Fontoskodnak a papírjaim. Nem vagyok képes a rendtartásra. Lázadnak, hivalkodnak, tüntetnek – hogy egyikük sem eldobható, bármikor égető szükség lehet arra is, ami ma teljesen jelentéktelennek látszik; holott holnap talán az életemet mentheti meg… Lázongásuk, szerepjátszásuk egészen emberi. Hiszen semmi sem állhat olyan közel hozzánk, mint ami kezünk és gondolataink nyomát viseli: a megművelt föld, a verssé mívelt szöveg a papíron, a mágneses lemezen. Úgy hát az én papírjaim reám hasonlítanak.
Mivel vigasztaljam magam állandósuló, ipari arányú rendetlenségemben?
Rosszmájúskodhatnék az irigyelt, pedáns emberrel. Azt írhatnám róla, gonoszul, hogy képtelen igazán rendezni az életét – ehelyett rendet teremt és tart a fiókjában, a szobájában, a hivatalában…
Lehetséges más, önáltató vigasz is: hogy a szobámban, az íróasztalomon lehet borzasztó rendetlenség, ha a kobakomban rend van. S végső soron rend van főbb írásaimban: a regényeimben is.
Regényt csak hatot írtam. Amikor otthagytam a televíziót 1979-ben, az Előréhez, a központi (bukaresti) magyar napilaphoz rendeltek, ahol ötvenhat flekk, vagyis gépelt oldal volt a havi normám. Kivéve túlterhelt szerkesztői éveimet (1967-79), azt hiszem, napi legalább egy gépelt oldalt mindig megírtam – talán ebben a tizenháromban is. Mivel 1946-ban kezdtem publikálni, de 1948-tól már alapfoglalkozású újságíróként, a hatvan év helyett csak ötvenet számolok – az legkevesebb tizennyolc-húszezer gépelt oldal.
Cseppet sem tesz boldoggá ez a rekord(?). Ha ennyit írtam – istenkém, mennyi oktondiságot vethettem papírra! Jobb lett volna heti egy, igazán jó sort írni. Talán lenne ma egy százoldalas kis remekművem.
Szamárság. Attól, hogy sokat és gyorsan írtam, írhattam volna remekműveket is, ha erős tehetség vagyok. Nem lesz föltétlenül remekmű abból a száznyolcvan oldalból sem, amelyet a tizennyolcezer helyett írok.
Mostanság nagyjából napi egy szövegszerkesztett oldal kerül ki a kezem alól, igaz, mindegyik valamivel több harminc sornál. Ma jelent meg a négyzázadik. Ugye, sok? Az olvasónak könnyebb: válogathat.
Talán csak magamnak vagyok megkerülhetetlen.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:13 :: Bodor Pál (Diurnus)
