S. Szabó István : CIKÁ-PATI / Tizenhetedik fejezet

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.*

17.

 

 

 

Szerdára beköszöntött az esős évszak. Hajnal óta megállíthatatlanul ömlik az égi áldás.

Az utolsó óra közepénél tartunk. Otti néni féle biológia.

Durung és két tettestársa, Fúrkó és a Packa megbánást színlelve állnak a tábla előtt. Összebalhéztak a kártyán, és a moszatok királynője kiszúrta a dolgot. Most ott állnak szemlesütve, tettetett szégyenkezéssel arcukon. A biológia nagyasszonya meg úgy üvölt magas fejhangján, mint a villamos alá zuhant váltóőr.

— Mit képzelnek, hol vannak? A Casinóban.

Nem lenne Néró a Néró, ha kihagyná a ziccert. Azonnal belepofázik.

— Otti néni! Ezek azt hiszik Monte Károlyban vannak! Tessék csak elhinni! Ez tiszta Monte Károly!

Misis Botanikának szikráznak a szemei.

— Fogja be Kancsár, fogja be, mert kivágom innen!

A Petin látszik, hogy rosszul esik neki a dorgálás. Duzzogóra veszi a figurát.

A tanárnő kétszáz decibellel folytatja.

— Elegem van az egész csürhéből! Panyi! Maga mit röhög?

Jutka piros fejjel felemelkedik.

— Én nem nevettem tanárnő!

— Ne hazudjon! Láttam! Vigyorgott, mint szűzlány a kanapén!

A Smasszer úgy suttog, hogy mindenki hallja.

— Gyerekek. A Panyi szűz!

A tanárnő olyat csap az asztalra, hogy ijedten hátrahőkölünk.

— Réder! Álljon fel édes fiam!

János áll a pad mellet, nyakán dagadnak az erek. Ideges.

Fityere cérnavékony hangon megszólal.

— A Smasszer is szűz!

Varga Imi folytatja.

— A Fityi meg buzi!

Az ízeltlábúak szakértője teljesen elveszíti önkontrolját. Földhöz vágja az osztálynaplót, kirúgja maga alól a széket, és ha lehet, még az eddiginél is magasabb hangon üvölt bele az éterbe.

— Elég! Azonnal hagyják abba! Tegyék ki az ellenőrzőket az asztalra.

Ilyen még sosem történt. Mindenki beír magának egy intőt. Amikor befejezzük, a tanárnő körberohan és aláírja.

Kicsöngetnek

Szemerkél az eső, de nincs mit tenni. Közeleg a mérkőzés időpontja, készülnünk kell.

Lemegyünk az udvarra, edzést tartani.

A szabadrúgások különböző variációit gyakoroljuk.

Néró beáll az ellenfél sorfalába, a szabadrúgást elvégző Totem megcélozza a vállát. A lövés pillanatában a Peti kifordul és ott a rés a falon.

Lehet felemelt kézzel ünnepelni.

Persze, ezt nem mi találtuk ki. A VB-n láttuk a Braziloktól. Ha ők sikerrel alkalmazták, akkor nekünk is menni fog.

Ez tehát az elmélet.

Most jön a gyakorlat.

Összeáll a sorfal. Fityere, Flambár, Durung. Néró bepofátlankodik az utóbbi kettő közé.

A kapuban, Makonya.

Totem leállítja a bőrt. Gondosan készülődik, majd nekifut. Bődületes erejű bombalövés.

Néró becsukja a szemeit, elhajol. Durung felordít, fetreng a földön, a gyomrát fájlalja.

Smasszer kiabál.

— Még egyszer! Totem! Figyelj a célzásnál, és szorítsd le a lövést!

Szerencsétlen Durungot letámogatjuk a pálya szélére és beáll helyére a Doktor. Totem ismét az adott pontra helyezi a labdát. Most rövidebb a nekifutása. A gyilkos erejű lövés a kiforduló Néró mellett álló Furkót találja telibe.

Ha ez így megy tovább, edzés végére elfogyunk.

Roma odaszól a Nérónak.

— Te meg mi a szarnak forgolódsz! A Totem az életben nem rúgja oda a labdát!

Feláll az új sorfal.

Kancsár megfogadja a tanácsot, és helyén marad. Pedig most minden stimmel. Jó a lövés, pontos a célzás. Totem úgy lövi ki a Nérót, ahogy Oszvald lőtte ki Kennedyt Dallasban. Mire Peti feltápászkodik a földről, addigra a Roma már árkon-bokron túl jár. Csak a lebegő kék kardigánt látjuk a kerítés mellett tovasuhanni.

Fut, mint a barna nyúl, nyomában a Kancsár.

Elkezdjük a két kapus játékot. Potyognak a gólok. Makonya nem áll feladata magaslatán.

Meglehetősen egyhangú a mérkőzés.

A pályán keresztbe átfut a Roma, mögötte az őrjöngő Néró, kezében valami bot.

Körülbelül még egy fél órát játszunk. Olyan sok gól esik, hogy a végén már nem is számoljuk.

Sárosan, piszkosan megyünk az öltözőbe.

Elsprintel mellettünk a kék kardigán. Az üldözője valahol elveszíthette a botot, mert most egy tetőcseréppel lohol a nyomában.

Lefürdünk, felöltözünk, megyünk a parkba. A villamosmegállóból látjuk, hogy az Ihász utcán átfut a Roma, mögötte a Peti, kezében egy ásó.

Végre, nem esik az eső. Igaz, egy kicsit hűvös van, de hát nem lehet mindig nyár. Nem igaz?

 

Ülünk a megszokott asztalunknál. Előttünk kóla és rengeteg szendvics. Alaposan megéheztünk az edzés alatt. Egyre többen vannak, kitűnő a hangulat.

A zenét a P. Mobil szolgáltatja, Shuszter Lóri vezetésével.

A bejáratnál feltűnik a Borzák Laci göndör üstöke, rengeteg zsebében rövid itallal. Éppen ideje, mert ettől az amerikai csodától kezdünk felpüffedni.

Várkonyi virslit rendel, sörrel, mustárral, Fityere táncol, Flambár énekel. Az égimeszelő Tojás a pincércsajnak teszi a szépet. Pedig csúnya.

Poharamba kólát töltök, és nagy nehezen kiiszom alóla a rumot. Ez egy nagy mutatvány, de ne gyakoroljátok, mert berúgtok.

Nagy anyázások és üvöltözés közepette megérkezik a Roma és a Néró. Később átölelik egymás vállát, vigyorognak. Petinek egy kicsit dagadt az arca, Ferinek elszakadt az inge, de nagyon szeretik egymást.

Kedvtelve nézegetem őket. Igazi jó barátok.

 

Legutóbb szerkesztette - S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045