkodunk ennél tovább? Szerintem nem. Aki még is öl, az nem gondolkodik, az cselekszik. A gyilkosok többsége inkább ösztönös, mint sem átgondolt [… Tovább]
Az asztallapon tányér áll. Nem csúszik le, mert egyenes. Mer?leges lábakon súly. Tükörben képe visszanéz. sszekacsint, de nem talál. Suttogva kél a rojtokon. Mit ér ruhánk, a cifra haj? Üres faház hiába áll. Mit ér a ház, ha benne ülsz? [… Tovább]
Virágok illata lebeg a nyári éjben, szeretnék még szépet írni, de nem tudok… – miért nem? Túl sok a fekete folt… A hegyek sötéten pihennek, álmodnak ezüst csillagfényben… Közhelyes szívemben érzés kering, érzem minden sejtemben a kínt… S a fák [… Tovább]
Szürke mosdatlan reggel néz be ma is az ablakon.Könnyei csorognak végig a koszos üvegen,csíkokat rajzolva siratja némacsendben,magány – morzsolta napjai, hogyan olvadnak fela végtelen világtengerben.Három nap és vége. A kor belehal a magányba.Egyedül maradt, nincs többé barátja, sem családja. – [… Tovább]
