Verő László : Ramaszetter Pipi történetei 6

Nyári Balaton élményeim Háry Gerzson 7-dik oszt.tan. naplója

Akkor elmentünk anyuékkal a strandra. Szerencsére sütött a nap, és végig jó idő volt. Ahogy betóltuk a matract a vízbe, bőgve susogott a nád. A nádasból eccer csak bőgve kitört 1 toprotyán, ojjan, mint a Tóldyban. Nem a gimnáziumban, mert oda másik álatok jártak, hanem a szavalásosba. Szerencsére fölbukott egy órijjási vízicsikló, és a gaz párosujjú patás bestijját, úgy, de úgy befolytotta, hogy izibe narancsbőrös lett.

Anyujék visszamentek a cimmerfrejbe, én montam maj jövök. Monták, hogy több cukorkát ne szopogassak.

Lassan hajnalhasatt, és a hegyek mögött bebukott a tóba a naplemente. A parton 1 lejány ábrándozott erősen, akihez odalépék, hogy ne zavarjam meg a bambulásban:

– Zsír ez a giccses itten mi? – kérdém megnyerően.

– Kérdeztelek? – mondá szegzisen a muff, hogy bennem ágaskodni kezdett a tesztóhormon.

– Este jössz? – tettem a szépet tovább.

– Hová a vérbe, kisköcsög?

– Diszkau van ma a diszkauba – adom a bentfenteset.

– Az gáz. Más nincs? – fordult felém a csaj, az összes szeplőjével, ami volt neki az alig bandzsa szeme alatt.

– Tök jó, a déjé Dádé nyomassa – éreztem, ennek nem bír ellenálni.

– Ha más nincs, akkor nem bánom. Drazséd va? – már tudtam, hogy megkönnyebbülök ma (is).

De nem. Kaland lett. Mikoris bejértünk a szitibe, kettő paraszt elénk állt, és gizdulva ugatták a csajomnak:

– Sétéltatod a köcsögöcséd? – és röhögnek rájadásul.

Én berágtam piszkosul, és mikor elővették a pillangókést, frappánsan el tuttam futni, mer abba jó vagyok.

Visszamentem a strandra, hátha találok mégeggy szinglitet. De nem. Csak a nap hejjett a hold gyött fel, az is giccsesen. 1 padra ültem, de hatmillijó szunnyog jött belém eccerre. Eggy csövescsávó röhögött a hátam mögött. Kérdezem, mi annyán vigyorog, mer betakarom ha rajtam. Monnya, hogy ahogy kapálózok, azé.

– Téged nem csípnak, köcsög? – ellegyedek a szóba.

– Engem nem, mer én se bírom a szagomat, a szunnyog se.

– Mit használsz – érdeklődök én.

– Semmit, azé – monnya.

– Aha – felelem.

– Van eggy staubod – lejmolna.

– Van egy – és rágyújtok viccesen.

– Rohaggy meg – és kotródásra veszi a figurát.

Én unatkoztam piszkosul, hiába a hold, meg bukócsillagok. Odábbálltam a vendéglő nevű kocsmába, gondoltam van ott valaki. Volt. A zanyuval tele a kocsma, mer a zaput győzkötte föl az asztal alól, ahol az csak vigyorgott, meg kért még 1 kör konyakt. Mer nagyvonalú a fater, amikor isz. A közönség fujjolta a zanyut, hogy viszi a faterat. Láttam, hogy itt is döglés, és segítettem a zanyunak vinni az őst. Lefeküttünk, miután a zanyú fölmosta ami a zapuból kiömlött.

Szóval mase történt semmi kedves naplóm, tök gáz ez a nyaralás.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:13 :: Verő László
Szerző Verő László 84 Írás
1986-ban alapítottam meg a Héttorony Könyvkiadót, mely élt tíz évet, és több mint száz kiadott kötet maradt utána. Béke poraira. Most - e kor igényeinek megfelelően - itt, a világhálón halásszuk a jó írásokat, remélhetőleg szerzőink, és olvasóink örömére. *** Született 1954. április 12. Budapest Elhunyt 2007. május 24. (53 évesen) Budapest