P. Szabó Mária : Én, Báthory Erzsébet 9. rész

 

Hosszú út után a hintókocsi, melyben két bels? szolgálómmal és Jó Ilona dajkámmal helyezkedtem el, zötyögve érkezett meg a varannói kastélyház elébe. Annyira elfáradtam, hogy szinte alig hallottam a szekérvezet? kiabálását, „itt, itt”. Már csak egy dolgon járt az eszem, de ezen is csak igen lassacskán, mi vár rám, ha erre a saras udvarra leteszem cipell?met, rögtön kezdhetem a dirigálást, vagy lesz még kis id?m szellememet valamilyen módon felfrissíteni. Látva azonban a velem utazó szolgálók téblábolását, gyorsan magam elé rendeltem a vár ?rz? parancsnokát, felhívtam figyelmét, hogy mindennek rendben kell megtörténnie.

   Udvaron az áprilisi szél hol er?s, hol pedig gyengül? ereje táncoltatta a takarításkor szétszóródott aranyló szalmatörekeket, rokolyámat is megigazgatta kissé játékos ereje. Széttekinthettem volna akár vidáman is, de sújtott a felel?sség mázsás nehezéke, ezért a bels? szobába érve igyekeztem azonnal számbavenni a legfontosabb teend?ket. Jó Ilona ugyan er?teljeskedett, hogy pihenjek   valamicskét, de csak a tagjaim fájtak szokatlan módon, egyéb bajom szerencsére nem volt. Tudnom kellett a vendégek elhelyezkedését illet?leg mindent, ennek hiányos volta és nem szokásos lehet?sége sérthette rokonaimat. Drugeth asszonyok nagyon kényes n?személyek voltak egyt?l egyig, mind meglév? és leend? családom legbens? tagjai, megkülönböztetett figyelemmel voltam köteles feléjük fordulni. Volt dolgom tehát elég. Csak egy rövidke id?re pihenhettem szobám támlásszékén, hátamat némiképp kiegyensúlyozva, er?t véve tizenöt évem minden nehezékével szemben.

   Varannó egyébiránt kedves helye volt szívemnek. A gyors folyású szomszédos Tapoly némiképpen emlékeztetett gyerekkorom mocsaras világára, legalábbis a terjeng? zamatos leveg?t illet?en. A f?szeres lomnica völgy az újdonság varázsának érzetét keltette bennem. Igen, talán az új utamon, mint h?séges szolgálóleánya nemes Nádasdy Ferencnek, még a boldogság madara is errefelé vet?dik néhanapján. Ha ezt hittem, kellemes izgalommal igyekeztem az esküv?i el?készületekkel. Menyasszonyi felszerelésem, ruhám, cipell?m már a fedeles ládában várták sorsuk beteljesülését, egyéb ruhanem?immel együtt. Tíz szekéren éppen tíz láda került az ecsedi várból a varannói kastélyba, leend? férjuram örülhetett, hogy a birtokokon kívül árva leány létem ellenére is megfelel? apróságokkal rendelkezem. Voltak igazán kedvenc tárgyaim, mint például a gazdagon faragott támlásszékem, ezt meg?riztem az elkövetkez? éveimnek. Míves terít?im, selyemmel, arannyal némelyik átallsz?ve, és a családi fészek melegét, illatát ?rz? medveb?rök, faliképek is sorra el?kerültek a ládafiából. Esküv?m napjára helyére került minden. Tudtam ugyan, talán nem véglegesen, mert férjuram döntését még nem ismertem, nem tudhattam, hol szándékozik közös életünk folyását elkezdeni. Ez már azonban fölöttem állt és csak remélhettem, hogy az én tetszésemet is elnyeri óhaja.

   Gyorsan eljött hát az este, a legeslegutolsó, amikor még leányf?vel feküdtem le. Már itt volt május nyolcadik napja, mikor is nyoszolyámat el kellett hagynom, és egy másikban nyugovóra térnem. Az oszlopos ágy függönyeit most nem engedtem behajtani Sárának, aki lefektetésemkor segédkezett. Csak feküdtem moccanás nélkül a hátamon keresztbetett kézzel és esti imámat sokszorosan ismételgettem, miközben a teli holdat lestem, mely ablakomon keresztül r?t világosságot biztosított álmodozásom és fogadalmaim, kérelmeim számára.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - P. Szabó Mária
Szerző P. Szabó Mária 69 Írás
"Soha nem történik semmi, csak aminek megengedjük, hogy megtörtént legyen" Nem én mondom, de hiszem.....:) www.pszmirodalom.hu 3 novellás könyvem jelent meg, az egyik a nyári könyvvásáron siker listás lett (Imádom, hogy nő vagyok, Szerelem és bűn, Én, Báthori Erzsébet)....10 évig nem írtam...most talán újra kezdem....