Az asztallapon tányér áll.
Nem csúszik le, mert egyenes.
Mer?leges lábakon súly.
Tükörben képe visszanéz.
sszekacsint, de nem talál.
Suttogva kél a rojtokon.
Mit ér ruhánk, a cifra haj?
Üres faház hiába áll.
Mit ér a ház, ha benne ülsz?
Tudás nem ér a tett fölé.
Mit ér a láng, ha mégsem ég?
Varázsa szótlan párolog.
Mit ér a tett, ha kincse k??
Szakálla n?, de oktalan.
Mit ér az ész fel, ha tör?
Az égig n?, de végtelen.
Mivé lesz a tintapetty,
Ha lelkünk száraz krepppapír?
A dísze csacska m?remek!
A bábnak éjjel szárnya n?,
De nappal porban kéjeleg.
Minek bámul ki esztelen,
Ki be nem lát, ha bent a szín?
Az miért zenél, kinek a húr,
lelkén nem pendít csöndes éjt?
Minek zabál a szem szemet?
Halkan vonyít, ha szúrja kopp.
Éhes talán, de gyomra mély.
Szikrázik a szakadás
Megreped a szín-nyakék
Fénye-füstje körbeül
Tikk
Takk
Elmerül
Az asztallapon tányér áll.
Nem csúszik le, mert egyenes.
Mer?leges lábakon súly.
Messze, égen asztalok.
