4.
Nem megszokottan zajló párbeszéd.
Szavaimra Bankó jelekkel reagál. A jelnyelvi tolmács kezeivel a szavak, fogalmak kifejezésére alkotott, közmegegyezéses gesztusokkal jeleníti meg, hangnélküli artikulálással is segítve a megértést. Vizuális nyelv.
– Újabb verseskötetet akarsz kiadni?
– Jól érted.
– Ehhez kell pályázati támogatás?
– Így van.
– De nem tudod, kihez fordulj.
– Pontosítok. Azzal kell felvennem a kapcsolatot, aki tudja, hová kell pályázni.
– Miben segíthetek?
– Ezzel a személlyel felvenni a kapcsolatot.
– Telefonszám?
– Máris adom.
Bankó Ben? mobiljával telefonál – ezúttal nekem érthetetlenül gyors a szájmozgása. „Erre az egyszer? m?veletre képtelen vagyok. Ramaty állapot. Ezen a téren mozgássérültek, gyengénlátók vernek! Az SMS komplikált, jóval lassúbb a gondolatcsere, sokan nem hajlandók élni vele. Nekem azonban még így is fontos…”
A tolmács számokat ír fel.
– Nncs otthon. Ez a munkahelyi száma. Felhívom. Értesítelek!
„De mikor? Uramisten, mikor?”
Sohanapján.
Hamarosan másik jelnyelvi tolmácsunk lett.
5.
A tolmácsváltás még odább van.
Már indulóban vagyok, amikor Margó nyit be.
Ügyes-bajos dolgok kerülnek szóba-jelbe. Magánügyek, pletykák, mint bárhol, ha jó ismer?sök beszélgetnek.
Az id? azonban mindenkit szorít.
– Ne haragudjatok, tizenegyig vagyok. Délután jelnyelvtanfolyam. Margó! Négy óra körül nem néznél be, akad-e a halló hallgatók közt olyan tanuló, akinek jó érzéke van a jeleléshez?
Margó ígéri: benéz.
Nem csak én, más sorstársak is jól érzik magukat ebben az információs közegben, tolmács mellett, sorstársak közt. A szájmozgásra figyelés feszültségének kiiktatódása miatt? Közös nyelv, hasonló gondok? Nemrég Harival váltottunk gondolatot err?l. ? sem okosabb. „Az intoleráns” hallók után olyan jó elbeszélgetni egymással, mondjuk, hetente kétszer-háromszor. Aztán mintha megutálnám a jelelést. De miért?
Pszichés feltölt?dés.
Sietnem kell. A tápi vasútállomástól Homokfalvára mindössze két buszjárat indul, az egyiket feltétlen el kell érnem.
6.
„Kedves Arnold! Készen áll új könyvem. Versek, rajzok. Említetted: kiadnád. Küldjem? Üdv: Csordás Tibor.”
Válasz, szintén SMS-ben:
„Szia, Tibor! Örülök, hogy készen áll új könyved. Küldd el! Érdekl?dök, nyomdáktól árajánlatot kérek. Meglátjuk. Üdv: Arnold.”
7.
A vonat zakatol célállomása felé.
Tápot, ahol le kellett volna szállnom, elhagytuk.
Arra eszméltem, megáll kezemben a golyóstoll, noteszom félig teleírva…
Az ihlet hatalma alatt…
Feleségem sose tudta megérteni ezt az állapotot, még évekkel válásunk után sem tudta feldolgozni.
„Mintha félrészeg lenne az uracskám – fakadt ki barátn?jének. Képzeld, ábrándozva bámul maga elé. Jaj, ha ilyenkor szólok neki! Figyelj, apuka, szaladj el újra a boltba, elfelejtettem a zsemlemorzsát. Fele hús már sül. Apuka, hordd ki a disznók alól a trágyát! Szedd össze a tyúktojásokat! Jó, jó, nem hall, de így meg még a siketnél is süketebb! Többször elmagyarázta, kiskorától ír, ábrándozik, gondolatban szerkeszti m?veit, ehhez szokott a hallók sokszor érzéketlen, s?t kirekeszt?leges hozzáállása miatt, de azt hiszem másról van szó – nyúlt a fejéhez. Igaz, mikor udvarolt is ilyen volt, de azt hittem mellettem majd leszokik. Hát nem!”
Hát nem.
Kinéztem a vonatablakon, megállapítottam: Tücsöktanyához közeledünk. Innen két megállónyira Zabnyíró, ott lakik Zsuzsa, egykori barátn?m.
Mivel már nem tudok hazamenni Homokfalvára, megkísérlem nála tölteni az éjszakát.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:59 :: dudás sándor
