Sorozat

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *     5.   Nem akarok feltűnést kelteni, ezért Metróval megyek. Hogy hová, azt nem tudom, de [… Tovább]

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *     6.       Ezek után sietve hagyom el New Yorkot.     Ülök a DC [… Tovább]

befejező rész *     23.   Reggel szinte az egész bázison a rádióállomások hangját lehetett csak hallani. Még a le–felszálló gépek zaja is alig tudta elnyomni. A riporterek és a mindenféle kommentátorok a lehetőségeket próbálták feltárni. Abban valamennyi egyet [… Tovább]

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *     1     Sok mindenről írhatnék. Írhatnék például arról, hogy’ szöktem el a 70-es évek [… Tovább]

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *       1     Sok mindenről írhatnék. Írhatnék például arról, hogy’ szöktem el a 70-es [… Tovább]

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember.* 3     Beszállunk a felvonóba, elindulunk felfelé. Félhomály van, csak egy kedélybeteg izzó vibrál a fülke tetején. [… Tovább]

* 21.   – Hívjuk fel Szimat urat, alias Smulikot – javasoltam Meninek. – Talán sikerül vele zöldágra vergődni, hogy az emberei a „buzgómocsingozást” velünk szemben állítsák le. – Nem fog az egykönnyen menni. Smulik, alias Szimat úr ki van rád nagyon [… Tovább]

*   14.   Reggel szokatlan korán ébredtem. Már azon voltam, elmegyek reggelizni és utána egyenesen Menihez, folytatni az ottani munkát, de az ágy „húzott”. Vissza is dőltem és el is aludtam. Rendesen! Valamikor kilenckor ébredtem fel. Mi a fene [… Tovább]

* 15.   Péntek reggelre összeállt már minden. Lázban égett az egész banda. A fontosabb melókat megcsináltuk, vagy legalább előkészítettük, hogyha visszajövünk, akkor ne kelljen sokat bíbelődni az újraindításnál. – Mikor indulunk? – ostromoltak a többiek. – Fogalmam sincs. Csak azt tudom, [… Tovább]

*  17.   Nem számoltam ekkora feltűnéssel, mint amekkorát a négy kocsi látványa okozott, de szerencsére bármennyire is kihalt volt az út, ahol voltak emberek, nagyon megnéztek minket. Ennek ellenére egyhangú volt az út. Nem álltunk meg sehol sem, pedig [… Tovább]

*   19.   Menit ismerősként fogadták. Helyet szorítottak az ebédlőben számunkra. Ettünk, ittunk, és az ebéd befejeztével mi is beálltunk segíteni a többiek kiszolgálásába, meg a pucolásba. Vagy három felé, amikor mindennel végeztünk, lementünk az uszodába hűsölni. – Nagyon régen [… Tovább]

* 20.   Még mindig tartott a buli a bázison, amikor félig bódultan és fáradtan felcihelődtünk. Meni még adott egy utolsó „utasítást”. – Nézzétek az utat is, meg a térképet is figyelmesen. Kissé úttalan utakon fogunk keresztülvágni. Próbálok majd ugyanúgy menni, [… Tovább]

*       6.   Átszállítottam holmijaimat a legénységi szállásra. Juvál bemutatott a többieknek is. Ahogy megbeszéltük, senkinek egy szóval nem említette, hogy már nem a tényleges időmet szolgálom, hanem kevás vagyok. Az ő szobájukban csináltak helyet, úgy hogy az [… Tovább]

*                                                                           9.   A konyhán összeszedtem, amit csak értem. Kenyeret, sajtot, meg hideg csirkét és valami marmeládé félét is. – Kávét nem tudsz adni? – kérdeztem. – Készen, vagy simán csak darálva? – Simán, darált kávét. De ha [… Tovább]

* 11.   – Engem nem zavartál festékesen sem. De azért jobban nézel ki így. Marconára akartad magadat kimázolni, de valahogyan eltévesztetted a keverési arányt, mert az egyik fele túl sötét, a másik meg túl világos lett. Valahogy úgy néztél [… Tovább]

* 13.   A visszaúton, amíg a bázis felé mentem, volt időm eltűnődni, amiket beszéltem Muszával. Semmi különöset nem találtam megállapításában, hogy valami katonai kocsi lopja a solerját. Viszont sok más igencsak meglepett. Mert mondott olyanokat is, igencsak jól megszűrve, [… Tovább]

*     8.   Így teltek a napjaim, heti egyszeri vagy kétszeri megszakítással, amikor is eltávozást kaptam. Jigált három hét után leszerelték, elengedve neki vagy két hetet. Nagy búcsúpartit rendezett. – Na aztán kint se csinálj sok hülyeséget, nem [… Tovább]

*       4.   Az uszoda bejárata előtt két MP–s állt és minden belépőt végigvegzált. Mi sem voltunk kivételek persze. – Mi a francot játszanak ezek? – jegyeztem meg Ariknak. – Rend a lelke mindennek, nem? Na meg [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.*   27.       Kora este van. Ülök a szobában, előttem vacsorám maradványai. Friss, ropogós májusi cseresznyét szemezgetek. A magokat anyám kedvenc, sárkánygyíkot formázó vázájába köpdösöm. Szemeim a TV képernyőjére szegeződnek. Izgalmas [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.*   28.       Irtózatosan nagy vihar volt az éjjel. Annyi eső esett, hogy a földszinti lakásokat elöntötte az áradat. Az udvar közepén lévő kanális képtelen elnyelni a rengeteg vizet, és most [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.*   29.       Elérkezett a bizonyítás napja. Ebéd után felfokozott harci kedvvel érek a suli elé. A népes szurkolótábor, élén Tojással, minden egyes érkező játékost a nevén szólítva éljenez. Bemegyek az [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 30.       Ma már nincs tanítás. A tanulóifjúság java, de még a tanárok is a tegnapi dicsőséges mérkőzéssel vannak elfoglalva. Mitya ül a katedrán, és az év végi osztályzatokat ismerteti. Nem [… Tovább]

*   3.   Kikászálódtunk a gépből. – Ja Arik, ha kicsit útba igazítanál, hogy hol találom a személyi állomány főnökét, mert én jártam már itt de, hogy mi merre van, arról gőzöm nincsen. – Nem kell elsietned a dolgokat, [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 22.     Gondolhatjátok, hogy ezek után milyen állapotban ér a hajnali kakasszó. A forgótárcsás mosógépben kétszer átmosott, és gondosan kicentrifugázott tehénszar bálkirálynőnek tűnik mellettem. Az este elmaradt gazdag vacsorát a ma reggeli, [… Tovább]

*         1. Már a tényleges katonaidőm végefelé jártam, amikor is a főnököm behivatott magához megbeszélésre. A haverok hecceltek is, hogy valami különleges feladatot tartogat számomra. Nem voltam egy örömkatona, de ha valami feladatot rám bíztak, azt [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.*   23.   Fáradt vagyok. Forgolódom ágyamon, nem jön álom szemeimre. Teljesen kivannak a lábaim, és amikor már majdnem elalszom, akkor olyan érzésem van, mintha zuhannék. Rúgok egyet és felébredek.     Biztosan voltatok [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.*   24.   Elért sikerem semmiféle különleges hatást nem gyakorol környezetemre. Anyám megdicséri ügyességemet, tán még büszke is rám, apám szokásos mogorvaságával veszi tudomásul ezüstérmemet. Lehet, hogy ő is büszke? Lehet, csak ügyesen [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.*     25.     Egész jó kis meccset vívunk Andzsélóval. Én a legutóbbi világbajnokság győztes csapatát, a Brazil válogatottat dirigálom. Ellenfelem és barátom a BKV Előrét vezényli. Rövid gatyában térdelünk a lépcsőház [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.*   26.       Rosszkedvű csütörtök van. Egész kicsit majrézok, egész kicsit ideges vagyok. Holnap sorozás. Egyedül lődörgök a folyosón, kezemben a matekkönyv. Készülök az utolsó órára. A nagypofájú Kancsár szegődik mellém. [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 21.       Utazó pénteket írunk. Korán reggel, ötkor kelek. Reggelit nem kérek, de iszom egy kávét, és közben átlapozom a Népszavát. A sportoldal közepén hozzák a hétvégi Pannónia kupát. Természetesen az [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 16.       Meglehetősen későn ébredek. Jéghideg vízben lemosdom, ezzel kényszerítem magam, az ébren maradásra. Odakint hét ágra süt a nap. Már igencsak benne vagyunk a nyárelőben. Kint könyökölök a folyosó korlátjánál. [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 17.       Szerdára beköszöntött az esős évszak. Hajnal óta megállíthatatlanul ömlik az égi áldás. Az utolsó óra közepénél tartunk. Otti néni féle biológia. Durung és két tettestársa, Fúrkó és a Packa [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 18.       Álmosan unalmas csütörtök reggel van. Itthon vagyok, és lábaimat lógatom. Ma nincs suli, viszont programot sem érdemes szervezni, mert délután műhelygyakorlatot tartunk az ORION-ban.   Ez a gyár fekete [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 19.       Nagyanyám szomszédja, a Háromszéki Ica néni nagy napra ébredt. Mi is, de ez most mellékes. Kora reggel begurult az udvarra egy vadiúj Moszkvics 402-es típusú gépkocsi. Megjöttek az Isten [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 20.     Osztályunk közösségi életében sorsdöntő nap ez a mai. Az ilyen és ehhez hasonló események kovácsolnak igazi egységet és szüntetik meg a kétséget. Először azt hittük, hogy káprázik a szemünk, vagy [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 15.       Várkonyival kora este találkozom a villamos megállóban. Tűzkerékre megyünk a budai ifi parkba. Ez az a csodálatos szombat, amikor Szendrődi Feri állja a számlát. Mondanom sem kell, egész nap [… Tovább]

*     Törvényen kívül és belül   Ezen események utáni napok egyhangúságban, de főleg nap–napi idegességben teltek. Vevő alig tért be, viszont a számlák gyűltek rendesen, és a hitelezők követelték a pénzeiket. Bergmannt nem nagyon zavarta a dolog. Idejének [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, neked.* 12.       Ilyen sem történt velünk hosszú hónapok óta. Szombat van, és edzés. Ráadásul ömlik az eső. Ronggyá ázom, mire a terembe érek. Azt már meg sem említem, hogy egész napos [… Tovább]

    A dézsában már illatosan g?zölgött a fürd?vizem, mikor szinte semmi alvás után lábaimat szobám padozatára tettem. Éreztem, hogy egész testemen valamiféle szokatlan zsibbadás vesz er?t. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hisz az esti imáim során már azt [… Tovább]

*     Csőd, vagy a bukás   Elég későn érkeztem haza, de a feleségem nyilvánvaló kíváncsisága elfeledtette velem a nap fáradalmait. – Most akkor mi lesz? – Mi lenne? Meg kell várni, még Magyarországon befejezik a nyomozást, összegyűjtik a rendelkezésre álló [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 13.       Utálok a klotyóban dumálni, mert én nem dohányzom. Viszont mindenki más cigizik. Ezáltal olyan a fiú WC, mint a krematórium. Bűzös, áthatolatlan, undorító, és ha öt percnél több időt [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 14.       Várom a Smasszert. Matek óra előtt szólt, hogy beszélni szeretne velem. Még van egy kis dolga a dirivel, aztán majd jön. Úgyhogy most várom, hogy jöjjön. Fekete kord farmerben, [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 10.       Na ez az, amit utálok! Mégpedig, tiszta szívemből. Ugyanis a közeledő verseny előszeleként, komolyodnak az edzések. Pécsett rendezik a Pannónia Kupa elnevezésű „B” kategóriás világkupa versenyt. Azért „B” kategóriás, [… Tovább]

    A kett?ezer-ötös év eleje igazi dermeszt? hideggel köszöntött be. A tizenharmadik kerületi utca két oldalán a város szennyét?l szürke hó magas kupacokba rakva várta az elszállítást. Emberek a síkos, lefagyott járdán totyogtak, mint a pingvinek, hogy majd egy [… Tovább]

    Ennyi volt a vita, már nem ment ez sem. Nincs semmi, ami összekötné ?ket, a két idegent. – Nincs itthon olajom – kiabált egy ismert színészn? az esti f?m?sorban. – Nézd, Zita, tiszta hülyék! Ezt most komolyan csinálják, [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 11.       Délelőtt volt a temetés. Erről nem akarok beszélni. Egyszerűen nem tudnám elmondani, hogy ott mit éreztem. Egy valami azonban bizonyossá vált. Azt hiszem, bár még sosem próbáltam, hogy meghalni [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 8.       Ez egy nagyon pocsék éjszaka! Hülye álmaim miatt egy óra körül felriadok. Azt álmodtam, hogy az edzőm, a Néró, és én elloptuk a Gellért-hegyet. Ezzel még nem lett volna [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 9.       Igen, igen, igen! Ezt marhára csípem! Egyszerűen imádom a vasárnapokat! Imádok semmit tenni. Kiterülve heverek az ágyon, fejem alatt a kispárna, fejemen a takaró, és hallgatom a vidám vasárnap [… Tovább]

*   Törvénykezés   A reggeli vonat, menetrend szerint elindult, de a határon, mintha mi sem történt volna a világban félóránál is többet vesztegelt. A magyar határőrök ugyanúgy végigvegzálták a vonatot, mint annó az átkosban. Számításaim szerint a legrosszabb esetben [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 4.       A sápadtan felkelő nap opálos fényét veti a kerékpárját káromkodva szerelő Losonczi bácsira. Mielőtt befordulok a klotyóra, meglátom a Csomorné ajtaját. Tárva-nyitva, odabent ég a villany, Csomorné zaftos pongyolában [… Tovább]

*     Nem várt meglepetések   Feleségem nem örült egy cseppet sem, hogy egyedül maradtam a két üzlettel. – Nem gondolkozol soha sem. Most még úgy–ahogy megy ez az egész kóceráj, de lassanként, nem lesz érdemes kijönni a magyaroknak itt [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 6.       Unalmas szombat délután van. A pokoli hőségben izzadok, mint egy ló. Az udvar közepén kártyázó Döméék körül hatalmas legyek döngenek. Vonzza őket a férfias, ám felettébb büdös izzadságszag. A [… Tovább]

Történet e hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek. *   7.     A Mázsa téren ugrom le a tujáról, ugyanis észreveszem a Kancsárt a piac szélén bűzölgő lángossütő pavilon előtt. Két kezével egy asztalnyi tésztát próbál belegyömöszölni kopaszodó fejébe, kevés [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 3.       Spurizok haza. Ötre vissza kell érnem a Csajkovszkij parkban lévő ifjúsági szórakoztató központba. Magyarul, a Kőbányai Ifi Parkba. Apám a konyhaasztalnál ül a hokedlin, és TV-ét szerel. Anyám a [… Tovább]

  Hosszú út után a hintókocsi, melyben két bels? szolgálómmal és Jó Ilona dajkámmal helyezkedtem el, zötyögve érkezett meg a varannói kastélyház elébe. Annyira elfáradtam, hogy szinte alig hallottam a szekérvezet? kiabálását, „itt, itt”. Már csak egy dolgon járt az [… Tovább]

részlet A Baross téri vonatpályaudvar ázott kutyaszaga – mely a csavargók köpenyeib?l áradt – lassacskán elt?nt. Néha-néha egy-egy érkez? vonat szele hozta-vitte, a maga sem kellemes olajjal átívódott leveg?jében. Elt?nt, illetve nem volt érzékelhet? azoknak, akik már jó ideje kénytelenek [… Tovább]

*   Átalakulás bonyodalmakkal   Másnap megfogyatkozott a társaság. Az ominózus beszélgetés után, betértünk egy presszóba beszélgetni. Nem csak Judit iránti szolidaritásból, hanem más dolgok miatt is döntöttünk úgy, hogy sztrájkolni fogunk. Én megmagyaráztam, hogy kénytelen vagyok bemenni még, akármennyire [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 1.       Ez a hosszúra sikeredett fogalmazás rólunk szól. Fiatalságunkról, hülyeségeinkről, vágyainkról, és az úgymond fontos dolgainkról. Ebben a könyvben azokról az emberekről mesélek, akikből nem lett államférfi vagy befutott, jól [… Tovább]

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 2.     Most már tuti, hogy jó szokásomhoz híven ismét elkések. Már, mint a suliból. Ugyanis sikerült tiszta erőből, jó mélyen aludnom és elaludnom.  Vágtatok le a lépcsőn, egyik kezemben vajaskifli, a [… Tovább]

Lizzy Peddingtont elrabolják. Édesapja kétségbeesetten üldözi elrablóit, kiket vérbe fagyva talál meg. Lizzy a párduc támadása el?l az ?serd?be menekül. Édesapja utoléri, de nem tudja megakadályozni Rajt, hogy l?jön. A lövés után felhangzik Lizzy jajkiáltása.   11. Fejezet   Szökés [… Tovább]

* A razzia   – Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele de én valami nagy vihartól tartok. Judit biztosan nem fog csendben maradni. Nem csak azért, mert mint nőt a betonig taposta Bergmann, hanem rengeteg pénze úszik ebben az egész [… Tovább]

*   Csurog a pénz   Lassan elkészült az üzlet tatarozása. Gyuri és csapata tényleg nagyon szépen dolgoztak, mert csodájára jártak. Igaz nem volt olcsó. Bergmann nem arról volt híres, hogy időben fizetett, így kisebb inzultus látszott fenyegetni, mivel egy [… Tovább]

Ahol kiderül, hogy miért váltak el Mary és Gordon útjai… Amint Lizzy felkelt a reggelit?l, s bement a verandáról a házba Bagirát ápolni, Mrs. Scott az apjához fordult. – Ugye egész éjjel nem aludt? –  Nem. Ez volt az egyetlen mód, hogy [… Tovább]

* A hiszékenység átka   – Terike, legyen szíves felhívni Londont és közölje velük, hogy az átutalás megtörtént! Kérdezze meg, hogy cirka mikor számíthatunk az árura. Azonkívül kérjen árajánlatot is monokron meg színes monitorra, floppyra, és nyomtatóra. Utána itt egy német [… Tovább]

Gordon Jenssen-Kapoorban tudatosul, hogy nem tudja megvédeni kislányát az ?serd?ben reá leselked? veszélyekz?l. Ã?Å¡gy gondolja, inkább hazaküldi ?t haldokló édesanyjához, nehogy baja essék. Elindul, hogy megvegye a repül?jegyet, de visszafordul, ám mire visszaér, a Singh testvérek elrabolják Lizzyt. 10. Fejezet: Lizzy [… Tovább]

Gordon Jenssen-Kapoor állatorvos az indiai ?serd?ben egy vadállatklinikát vezet. Egykori kedvese, Mary Peddington, ki elhagyta, s kir?l nem hallott hét éve, telefonon közli vele, hogy van egy hatéves lánya. Kinek nem támadna kételye ilyen helyzetben?   6. Fejezet:                  Kipling [… Tovább]

Gordon Jenssen-Kapoori, ki az Indiai ?serd?ben állatklinikát vezet, izgatottan várja a találkát Lizzyvel, lányával, kinek a létezésér?l eddig nem is tudott. Lizzy anyja rákos, napjai meg vanak számlálva, de egyetlen él? rokona sincs. Bár gy?löli gyermeke apját, úgy gondolja, hogy [… Tovább]

*   Terike, a titkárnő   – Foglaljon helyet, kisasszony! Szóval akkor ön beszél magyarul, németül és angolul. – Igen, sőt még szlovákul és csehül is. Csehszlovákiából, pontosabban Léváról jöttem a férjemmel egy fél éve. A férjem autószerelő jelenleg állás [… Tovább]

Lizzy Peddington megérkezik az indiai ?serd?be, hogy megismerje apját. Vajon az indiai állatorvos beválik-e egy arisztokrata kislány apjának? Mrs. Scott, Lizzy nevel?n?je felhívja az apa figyelmét, hogy milyen nehéz helyzetben van, s az ?serd? tele van veszélyekkel. 8. Fejezet:                  [… Tovább]

..valamit tenni kell, hogy ne történjék semmi A várótermet betöltötte valami ázott kutyára emlékeztet? szag. Mikor az egyik szemét kinyitotta, látta, hogy nem csak ? és Fjodor választottak itt éjszakai menedéket, hanem vagy négy-ötszáz ember.   *** A nappalok gondolatatai [… Tovább]

Lizzy Peddington az indiai ?serd?be megy, hogy megismerje édesapját. Álltorvos apja vadállatkórházába egy fekete párduc érkezik. Az apa sikeresen oldja meg az els?, ebb?l származó konfliktust, de…   9. Fejezet:                  Gy?löllek! Haza akarok menni!     Úgy t?nt, hogy [… Tovább]

Miss Peddington napjai meg vannak számlálva. Rokona nincs, kire hagyja kislányát Lizzyt? A Coventry intézetben csalódik, kétségbeesett lépésre szánja el magát… 1. Fejezet: T? a szénakazalban     Miss Peddington bekopogott a Newcomb & Newcomb nyomozóiroda ajtaján.     – Jó napot [… Tovább]

* Renoválás és kölcsön kenyér   Péntek este még beugrottam Petyóhoz, némi egyeztetésre. – Akkor holnap jöttök Mikivel? – Megbeszéltük már, nem? – Egy részit igen. Szóval odajöttök úgy fél egy felé, és onnét megyünk tovább anyagért. Mint mondtam, lesz [… Tovább]

Miss Peddington, kinek napjai meg vannak számlálva, keresi a megoldast árván maradó lánya, Lizzy számára. Nem akarja árvaházba adni, kétségbeesésében detektíviroda segítségével felkutatja az apját, akit gy?löl, s aki nem is tud lánya létezésér?l… Apa születik     Miután levette [… Tovább]

*   Üzletrenoválás és más bonyodalmak   Ha ímmel–ámmal is, de Petyóék befejezték a galériát. Végre ez is elkészült, és így már a nagyja megvolt a renoválásnak. Nem csináltunk jó vásárt ezzel a lakással, de az idő szorított minket, és [… Tovább]

Miss Peddingtonról kiderül, hogy rákos, már csak hetei vanak hátra. Gondja a kislánya, a pajkos, életrevaló Lizzy, hiszen egyetlen rokona sincs. Gondjait csak tetézi Lizzy kérdése, aki apja iránt érdekl?dik.     – Köszönöm, Charles – szólt a sof?rhöz, majd belépett [… Tovább]

*   Új munkaerő és a szalámis Kati esete   Bergmann kimarkolta az egész pénzt a kasszából. – Legalább add ide, hogy megszámoljuk, hogy este el tudjuk számolni. – Minek. Majd a bankban úgyis megteszik, és hozom róla a papírt. [… Tovább]

Sok személyes élmény vezetett arra, hogy ezt megirjam. Amióta 1995-ben tévesen melanómával diagnosztizáltak, foglalkoztat a halál el?tt álló ember lelkivilága, meg az, ahogyan mindezt a gyermeke megéli. Nagynenémék válása (12 éves voltam) óta foglalkoztat a válás problematikája. Mindezt az ?serd?be [… Tovább]

* Papírügyek                                            Elég későn értem haza. Menyusék már beadták a csomagot a feleségemnek. Két üveg pezsgő, két üveg vodka, és két rúd szalámi. – Nem kértek egy vasat se? – kérdeztem a feleségemet. – Miért kértek volna, hiszen így [… Tovább]

Miss Mary Peddington megtudja, hogy rákos, utolsó stádiumban. Rokona nincs, de mi lesz a kislányával?           – Miss Peddington, ugye, ön súlyosan beteg? – nézett a Rolls Royce tükrébe a sof?r.     – Miért kérdi, Charles? – reagált Miss [… Tovább]

* Szervezkedés   Reggel kissé szokatlan, ebben, az eddig rendkívül csendes házban ismeretlen zajra, veszekedésre, kiabálásra ébredtem. A lakók többsége öreg nyugdíjas volt. Csak a földszinten lakott egy, még aktív házaspár, na meg a házmester. A másik lépcsőházban fiatalabbak laktak, [… Tovább]

*     Diszket, monitor és az elvesztett nagymama   Másnap már fél nyolckor ott voltam a „cégnél”. Persze, nem volt még lent senki, ezért felmentem a lakásba. – Mi van hány óra? Jött ki Judit. – Bocs, még csak [… Tovább]

*    Eladás és cserebere   Miután befejeztük a ki–bepakolást, elindultunk Bencével széthordani az árut. Bent az utastérben a földön találtam egy tollat. Nagyon csillogott–villogott és valami jobbfajta portékának nézett ki. Eltettem. Utazás közben Bence elmesélte, hogy milyen lehetetlen pasas [… Tovább]

    Igyekeztem hát, már ha bátyám is olyan nagy dolognak tartja, ami itten készül?dik, nekem is örömmel kell fogadnom és minden lehetségest megtenni azért, hogy mindenkinek elegend? öröme legyen. Számba vettem holmijaimat és szolgáimat, amin?ket vinnem kellett, részben magam [… Tovább]

*       Szomszédék   Másnap reggel arra ébredtem, hogy valahol csobog a víz. Ki a fene lehet, hiszen a nejem nem szokott csak nyolc felé készülődni, és még csak fél hét van. Kikászálódtam az ágyból, kimentem a félig [… Tovább]

  El is gondolkodtam egy keveset a dolgon, és hirtelen megkeményedett a szívem. Egy ilyen leányt, aki a rideg északi nemzettségekt?l érkezett, nem gy?zhet le semmi félelem a jöv? napjaitól, f?leg egy olyan csinos férfiútól, akinek látni véltem leend? férjemet! [… Tovább]

      Való igaz, hogy Klára, akit Drugethné szolgálni küldött tiszta kétbalkéz volt. Éppen a minap húzta meg úgy fésülködés közben hajamat, hogy egész naplementéig éreztem a helyét. Ilyen ügyetlenségeket nem lehetett elnézni csak úgy, megpofoztam, akkorát sikerült a [… Tovább]

* XI.   – Már Frankfurtból beszélek. Ti merre vagytok? – kérdezte Alex az embereit. – Kövesd az „S Bahn” vonalát, gyere a Rotschild parkhoz. Ott találkozzunk, és onnét nincs messze. – Rendben, egy óra és ott vagyok. Üljetek valami [… Tovább]

*   IX.   Amilyen hamar elaludt, olyan gyorsan fel is ébredt. Ránézett az órájára. Fél nyolcat mutatott. Felkelt és megnyitotta a csapokat. Szinte csordultig töltötte a kádat, aztán kényelmesen elhelyezkedett benne. Számba vette a lehetőségeket, hogy amíg fel nem [… Tovább]

* VIII.    A taxis, mintha csak értette volna a beszélgetést, a repülőtérre vezető útra kanyarodott. A Mercédesz a nyomukban haladt. Éppen időre értek ki. – Itt a címem – adott át egy névjegykártyát Wolf Andának. – Ide írom a [… Tovább]

73.   Idézés az Önkormányzattól. De miért? Semmi olyat nem csináltam. Majd megmondják. – A szomszédod, Ruganyosné Márta mama …tést tett. Megijedt, amikor reggel… er?s villogást… Hirtelen odanézett, és… Szenvtelenül, háttérbe szorítva nemhallásom tényét, igyekszik számomra érthet?vé formálni a szavakat, [… Tovább]

  12.   Tányéron vajaskenyér, méz.     Bögrében kakaó g?zölög. Reggelizek. Kés?n ugyan, hiszen Zsuzsánál töltöttem az éjszakát. A korai vonattal és buszcsatlakozással érkeztem haza.     Felállok az asztaltól, az ajtóhoz megyek, kinézek az utcára. Senki… Pedig olyan érzésem támadt: [… Tovább]

A gólya     Apám személyes tárgyait felemésztette az idő. Galambszürke felöltőjét, hasított bőr zakóját, mániákusan ragyogóra fényesített csizmáját, vagy a vastagkeretes szemüvegét ma már hiába is keresném. Kedvenc kanala sem billeg a kihúzott fiók alján, pedig azt a hadifogságból [… Tovább]

fotó: Sztojka Zsolt: Bels? hang c. festménye 2.   Szalk f?utcája.    Siet?s járókel?k közt szlalomozok. Gépkocsik, buszok, nyüzsgés. Ismer?s házak, kirakatok. Arcok, alakok. Ismeretlenek: ködalakok, élesben. Fest?i épületrész. Plakátok. Járdarepedésben f?csomó er?lködik a puszta életéért. Vaskorlátról vadgalamb rebben. Gépkocsi [… Tovább]

4.   Nem megszokottan zajló párbeszéd.    Szavaimra Bankó jelekkel reagál. A jelnyelvi tolmács kezeivel a szavak, fogalmak kifejezésére alkotott, közmegegyezéses gesztusokkal jeleníti meg, hangnélküli artikulálással is segítve a megértést. Vizuális nyelv.     – Újabb verseskötetet akarsz kiadni?     – [… Tovább]

8. Telefon csörög.     – Halló, halló!     – Hallom. Itt Angyal Mihály f?törzs?rmester, kérem.     – Jó estét kívánok, Ruganyos Rezs?né, Márta mama vagyok. Bejelentést szeretnék tenni.     – Hallgatom.     – Kéremszépen, szomszédom, a süketnéma Csordás Tibor eltünt. [… Tovább]

*    16. Petre barátnője persze örömmel tartott velünk. Ő még egyetemre járt. – Milyen tanszakra jársz? – támadtam le rögtön. – Biológia és kémia? Azért gondolok erre, mert tegnap az étteremben egy asztalnál ültem fiatalokkal, és az a lány [… Tovább]

*   12.   Elindultunk felfedezőútra a városba. Valamikor, nagyon régen már jártam itt szegény apámmal. Akkor sem volt valami szerencsés az itt tartózkodásunk, mert apám már beteg volt. Néztem én jobbra–balra, de semmire sem emlékeztem. – Merre megyünk? – [… Tovább]

* 13   – Én már sok mindenről halottam, és sok baromságot át is éltem, de ez aztán mindennek a teteje. Ezek nem tudják már, hogy kit, hogy és merre, meddig vágjanak meg. Így nemhogy csábítják a turistákat, de egyenesen [… Tovább]

* 14   Elindultunk ismét utunkra. Valami nem úgy ment, ahogy eltervezte a vezetőm, mert majd egy fél órát köröztünk Ploestiben, míg újra visszatalált az országútra. Szép tájakon mentünk keresztül. Egy idő után az út emelkedni kezdett. – Odanézz – [… Tovább]