Avi Ben Giora. : Mesél a bécsi tekergő 20.

*

 

Átalakulás bonyodalmakkal

 

Másnap megfogyatkozott a társaság. Az ominózus beszélgetés után, betértünk egy presszóba beszélgetni. Nem csak Judit iránti szolidaritásból, hanem más dolgok miatt is döntöttünk úgy, hogy sztrájkolni fogunk. Én megmagyaráztam, hogy kénytelen vagyok bemenni még, akármennyire is nem fűlik hozzá a fogam, mert nincs más megélhetési formám. A többiek természetesen megértették ezt. Azt találtuk ki, hogy jöjjön mindenki az üzlet melletti presszóba. Ismerve Bergmannt és Terikét, én attól tartottam, hogy tessék–lássék módra majd az utcáról fog behozni embereket, és azokkal fog dolgozni. Elvégre, most már csak egy érdekelte, a töménytelen haszon, amit ki tudott termelni. Márpedig, ha nem mi kapjuk a morzsákat, akkor meg kell akadályozni, hogy más kaphassa. Én a megbeszéltek alapján bementem és kinyitottam.

– Hol vannak a többiek?

– Fogalmam sincsen, de a tegnapi nap úgy hiszem, elmondták, hogy nem kívánnak együtt dolgozni az új „szerzeményeddel”. Valóban te vagy a főnök és azt csinálsz, amit jónak tartasz, de a többiek szabadon dönthetnek, hogy hajlandók elfogadni a feltételeidet, vagy sem.

– Szóval, nem csak szövegelés volt tegnap.

– Miért, te úgy gondoltad, hogy sima duma volt az egész? Ennél sokkal gerincesebbek ezek az emberek. Én szemen köpném magamat, de csupán a kényszer hajt még ide. Remélem nem sokáig.

– Akkor most nincs ember?

– Nincs! És nem is lesz mindaddig, amíg nem rendezed az anyagiakat a dolgozókkal.

– Tudtommal nincs feléjük tartozásunk. Mindenki megkapta a pénzét napra pontosan. Senki sem volt bejelentve rajtad meg Juditon kívül. Juditot meg rendezem majd. Senki sem pótolhatatlan. Na menj ki vevőket behajtani, én meg telefonálok valakinek, hogy küldjön embert.

– Hiába telefonálsz. Máma ide ember nem jön dolgozni és utána sem.

– Mi ez, sztrájk vagy blokád? Hívom a rendőrséget, hogy zsarolni akartok.

– Melyik rendőrséget, az ittenit vagy a budapestit. Az itteni már nem fog komolyan venni a Terike miatt. És nem ajánlom ezt az utat, mert ne menjen a napra az olyan, akinek margarinos a feje. Márpedig a tied az. Judit nem csak fenyegetett, hanem a tettek mezejére fog lépni. Neki mégiscsak van osztrák rokona itt. Akarod, hogy az egész üzletet felhánytorgassa rendőrségi segítséggel? Nem hiszem, hogy jól járnál. Pesten, meg hogy valaki feljelent–e, az attól függ, hogy a haverjaid meddig tudnak kimosni a szarból, ha belekerülsz. Te dolgoztál a régi haveroknak, elvtársaknak. Hiába tagadod, elmondták egy páran. Annó amikor taxisként gázoltál nem csak a mostoha apád hozott ki, hanem a haverok is. Csak ára volt. És most már unod a fizetést, pedig még sokáig kell majd pengetned. Elvégre az ő tőkéjüket is beforgattad ide. Most alig pár hónapja, hogy levittél nekik a koncból, hogy ott veszekedjenek és ne itt nálad. A forint az változatlan, csak egy papír, a schilling meg valuta, olcsóbban jössz ki, ha forintban törlesztesz. Csak az elvtársaknak evés közben megjött az étvágyuk és már schillinget akarnak.

– Elég ebből a meséből. A Judit mint az „irgalmas nővér” mindenkinek csak panaszkodik. A fele nem igaz.

– Engem nem érdekel. Ahogy mondtam, csak a másik üzletben vagyok hajlandó dolgozni. A nejem eleve szintén nem jön, így hát egyedül leszek ott.

– Ne menj sehova, nem nyitunk ki. Menj ki árulni, meg behajtani.

– Én? Nem megyek. Menjen Tercsi, vagy te magad. Nem tollas még a hátam. Ha nem tetszik, kirúgsz. Csak fizesd ki a végkielégítést, és kiállítasz egy elbocsátó levelet, hogy közös megegyezéssel jöttem el.

– Ne hülyéskedj már. Tőlem függsz. Ha nincs bevétel, nincs fizetésed.

– Az lehet, de neked sem lesz. Legalábbis itt nem. Én meg, ha kirúgsz, fogok találni más munkát.

Közben megjelent Terike is. Azt sem mondta, hogy jó reggelt, vagy hosszú a nap.

– Készülj a balhéra. Jön Judit a rokonával, meg a kivont lovassági karddal. Én mentem az irodába – és ahogy mondta, úgy is tett.

– Jó reggelt Ernő – köszönt egy hölgy. – Remélem gondolja, hogy miért kísértem ide Juditot. Szeretnénk elszámolni, mert ilyen körülmények közt Judit nem fogja folytatni az itteni munkát. Nem csak azért jöttem, mert ő nem tudná ezt magával elintézni, hanem nekem is van önnel rendezetlen számlám.

– Vilma néni, milyen számláról beszél? Én annó mindent kifizettem magának!

–  Nekem te semmit nem fizettél ki. Igaz, nem is kértem egy fillért sem. Én intéztem el, hogy engedélyt kapj, nyitni tudj, a lakás, az üzlethelyiség és minden nekem köszönhető. Ha elfelejtetted, akkor ne akard, hogy felfrissítsem az emlékezeted, mert az túl sokba kerül neked. Üljünk le egy fehér asztalhoz és beszéljük meg. Én hajlandó vagyok kompromisszumokra, és olcsóbban jössz ki, ha meg tudunk állapodni. Ha bíróság elé viszem, nem fogod ilyen olcsón megúszni.

– Mennyiről van szó összesen, Vilma néni?

– Mondtam, hogy megbeszéljük. Zárd be ezt a putrit most, és gyere, menjünk át az étterembe.

– Maradj itt – fordult hozzám Bergmann –, amíg visszajövök.

– Én? Nem maradok itt egyedül.

– Nem vagy egyedül szólj Terinek, majd segít neked.

– Már közöltem ugyanazt, amit a többiek is. Nem vagyok hajlandó egy lopós kis libával együtt dolgozni. Itt a kulcs, kint megvárlak.

Bergmann forrt a dühtől, de többet egy szót sem mert szólni. Érezte, hogy most az egyszer szorul a kapca.

– Jó akkor a Meinilben találkozunk, ha végzem.

Felszólt telefonon az új „nagyságának” és elmentek a közeli étterembe. Én meg nem a Meinlbe mentem, hanem a presszóba, ahol a többiek vártak már rám.

– Na mesélj – estek nekem rögtön. Meg fogják enni Bergmannt Judit meg a rokona?

– Azt nem tudom, de nem ússza meg fizetés nélkül. Sokba kerül neki ez a buli így is, úgy is. Aztán, hogy utána mi lesz, azt már csak az isten tudja. Nem kell befosni amíg kint is van hely.

– Itt volt reggel Terike férje, az Elemér – újságolta Kócos.

– Csak nem akarja ő is megenni Bergmannt?

– Az? Még egy bolhától is megijedne. Terikével akart beszélni, hogy számoljanak el végre, mert ő kiköltözik abból a puccos kégliből. Nem bírja egyedül állni a rezsit, Teri meg nem fizet persze. Kéne neki lovetta. El akar kvarcolni Németországba, van ott valami rokona, azt mesélte. Szarik a Terike fejire, hülye kis lotyesznak nevezte, aki most kivetette hálóját egy gazdag palimadárra. Nem akar válni, de ha mégis, azért kaszálni szeretne.

– Én azt hiszem, ma Bergmannt két vállra teszik. Csak nekünk nem lesz így munkánk rövidesen.

– Én attól nem félek. Pont most lesz csak igazán. Kell neki a pénz, és velünk is hajlandó lesz kompromisszumot kötni. Csak rajtunk múlik, hogy milyent. Maradjatok csak itt. Én átmegyek a Meinlbe, mert ott kell találkoznunk.

– Gondolod, hogy ennyi idő alatt végeztek?

– Az lehet, hogy eltolták, és csak ideiglenesen állapodtak meg, de majdnem 11 óra, és nincs nyitva a kóceráj. A vevők meg hemzsegnek, csak nem nála, hanem másutt. Márpedig ő is pénzből él. Majd jövök szólni, ha kellettek.

Bergmann már ott támasztotta a pultot, amikor bementem.

– Ezt jól elintézted.

– Mit intéztem én el? Az egészet magadnak köszönheted, hagyod, hogy a farkadtól vezessenek. Ez a kis csaj nagyon sok bajt okoz még neked. Csak megnyugtatásképpen mondom, itt volt a férje, az Elemér, pénzt követel, meg kiköltözik, mert nem bírja a kéglit egyedül fizetni. Ez is majd a te zsebedet fogja megterhelni, ha nem is közvetlenül, de közvetve. Válni nem akar csak úgy, ha lelépést kap.

– Na még ez is.

– Miért, mit vártál? Magas labdát? Nem annyira hülye az sem, hogy ne húzzon ki pénzt belőled, ha tud.

– Judit meg Vilma néni potom egy millába fog kerülni. Ha nem fizetek a hónap végéig, feljelentenek itt is, meg Pesten is.

– És? Ehhez mi közöm. Én nem tudok neked adni. Különben is adtam eleget, már ha nem is készpénzben, és nem láttam belőle, csak morzsákat.

– Elő tudod kapirgálni az embereket? Dolgozni kell, mert különben pleitére csődbe kerülök.

– Annak feltételei vannak.

– És milyenek a feltételek?

– Eltünteted a hölgyeményt még az üzlet közvetlen közeléből is, és nem hagyod belepofázni az üzleti dolgokba. Vegyél fel egy agilis öreg titkárnőt. Van elég errefelé. Csak ajánlani tudom, olyant, aki tud könyvelni is. Hogy itt lakik veled az a magánügyed, de az üzletbe nem veri az orrát. Ilyen felállásban hajlandó vagyok én is meg a többiek is folytatni.

– Rendben van, de kit alkalmazzak Judit helyett a másik üzletbe?

– Ha rám bízod, megoldom. Egy darabig még jön a nejem, amíg nem találok megfelelőt. Persze nem énvelem fog dolgozni, nehogy az legyen a gyanúd, hogy mi is le akarunk nyúlni.

 

 

Új szelek

 

Ha nem is könnyen, de ki tudtam eszközölni néhány változást. Terike nem jött le többet az üzletbe, vagy ha igen, akkor azt ritkán tette és kizárólag Ernőke miatt. A férje kétszer is eljött, hogy beszéljen vele meg Bergmannal. Egy rakás szerencsétlenség volt a pasas. Más legalább kicsit erélyesen lép fel az új „hódítóval”, a nejjel nemkülönben. De ő csak kért kuncsorgott, hogy szinte megsajnálta az ember. Persze megint én voltam az a marha, aki próbált neki segíteni.

– Ide figyelj Elemér. Mi a francért nyavalyogsz egy ilyen szukáért?

– Miért, miért? Tönkretett, kifosztott, csak addig kellettem neki, amíg meg nem találta a következőt. Most itt állok egy halom adóssággal, meg felszarvazva.

–  Örülj neki, hogy ennyivel megúsztad. Ne úgy gyere ide legközelebb, mint aki alamizsnát jön kérni, mert az röhejes. Légy egy kicsit férfi. Mondd meg Bergmannak, hogy természetesen hajlandó vagy válni, de feltételeid vannak.

– Pontosan ezért járok ide. De csak alkudozni akar, és ki akarja nyomni a szemem pár ezressel.

– Mert hülyén viselkedsz. Először is mondd meg nekik, hogy a lakást te nem fogod egyedül tovább fizetni. A feleséged ugyanúgy köteles hozzájárulni ennek a lakásnak a béréhez, de a te neveden van, ezért nehéz lesz kiharcolnod, mert ha nem lakik már veled, milyen alapon fizessen. Próbáld meg zsarolni, hogy csak akkor vagy hajlandó válni, ha ennyit és ennyit egy összegben lepengetnek. Ez nagy háború lesz, de ha bedobod a törülközőt, lefasírtolnak és mehetsz egy fillér nélkül.

– Így is, úgy is elmegyek innét Németországba, csak kapjam meg ettől a viperától a pénzem egy részét.

– Tőle? Arra várhatsz. Nincs ennek azon kívül semmi tőkéje, ami a két lába közt van. Ebből élt mindig is, és most is ezt teszi. Hallgass rám és Brgmannal beszélj. Az majd hajlandó lesz kiegyezni veled, hogy aztán Terike szabad legyen. Belőle is fasírtot fog csinálni, ne aggódj. Az ilyen nők mindig megtalálják a maguk madarát, és egynél csak addig maradnak, amíg meg nem kopasszák. Ha már kopasz, akkor dobják is a fenébe.

Elemér megfogadhatott pár dolgot, mert Bergnann egyre dühösebb lett Terikére.

– Ugyan, hogy képzeled, hogy én fogom kifizetni a volt férjedet is?

– Elnézésed kell kérnem, még mindig a férjem. És csak úgy tudok tőle megszabadulni, ha fizetek neki. Mivel nincsen spórolt pénzem, hogy kifizessem, sajnos rád hárul ez is. Feltéve, ha még mindig ugyanúgy akarsz engem.    

Bergmanon látszott persze, hogy legszívesebben azt mondaná: akar téged így a fészkes fene –, de nem mondta.

Az üzlet ment, sőt felettébb jól. Igaz a haszonból csak minimális jutott nekünk. Judit elment, és valószínű megkaphatta a pénzét, mert nem tett sehol sem feljelentést. Egy fiatal lányt szereztem Judit helyett, akit Péterék is ismertek. Peti közben kihasználva a lehetőséget hazautazott egy hétre a szüleihez Jutkájával. Mikor visszajöttek közölte, néznek másik helyet, ahogy tehetik, mert Bergmannál nekik így nem éri meg. Még gyűjtöget egy kis pénzt, és utána végleg hazamennek. Most, hogy szabadon közlekedhetnek a határon, nincs értelme kint maradni és kínlódni egy idegen világban. Persze erről Bergmannak nem szóltak, és természetesen én sem. Terike helyett egy agilis osztrák hölgyet vett fel. Erika mérlegképes könyvelő volt, aki már elérte a nyugdíjkorhatárt és készült nyugdíjba menni. Ez az állás kapóra jött neki, hogy kényelmesen lehúzza a hiányzó pár évet. Ezek után valamelyest normális kerékvágásban mentek a dolgok. Egyik nap nagy készülődésre lettem figyelmes.

– Utaztok valahová? – kérdeztem Bergmannt. – Vagy vártok valakit

– Anyám jön a férjével, meg Terikének a szülei, és itt nálam fognak találkozni.

– Csak nem akarsz nősülni?

– Én nem, de félek, hogy muszáj lesz. Elemér hajlandó válni, de nem olcsón. Ötven rugót kér, és persze ezt nekem kell majd lepengetni.

– Te tudod. Én a helyedben még várnák.

– Azt akarom én is, de a családja idejön majd, és azokkal kell rendeznem elsősorban.

– Én a te helyedben simán azt mondanám, intézzék el egymás közt Teri meg Elemér. Ehhez semmi közöd. Ha szabad és még mindig veled akar lenni, akkor legyél talán hajlandó nevesíteni a dolgokat.

Elérkezett a nagy nap és megérkezett az egész kompánia. Terike szülei úgy viselkedtek velünk, dolgozókkal, mintha a lányuk már üzlettulajdonos lett volna. Igyekeztem is őket helyre tenni, hogy ácsi van. Bergmann meg nekemjött, hogy ne beszéljek így ezekkel, mert idős emberek, adjam meg a tiszteletet.

– Figyelj ide öreg: ezek nem a fenekükből kapkodtak engem elő. Az apám azt mondaná az ilyenekre, hogy ágaskodik a szar. Nem vagyok egy felvágós típus, de azért ez túlzás, amit megengednek maguknak. Az ő lányuk egyszer lopott, másodszor bepalizott embereket, és tovább hadd ne soroljam. Azt szokták mondani, alma nem esik messze a fájától. Nos, ha mindezt elnézik a kedvenc lányuknak aus Löva ugye, akkor ők sem lehetnek különb emberek. Nem érdekel, hogy jópár év van köztünk. Te egy nyámnyila farok vagy, akit pontosan az vezet mind a mai napig, és nem a feje. De te tudod. Én csak annyit jegyeznék meg: Hogyha így megy tovább, én emelem kalapom, csináljátok, ahogy akarjátok. Pénzt csak úgy kapok itt, ha verem az asztalt, a haszon másé. Túl közel vannak ezek a volt szoci országok és az ottani társadalmi berendezkedés nagyon hamar átjönne. Csakhogy itt ezt nehezen lehet lenyomni az emberek torkán. Próbálkozni lehet, elvégre többé–kevésbé nyitottak a határok.

– Jól van már, állandóan leugatod az embert és osztod az écát. Ha olyan okos vagy, miért nem neked van üzleted?

– Ugyanazt mondod, mint annak idején Wágner. Tudod, manapság nagyot fordult a világ. Azoknak van üzletük, akiknél a tőke van, azokat alkalmazzák, akiknek nincs pénzük, de van gógyijuk. Ne kezdjünk erről beszélni, mert csak belebonyolódunk.

A két család egy fedél alatt lakott, Bergmannál persze. Ment az alkudozás, mint a piacon. Mi meg jókat röhögtünk az üzletben, hogy ez az ember, hogy’ lehet ekkora barom. Aztán valami történhetett, mert három nap után mindenki tűnt haza. Terike nagyasszony meg kitalálta, hogy neki Londonba van kedve utazni. Mindjárt sejtettem, hogy na, tiszta az út. Elemér megkapta, amit kért, és most mint szabad „üzletasszony néni” bevásárló körútra indulna Londonba, mert ugye az most a módi.

– Mi elmegyünk egy hétre – újságolta Bergmann. Tartsd a frontot és lehetőleg ne nyúld le a fél üzletet. Majd jövünk.

– Csak egy figyelmeztetés, úgy mellékesen. Remélem, nem áll szándékotokban Sara Gordont is felkeresni és külön utakat keresni. Nem, mintha érdekelne, csak tudod, mi zsidók is maffiában vagyunk. Koser nosztra. Szóval visszajut a fülembe, mint ahogy az is visszajutott, hogy a Lewissel akartál külön dolgokat, csak Zelmann valahogy jobban megbízik bennem, volt izraeliben, mint benned, és elmondta.

– Mit csinálsz ekkora ügyet pár ezer kazettából meg videó lejátszóból.

– Miért is? Csupán azért, mert mindebből csak te akartál hasznot húzni, és annyi fair–ség  nincs benned, mint egy svábbogárban. Mindent megkerülve sunyin, hogyha esetleg az a hülye barom, aki megszerezte az üzletet, ne tudjon róla, és így ne kelljen neki fizetni. Kisstílű vagy Bergmann, és ez lesz a végzeted. Tudod, valaki mesélt nekem rólad, amit annó nem hittem. Amikor a Kviszikánában laktál, mert még a Vilma néni nem intézte el, amiben most terpeszkedsz, egy csomó disszidens magyart szépen átvertél. És utána te ordibáltál, hogy átpaliztak. Csak azért nem ruháztak meg, mert tudták ki vagy. Te régen is, meg most is az elvtársaknak dolgozol. Azok pénzét fektetted be itt, és akik itt telepedtek le nyilván azért maradtak, hogy majd öt év után a megszerzett állampolgársággal nyugodtan látogathassák az ottmaradtakat. Na de hagyjuk. Nekem se kutyám, se macskám odaát, csak a feleségemnek, de nem ajánlom, hogy csinálj bármit is. Manapság kezd másfelől fújni a szél.

Nagyon nem tetszett ez Bergmannak, mivel tudta, elég sok mindent megtudtam az idők során róla, hogy nem az a tiszta fiú, akinek vallja magát. Hiába mondogatta erre mindig azt, hogy magánügy. Kezdett nagyon feszültté válni a kettőnk kapcsolata minden téren, és azzal ő is tisztában volt, hogy ezek már csak az utolsó futamok.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:59 :: Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.