Ecsedi Éva : Alagút

Virágok illata lebeg a nyári éjben,
szeretnék még szépet írni, de nem tudok…
– miért nem?

Túl sok a fekete folt…

A hegyek sötéten pihennek,
álmodnak ezüst csillagfényben…

Közhelyes szívemben érzés kering,
érzem minden sejtemben a kínt…

S a fák fölém magasodnak,
Őrzöm ízét az utolsó csóknak…

Hangok… halkan, csendesen…
zokog a lelkem, kedvesem.

Forog a Föld…

Égig érnek a lépcsők,
nem lesznek több vasárnapok sem hétfők…

Táncolok… árva lány hajamba
színes szalagokat fonok…

Szférák zenéje fejemben,
szétfoszlik létem a világtengerben…

Alagút…

Végére értem,
bocsássa meg az ég, gyengeségem…

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:10 :: Adminguru
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."