Egy este megjelent.
Kis árva várta őt.
Családja bent pihent.
– Gonosz, te! Nagyra nőtt!
Üvöltve támadott
az ifjú, s nem köszönt.
A vendég suttogott.
– Nicsak te félsz? Hahó!
Te! Mondjad! Fáj a gond?
– Na less ki, hull a hó! –
sziszegte csendesen
fehéren egy bitó!
– A fény a késeden
eljátssza könnyedén,
ha hallod, véresen
mit is zenélt e kéz.
Fiú, te sírhatod
családod életét.
A beste vinnyogott,
elbőgte rendesen,
mit már úgyis tudott
vendége. – Csönd legyen!
Nem érted, ifjú dög,
halotthoz érkezem,
itten ne lődörögj!
Csak állt a gyermek ott,
figyelve, hogy a szörny
kaszája dolgozott,
sikítva, nem pihent,
kaszálva vijjogott.
Az ajtón már kiment.
A gyilkos ottmaradt,
magában, védtelen.
– Te, túl sok már a vér –
inte a rém – jő csak!
Csont keze markolta.
Karácsony, csendes éj.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:42 :: Macskássy Matthias
