S. Szabó István : CIKÁ-PATI / Huszonhetedik fejezet

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.*

 

27.

 

 

 

Kora este van. Ülök a szobában, előttem vacsorám maradványai. Friss, ropogós májusi cseresznyét szemezgetek. A magokat anyám kedvenc, sárkánygyíkot formázó vázájába köpdösöm. Szemeim a TV képernyőjére szegeződnek.

Izgalmas pillanatához érkezett a KI MIT TUD második elődöntőjének egyéb kategóriája.

Major Tamás, a zsűri elnöke azt fejtegeti, hogy a nagytiszteletű döntnökök olyan nehéz helyzetbe kerültek, hogy ő bizony nem szívesen cserélne helyet saját magával.

A kérdés adott. Celldömölk vagy Csótányos?

Az előbbiből érkezett fiatalember ritkán látott produkcióval rukkolt elő. A város népviseletébe öltözve, B 30-as téglákat hajigált egy meghatározott irányba. Eközben legényes testtartással és csibészes jókedvvel régi kuruc nótákat énekelt.

Az előadás végén a lelkes publikum felállva ünnepelt. Legalábbis azok, akik a celldömölki különjárattal érkeztek.

Csótányost a Rózsa Sándorról elnevezett, börtönőrökből és fináncokból verbuválódott, magukat „Zümmögő Kórusnak” nevező együttes képviselte.

A nagybajuszú legények szépen vasalt lajbiban, és feszes jégeralsóban kápráztatták el a nagyérdeműt. A színpad közepén guggoltak, és hangos zümmögés közepette főtt tojást patkoltak.

Hatalmas vita után, a közönség hangos üdvrivalgása közepette, a zsűri igazságos döntésének köszönhetően, mindkét együttes felszállhat a középdöntőbe robogó képzeletbeli vonatra.

 

Kopogtatnak a konyhaajtón. Apám már félálomban van. Anyámra nézek. Felemeli szemüvegét a félig kész ötvenkettedik „hű de szép” horgolt terítőjéről. Megértem a hangtalan utasítást. Köntösbe bújok és beengedem a látogatót.

Füstös képű, alig magas, középkorú férfi lépi át a küszöböt. Odakint szakadhat az égi áldás, mert kopott ruhájáról, cipőjéről, de még a hajáról is ömlik az esővíz a konyha piros-fehér kövére.

Ijedten bámulok rá, úgy néz ki, mint akit most húztak ki a Palatinus hullámmedencéjéből.

— Mi tetszik? — kérdezem.

Ócska zakójának ujjával megtörli vizes homlokát, és kérdésemre kérdéssel felel.

— A mérnök úr itthon van?

Majdnem elröhögöm magam.

— A mérnök úr szuszikál — felelem.

Épphogy kimondom, apám megjelenik a szobaajtóban. Félig már felöltözött, kezében böhömnagy táskája. Ezzel jár TV-t javítani.

Kezet fognak.

A köszönés eme bizalmas formája után öregem a falikúthoz lép, és bő vízzel, szappannal megmossa a kezét.

Anyámnak az idegtől szikrázik a szemüvege. Emiatt már számtalanszor összevesztek. Muterom szerint nagyfokú modortalanság rögtön kézfogás után rohanni a fürdőbe. De apám szerint hypó kéne ezek után, csak a hypó segíthet. De hát irtózatosan büdös és az öregem nem állhatja. Úgyhogy marad a szappan.

Szerintem is sértő azért lefürödni, mert valaki hozzáér a kezeihez. De hát nincs mit tenni, a mérnök úr tisztaságmániás.

Amikor az idegen és ősöm távoznak, akkor épp a bűvészkategóriában hirdetnek győztest.

Az a fiatal lány jut tovább, aki úgy tüntette el a nyuszit a cilinderből, hogy közben a fejfedő átváltozott Fidel Castró sapkává. Természetesen a háttérben halkan szólt a Guantanamera.

Az ilyenfajta műsorszámok a nyerők ezen a vetélkedőn.

Az utolsó két kategória után aztán tényleg felszínre kerülnek ezek a dolgok.

A néptáncot a Munkásőrség mohácsi körzetének parancsnokáról, Oláh Vincéről elnevezett csapat nyeri. Fiatal férfiak enciánkék pufajkában, hozzávaló vastag nadrágban, fekete bakancsban, csípőre tett kézzel bokáztak. A tangóharmonikás rajparancsnok kíséretével zengőhangon énekelték a „Haj regörejtem, hol vannak a jó elvtársak” kezdető forradalmi nótát.

Itt egyértelmű volt a zsűri döntése.

És végre! A kórus kategóriában végre vendégsiker született! Az Ideiglenesen Hazánkban Állomásozó Szovjet Hadsereg Dunántúli Hadseregcsoportjának Anatolij Raboscsinról elnevezett együttese frenetikus élményben részesítette az igen tisztelt nagyérdeműt. Nyolc szólamban, cintányérra és triangulumra énekelték a „Bunkócskát.”

A vetélkedő után megnézem a TV Híradó utolsó kiadását. Soha nem látott műszaki csemegével ismerteti meg az egyszerű, ám kíváncsi nézőt.

Magyar mérnökök kifejlesztettek egy berendezést, amit lengyel alapanyagból, szovjet kivitellel, Romániában helyeznek üzembe. Lényege, hogy a gyorssodrású folyókban méri az optimális időt, a víz hullámzása és a vonuló halak peterakása közötti összefüggéseket koordinálja, figyelembe véve a hold állását és a szél járását. Ennek a műszernek a segítségével az írni és olvasni is alig-alig tudó egyszerű halászok bonyolult grafikai ábrák és kisegítő eszközök segítségével meg tudják majd állapítani, hogy merre haladnak a halrajok. Ezáltal százalékban lesz kifejezhető a fogási eredmény javulása.

Félálomban vagyok, amikor hallom, hogy a mérnök úr hazaér.

Nem az ajtó csukódására figyelek föl. Folyik a víz a csapból.

 

Legutóbb szerkesztette - S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045