Látom a földben a csöveket, a hóban a tengervizet, papírban a masszává oszlott rongyokat, és a rég meghalt énekest hangszóró vásznán át.
Látok!
Látom a kenyérben a pék fizetését, a benzinben a szénhidrogént, a villanykörtében Edison kitartását. Nem tudok ellene tenni, látom a falban a téglát és a kemence vörös fényét, amiben kiégett az agyag. Az ablakon át látom a szomszédot is, éppen egy csokor hervadt virágot dob a kukába, de látom a már feledett ünnepi mosolyt is.
A kerítés lécében az erdőt, látom az állatokat, akik a fa árnyékában pihentek. Látom a hangyabojt a fa tövében, és a látom a favágót, aki rálépett a buckára, miközben a munkáját végezte.
A magazin képeit nézem, látom a mosolyba dermedt sztárokat a mőterem magányában, látom, hogy sietnek, látom a villanó vakukat, és látom a fotóst, aki Indiába vágyik, és arra, hogy élő arcokat fotózhasson.
Látom leveszöldségen a kerteket, a grízben a malmot, a kávéban a szüretelőt, a kiscipőben a gyermeket, a folyóban az esőt, a horgászban a vadászt, fatörzsben az időt, a lefolyón át a víztisztítót. Látom a tűzben a múlt nyarakat napsütését, a ruhában az embert, borban a szőlőszemet, hideg levegőben a sarkok havát, tejben a szalmát. Szüleimben magamat, testvéremben a vérem, feleségemben a társat, gyermekeimben kétezerhatvanhármat.
Látom a gondolatot, mely saját maga gáncsa, és a hitet, mi a tudás ügyetlen tolmácsa.
Látom a dühöt is, mi belülről fakad, bár kitörni készül, de mindig bent marad.
Nézlek téged, nyugalomra vágysz, de nem figyelsz, csak futsz tovább. Látom a nyugalmat, a békét, mint egy kicsiny tavat a látóhatár szélén. Látom a szépen vetett ágyakban a rossz álmokat, a kosztümbe bújt asszony-lányokat. Látom galamb csőrében a magot, és a könnyek nélkül síró papot. Látom a némát, ki viccel egy padon, vattacukor a mikrofon, belebeszél, én hallom. Látom a jót is és a szépet, gyereksírásba fonták a láthatatlan ékszert. Látok minden fiatalt, olyanok, mint a tomboló láva, lassan kihűlnek, s beleolvadnak a tájba.
Látom, hogy nem látsz, pedig nem bújtam el, mert nem a fény vagyok, mit testem visszaver.
Gondolat vagyok csak, magam számára is felfedezetlen, teleírt papírról ismerkedek velem.
Lassan látom magam is a betűk nyomán, csak egy látó vagyok, ki hiába lát.
Nem érdekel senkit a porszemek tánca, a mosoly színe, vagy a gyertyaláng fohásza.
Falakat láttok csak, talán a tégla nincs is benne, nézitek arcomat, mintha a gondolat ezen teremne. Hiába mesélnék a hópehelyről, mi páraként úszott a tengeren át, te csak a holnapra gondolsz, és a munkára, mi a konyhában vár. A kiflit látod, és nem érzed a pék izzadság szagát, menj a dolgodra, de tudd, valaki helyetted is lát!
Valaha Michelle : Látok!
„Beatus ille, qui procul negociis” (Rég volt)
NyomtatásEgy évet töltöttem egy Kis-Küküllő menti faluban. Igazából ott tanultam meg az orvosi mesterséget. Teljesen magamra hagyottan kellett mindent megoldanom. A legközelebbi kórház 30 kilométerre, fogorvos tizenöt, a gyógyszertár öt kilométernyire, a mentő nehezen elérhető, a telefon akkumulátorról működő kurblis [… Tovább]
A 7torony Kecelen
NyomtatásKedves Toronytársak! Tizenhárom évvel ezelőtt – amikor még a kő is lágy volt -, teljes fegyverzetben Kecelen járt a 7torony felolvasó/szerző gárdája, de helyi írói vénával rendelkezők is ismertettek műveket. A felolvasáson ott volt, és forgatott a Kecel Városi Televízió, [… Tovább]
Édesanyám is volt nékem … (2)
NyomtatásOlyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára figyelni. [… Tovább]
Édesanyám is volt nékem … (1)
NyomtatásÉdesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem értette [… Tovább]
Keletről érkezett 4
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott alap [… Tovább]
Ősz, 17×17 szótagban
Nyomtatáshűvös a hajnal gyöngyöt álmodó fűben sír az árvácska * párás homályban csepp ül a létra fokán aztán lecseppen * az Izabella huncut illata bujkál zöld levelek közt * sűrű felhőkön lopva átkandikál a kék színű ég * apró gyémántok [… Tovább]
Rendőrapuk árnyékában 1. Mindenki pácban
NyomtatásSzőcs Ádám egy mappával a hóna alatt lépett ki tanára kapuján. Nem volt soha kedvence a matek. Bár Jakab Emese tanárnő erőfeszítései nyomán ragadt rá egy és más, látványos áttörést nem tudott vele elérni a matek-utálat mocsarából való kitörés göröngyös [… Tovább]
Cyber szerelem
Nyomtatás – Nem, ne ítéljük el a házasságon kívüli kapcsolatokat. Nem tudjuk, hogy miért. – Faber hosszasan nézte teacsészéjét. A forró víz gőzölgött és a teazacskóból színes felhők gomolyogtak. Rodriguez zavarban volt. Maga sem értette, hogy miért siránkozott Faber [… Tovább]
De bello proprio
Nyomtatás Gyermeki lelkemben mély nyomot hagyott a háború – a II. Világháború. A hosszú évek során sikerült elásni, tudatom mélyére száműzni a bomba sivításának hangját, az óvóhelyek rettenetét, a lebombázott házak képét. És most előjöttek! Álmaimban, de ébrenlétben is – [… Tovább]
Négysorosok
Nyomtatás Bűnöm . Maszkok mögé rejtett önmarcangolás. Pocsolyába tükröződő képek. Kezed a kezemben finomhangolás. Szerelmem – én vétkem. —- A csere . Halvány lila fátyol mögött, Piruló arcom néz téged. Hűséges szívembe szövött álmom, kalandra cserélted. —- Fegyver . Magányom, [… Tovább]