Szerelem

Ablakra feszül a csöndszagú éjjel.A csillagok megolvadnak fölöttem,Ásít az utca, s néma szerelemmel Int felém, mint ki tudja, hogy figyelem. Már nem tudom, földi-e vagy égi fény.A horizont tág, és túl messze vagyok.Az élet egy sötétzöld vászonfestmény,S a közepén egy hatalmas [… Tovább]

a távf?tés korog üres gyomor a radiátor Mottó: „ölelni némán szorosan tartva” * „mégis menj ints búcsút mosolyogva” Luca: Jó lenne már reggelek kelnek takarót ködöt terít a városra völgyre tépi szoknyáját víg szerelemnek feszít az élet burka reped elbocsátanál s szorít [… Tovább]

csere-arányok     Mottó: „akkor a leomló id?falak   törmeléke alatt,” Matos Maja: Ha rám talál nem vetek árnyat bakacsint aratok foncsor-ablakok fedik szemedet árulom-e vagy veszem a szerelmet a f?t?test b?vkörében maradok izzad és piheg odakint a red?nyön túl pille verg?dik csapkod [… Tovább]

    Ez világ is kell már nékem, Veled akár, vagy nélküled; Akit hittem szerelemnek, De ahhoz már én is kellek.   Amit mondtunk – másképp halljuk, Mint ahogy megfogalmaztuk. Olyan visszhang jön fel?led, Amihez már közöm nincsen.   Hogy’ [… Tovább]

s ahogy a vulkán lankán hordja a korcsot Mottó: „Mindig izegtem és mocorogtam, a bennem fortyogó kicsi láva, kinézett volna a nagyvilágba „ Vassné Szabó Ágota: T?z kikel a föld magja herélten a tenger fojtja beszakad szerelem-füstöt okádva csömörlik a mélyben szerényen miért pazarolsz miért [… Tovább]

Kalliopét dalra fakasztom,s általa kél útra zenémSzél viszi már messze a hangom –szép szavain szárnyalok én…   Aphrodité teste a testem –gyöngyszem a kagyló üregénLágy szerelem sóhaja bennem –felmerül? mítoszi lény…   Perszephoné végzete él’tem –poklokat ér gyakran utam Gondjaimat dalra [… Tovább]

  Az éj pereme ölébe vett. Fás-pupillák mögül, megfeneklett hangokra lesnek a szürkére mázolt rácsok.   – Kockaszerelem a világ – Minden egyes macskakő fénybeszőtt…  lakatlan átok.

    (Tényleg-vers)   Szerelem elégtével mi marad az életben; hamuhordó söpr?vel pernye száll a nagy égben, a ropogás emléke, és a meleg is – tényleg. * Akkor én már öregnek, látlak téged – érettnek; mennyit dolgoztunk rajtad: éveid szobrászkodtak, [… Tovább]

szemüveggel vagy éppen anélkül a dolgok kísértetei mögé látok Mottó: „Ám átjárás csak a múltba, soha               abba az immár idegen jelenbe.” Bátai Tibor: Nincs mit kezdened (Szimultán II.)   már visszafelé élhetem jaj a gyerekkor tükröz [… Tovább]

Mindent szélesre tárok, szívemben nincsen átok, ha majd naponta bántnak, naponta megbocsátok.   Amire kedvem támad, teremtek tízet, százat, de azzal is beérem, ha egy választ magának.   Nincs gondom semmi mással, csak élettel, halállal, az égre pillantással, a földre [… Tovább]

Megszédültem a lépcsőházi kapcsolóhoz nyúlva. alszom Mindjárt felébredek, jobbra fordulva látlak majd, átölelhetlek, és felidézhetem magunk onnan, hogy először összenéztünk, ahogyan először fürdettük együtt a gyerekeket… Hátadhoz bújok majd, és végiggondolom, milyen szörnyűt álmodtam. nem voltál   A gyerekek aludtak, [… Tovább]

(egy régi naplóból)   Mert szép vagy – nagy igazságot hordozol, amihez közöd alig, de hatása leny?gözi világod, melyt?l szerénységet tanulj. Mert nekem szép voltál, és együtt mi, gondoltam, eltart örökké – aztán fölszívott id?, szárazság, mindegy kivel, hova mennél [… Tovább]

Ahogy a szemük egymásra villant, kinyilt lelkük csillagmennyországa. A NŐ látta fenn az angyali kart, a FÉRFI csak azt, hogy jó a lába.   Ábrándoztak vad, bűvös fénykörök közt, mint akit mágia, varázslat hajt. A NŐ arról, a szerelem örök, [… Tovább]

?szül? erd?ben hízik az avar, szél ölelgeti a fák derekát. Lessük meg a ritkuló lombokon át azt, amit máskor a nyár eltakar, a kincseket, mit minden kamasz akar! – Ha lassul az élet, a szem tisztán lát… ?szül? erd?ben hízik [… Tovább]

Úgy csorog a szerelem,mint a víz az ereszen,s amikor a szív dobog,az Isten is dalba fog. Az Isten is dalba fog,amikor a szív dobog,s mint a víz az ereszen, úgy csorog a szerelem.

Az élet nehéz pillanatai közé tartozik a múlások felismerése. És nehezen tanuljuk meg az intő jelekből időben felismerni azt, hogy ami volt, az már valahogy más. – A szerelemnél is…     Valahogy másként szállnak a hangok, ritmusuk zavart, dallamuk [… Tovább]

hableány a csendes éjben sziklapartra sompolyog felneszezek hiszen ébren lázas éjre várakozok milyen falánk a tenger talán mégis visz magával eljegyez örök halállal míg ha én viszem a szender éj száll szép szemére s feltárul egyszer szép szemérme hogy hajnalra [… Tovább]

* Acélszürke párhuzam röpített hozzád, a táj rohant, rám nevettek a virágok, a fák, reggeli harmatban csillant felém a napsugár, őszike dalolta: siess, a szerelem vár   Rám vártál, mosolyod beszélt helyetted, mozdulatod, ahogy a kávét elém tetted, féltő érintésed, [… Tovább]

Sok „első” marad meg bennünk, első szerelem, első randevú, első csók. Ezek között különleges arra emlékezni, amikor először ébredtünk együtt, így, vagy úgy.*     Az ég szeméből megcsillanó reggel úgy szült a földre új varázslatot, mint amikor csodát talál [… Tovább]

Hiszek benned,Isten egyszülött fiában,ki az Atyától születtélaz id?k kezdete el?tt.Isten vagy az Istent?l,világosság a világosságtól,valóságos Isten a valóságos Istent?l,születtél teremtetlen,egylényeg? vagy az Atyával,és minden általad lett.Alászálltál a mennyekb?lb?nbeesésre és megváltásra,testté lettél a Lélek által az Anyától,vágy hozott, szerelem hordott, szilánkjaidra [… Tovább]

  milyen szép versek születnek s mind mind a szerelem tehet róla itt ülök, magamra hagyott e rútság mi önnön magam… de huss kaptam kis kulcsos kezek írta szépet sok vers könyv benne elveszni eredő vagy erdő mindegy is lám [… Tovább]

Faltól falig sebhelyek.Óvatlan lépkedek, olykorrátaposva egy-egy tyúkszemre, fájdalmas fintort varázsolok alig emberekalig arcára,miközben fogukcsikorgása valcert játszik,persze hamisan.Foszlik a varázs, velencei maszk-hatás,törnek csontosodott lelkektükrei,sikoly kering,s torz ajkakon csókba fullada perverz szerelem.

„Hogy a napból hozott tűz fellobbanjon bennünk is, el kell égnünk, ahhoz mindent: szerelmet, gyermekségünket, játékot, mindent föl kell áldoznunk: önmagunkat… (Latinovits Zoltán, 1975)*   A nap tüzéből maradt-e valami még, kihunyó égről a csillag is leég, az áldozatok máglyáján [… Tovább]

Héró és Leander híres, tragikus sorsú, ókori szerelmes pár.       Fekete árnyékot lobbant a fáklya, ágaskodó felh?k riadt csordája állja utad.   A semmi zátonyán fennakadt a láng.   Hiába izzott vak szerelemben a karcsú torony, megszökött bel?le [… Tovább]

Adria, Adria, Nap fia, Nap fia, kék eged, kék eged, szétreped, szétreped, csupa íz, csupa íz, az a víz, az a víz, sziklapart, sziklapart, odatart, odatart, kék ölű, kék ölű, gyönyörű, gyönyörű, tele szem, tele szem, szerelem, szerelem.  

Jung Zseni képe   Mennyi rajtad a vágy – amit szerettem, bolondultam érte reggel-este, s kitöltötte teljes napomat a vágy, átírt id?t, magam-mutogatást – s fölénk került, akárha másik teste lenne, s nem tör?dne szerelemmel. Azóta itt vagyok ázottan-forró testtel, [… Tovább]

2004-ben íródott.     Borcsepp k? alatt,mind hazuggá részegítettek engemborodból nyeltem szerelem,bogáncsok n?ttek tar szívemen. Fölnyitja hordóját és én iszom,bordó percei édes savanyátiszom kedves, még bírom,mert már csak az íz mar józanná.      

Nincs aki kiáltson a torony üres a szív rideg lett és béna a torok már hallgatni se arany kenyeret éget a tarlókohász fáj szégyenfüstje nincs őr kevés az ima és a fohászt elnyeli a mennybolt kékezüstje   Vadászlesen szarvas-magason halál [… Tovább]

Ã?rónak lenni annyi, mint tudni írni? Embernek lenni? Kifejezni bátran és érthet?en a gondolatainkat? Megfogalmazni a másokét? Vagy nem tudni ellenállni annak, hogy papírra vesd, ami a szívedben van?   Vesztettem… Talán túl kicsi voltam A világ meghódítására  S, most [… Tovább]

I.   Megváltoztam. Míg felnövesztettelek, ahogy a kéz formálja az agyagot, s az agyag formátlanra a kezet, torz lettem, nehézkes, saras indulat, amint te magasabb, simább, elegáns, kellemes ívekkel. Mondom: megváltoztam. Most levakarnám az emléked is magamról, de mindig marad [… Tovább]

A.A.G-nek   Összekulcsolt kezünkön a pecsét Forró áramlatok pengéi villannak Fehér inged szentként villámlott az égen Rózsáid ontották illlatukat felénk Szemed kékjében fürdött a lelkünk Szívünkben lüktet?en eggyé vált a perc S a remény Mit nem választhat el a messzeség. [… Tovább]

    Csendes éjjelen a múlt árnyai közül szelíd dallamokból lépsz elém. Hát újra itt vagy gondolataimba gyökerezve? Eltévedt pillanataink sebesen futnak tova emlékeim vetít?vászonán… Elmentél vagy én menekültem szívem perzsel? vágyai el?l? Már nem tudom, hisz oly rég volt… [… Tovább]

    Vén kantárt markol a szél,nárcisz ül kalapjánúgy rohan az ?sz a télelém, mint a nyári járvány. Havas földbe lappadt,ropogó talpam sírna, nevetne,ha az ?szi levélkazlakat,gyújtva – gyúlna szívem szerelemre. Sárgás levelek sírnák,barna tölgybe búnak öklétcsókra nyílna szánkpöszén – [… Tovább]

  most egészség van egzisztencia nincsen mert öreg leszek s fordul a kocka Így húzódik majd vissza a mérgem lenyelve s nyelvem öltöm öngyilkos alapokra   most szerelem van szenvedéllyel s fürdök benne milyen jó kapni ha csak szeretet lesz [… Tovább]

    1., A SZERELEM MOSOLYA   Adél…én…csak Isti…vagyok kicsit szép vagy én meg…nagyobb van matchboxom neked…babád játssz már velem papást…mamást   Nagy csoportos vagy…én…még nem Anikó már az féléve feleségül őt…elveszem jövőre…majd ha …nagy leszek   Lesz rollerem meg…bringám [… Tovább]

  Salétromot borzongó sötét folyosók.   Viszlek magammal, elég a vérszegény ígéretekből, te fehéren-feketén kellesz, ahogy lehunyod szemem és duruzsolva kandallót hazudsz… átkozott, aki bizonyos, én hinni akarok benned.   Végsőkig lassult szívdobbanások.   Fejszényi idill, túlhordott csodák a tőke [… Tovább]

Épít?kockát épít?kockára tettem.Kés?bb – ahogy növekedtem –épít?k? épít?k?re helyeztetett.Er?s, vaskos falakra vágytam,hogy rejt?zködhessem menedékükben.Tágas, nagy kapukkal északra, délre,nyugat felé és keletre. Meneküléshez.Buddha és Krisztus mondta: „szeretet!”Hát beépítettem falaimba a szeretetet.Hej, be sok szépen izzó gy?lölködéstkaptam cserébe. Tán rossz helyenhalmoztam fel [… Tovább]

ugyan már ne hidd olvas foga odvas gyufányi fényt árulnék a mai világnakcsak annyit lobbanjon fel a cigarettacsak annyit még elönti a szemedet a pára elszállsz repít kendered csak egy verset írnék a rideg világnaka papírba popkornt csomagolnakugyan már ne [… Tovább]

Tűz se lobbant már éjek ölén lángra, éj se sír fel, ha csillaggá válnék Csillag se hozhat enyhet szempillámra, akkor se, ha újra rád találnék.   Csak hevíts tűz, nekem ennyi is elég. Kővé vált szívemet szétporlódva izzón lábad elé [… Tovább]

ha minden hiteled áldozod feléled Mottó: „mezítláb ragadok bele a jóérzésbe, kint lehetnék, nyár van, július.” Marthi Anna: Hamar és ráér pipacs kifordított szoknya a szélben lehervad ha rát?z a szerelem félve hiszen félelemt?l bolyhos a szára vajon érett-e felkészült [… Tovább]

Készülnek a borostyánok,levelük koszorúnak adniKészülnek a kedves lányok,csókkal csendre nyugosztalni. Készülnek a dolgos kezek,termet ásni h?vös tervnekKészülnek már a szép levelek,engem követelnek. Készülnek a fák,az elmúlást sirató ?szi lombokKészítsetek fehér gyertyát,elbúcsúzok. Kézzel írt soraim,nem tettek naggyá engemEgyszer? szavaimmal,hajtom le fejem. [… Tovább]

      Porlepte doboz, gy?rt papundekli, esend?sége megrendít, sorstárssá emelkedik. A kopott kartonfedél alól kiszabadul az ?sök lehelete, életre kel a múlt. Látod ezt a molyrágta selymet, dédanyám báli ruháját, az els? szerelem érintését, egy pillantás ígéretét, amib?l nem [… Tovább]

az élet dallamaiból fehér hajnalok fehér fények fehér mosolyok fehér lélek fehér nappalok fehér szobában fehér paplanok fehér ágyban fehér éjszakák fehér álmok fehér félelem fehér házban fehér holnapok fehér kegyelem fehér sorsok fehér szerelem fehér átkok fehér árnyak fehér [… Tovább]

  Hát innét hiányzik az a versem, amelyiket Albionban írtam, nem es?s, de napfényesben; csak én voltam komor, mert zavarban: mire megy az ember; ha magyar vagy – senkit nem érdekel, vajh miért is tenné, irdatlan áradás itt a keleté: [… Tovább]

    Oltalmazlak, bár nem vagy, éssoha nem is leszel –arányban a szívvel-vérrelértend?vel,az éltet? érdekl?vel. Lehetnél, ami nem vagyszemembentáncoló pillangóhad –éjféli szerelembenfelnevet?boldog tudat. Az leszel, aki sose lehetsz  él? magad, csak kitalált-alak és hogy nem vagy, mégis  vágyni tudlak.         [… Tovább]

    ó szerelem! messze vagy tőlem, encián óceánon és azon is túl! múzsaságra vágytam, és lett múzsa-szó, halak-magánnyal, s míg bennem a lány asszonnyá vált … közben jöttem rá, hiába igyekszem napról napra hiába-vágy múlt s jelen, látom jövőm: [… Tovább]

    olthatatlan szerelem voltál mi lett belőlünk ki tudja merre él merre gyom merre dudva pokol mágneskövéhez nőttem szerelem híján nem tehetem barát az időkön át nem égetem fel magam mögött a múltat de semmi rím erre a frigyre [… Tovább]

Egy reménytelen szerelem emlékére… szúró szem? éhes cápa sós mélységben hideg küls? ég? vonzalom gyötr? állat élj húsomon csak hadd ússzam veled   Kedves Richárd, az élmény a Tiéd; a versélmény a miénk. De ez még nem vers.   Kérjük [… Tovább]

  fodros lélek vagy tiszta szó oldani jó mi szeretet bár hullámzana de megkapod nélküle is tengerbe tér a vágy a báj s mi szerelem s mi nekem jut ezek helyett egy csöppnyi csak morzsa tán de tanít és végre [… Tovább]

KÉP: Szotyory László: Ã?Å¡t a dzsungelbe Érés-vers Hiszek a töredékben, mi egészre törne, Bízom mindazokban, kik magukban nem, Szeretem az asszonyokat, kik megértek, S már tudják, mi után van a szerelem. Elnézem a naplementét, ennyit bír szemem, S mit részeiben [… Tovább]

      Tudod, csak pár napom maradt leírni, amit érzek, aztán kibeszéllek magamból, ahogyan azt megtenni illik minden úri lánynak, aki tudja; édes a szerelem, de sok keserv az ára – mára mást adott az est, ha látlak még, [… Tovább]

      Szerelem. Szerelem. Szívemig terelem. Ölelem. Ölelem. S elidőz ölemen.

A Feszty-körkép épülete most       Engem már megtart a hazám a Duna mindkét oldalán.   Kínálta Európa bár szebbnél-szebb országainál mindenét, ami gyönyörű – én itt lettem a tájhoz hű.   Itt ölelt magához a hegy, a zöldet [… Tovább]

              Sárga levél             leng a fán.             Rám mosolyogsz             ugye, lány?               Szép a szemed,             ne szeress,             örömedhez             mást keress!               Hajam ?szül,             itt-ott hull,             a tél felém             elindult. [… Tovább]

  Csak hogy pont eddig kellett elmenni Mert már a szalag is nyakat vág És a cél ésszer? mivolta Persze álom meg miegymás megállni a szikla szélén És szédülni bele a jóba Halni az éltet? szerelembe Merülni el egyetlen szóba [… Tovább]

        Nagyon határozottan kinyilvánítottad, hogy –  mert változik minden –, nem létezhet örök szerelem. De hátha mégsem végleges e kijelentésed. Mert ha semmi sem örök, – ha minden változik – akkor  mégis van valami csekélyke kilátás arra, [… Tovább]

Te amo! Te amo! Te amo!évezred formálta szó.S`ayapo! S`ayapo!szép tavaszt hozó,Je t`aime! Je t`aime!és magához ölel a szerelem,Lubim ta! Lubim ta!ajkamon ajkad édes csókja,Tora dost daram!a jót kerestem s rád találtam,Ik hou van je!velem-veled, örök id?kre,Aloha I`a Au Oe!kér? kezed [… Tovább]

Csicsíja babája, készülj a halálra, ki bánja, mi bánja, mért jöttél világra, senkise ne szánja, ha árva az árva.        (tükör recseg, elvermelik az arcom,      valaki sír, s én odaátról hallom)        Egy kéz simít és dallam ringat      késsel vájt [… Tovább]

  Rosszak vagyunk ehhez az egészhez. Jó, közelr?l, mindenben ott van az áttörés. Most rajongsz vagy gy?lölsz. Épp hogy a kett? között ha percekig sikerül élni. Folyton kilengsz és saját billenésed úgy kavar gyomrot, hogy rég öreg leszel, mire mindent [… Tovább]

/a kép Szarka Fedor Guido grafitszobra-és csodás/       patakokban ömlik a napfénymagányom vértelen sóvárogvakínálja csókját a végtelen éselhagy a szerelem pedig úgyéhezem vagyok mint mindigés mégsem létezem ajkamontél nyoma jégszilánk torkomonderült kék ég a nyár elborulhomlokom hogy lehet [… Tovább]

Egy elválás sokszor a szerelem áldozata a sors előtt.*                                   Áldozat füstje kavargott az égnek,                       szíveket kaptak a lobbanó lángok,                       mert úgy rendezték össze e világot,                       hogy minden kezdet egyszer érjen [… Tovább]

Janáky Mariannának ajánlom   katarzisra élezünk szerelemre nemkülönben olyan vizes tekintetünk mint kacér szájunk sarka folyton folyvást éhezünk szomjasan lüktet a lélek vágyból vággyá mire felnövünk lehet férfi talpra eszünk esne   virágok bódító illatát avarba mártott ujjbegyen szálfa egyenes [… Tovább]

Bertók Mihály festménye     újszilvási alföldi tájon gémeskút délibábom   napfény csillan kútkáván újabb emlék rezeg oly édes a víz mi szomjamat oltja teletöltöm újra és újra szerelemben már nem merítkezem ma már éretté szagosodó kútfejem színültig a holnapba [… Tovább]

kívülr?l kezdeni: falevelen csorgó szerelemmel, méz kapaszkodik bogáron, porzót pofoznak méhek, sárga már az egész világ, zöldek, pirosak, kékek; és a lepkék – részegjei a földi bálnak; kiismerhetetlen – csupán a társa látja, lepent?cske tánca merre tart, majd aggódnak gyerekszobásan, [… Tovább]

Igaz: szép a forrás,a virágokkal hímes, tarka rét,s odébb gazdag villák dölyfös sora,ó, be nagyon szép!De az is igaz, hogy minden,az égadta világon minden,ugyanannak a koszos,kültelki kocsmának látszikinnen. Igaz: szép a szép szerelem,ha dalló szájú költ? dall róla fennen,és álmodó [… Tovább]

a szem kiszáradt,a száj már csakásít, sóhajt, remeg,a tekintet is lomhán szuszog,mint lázba hullt nagybeteg. bár kódorgó tudatom szomjas,konnyadt arcom fényt kíván: −úgy nyüzsög bel?lema bánat, akár a földb?lmegannyi k?risés ibolyák. vasderes verseimb?l vásika szerelem.tenyerem csorba ívébenem illik senki homloka,hiába [… Tovább]

      A nap vibrálva hull alá az égr?l. A lombkorona résein széttörve, millió szilánkja gurul görögve, fogócskát játszva, hajtva sok levélt?l.   Hársvirág illat száll, énekszó hangzik. A park sarkában a platánfa alatt kid?lt kerek?, rozzant kút; itt [… Tovább]

  Janus Pannonius   Itáliából plántálsz dalt jó püspökünk. Üldöz? király el?l Medvevárig bírja még a rossz tüd?.   Balassi Bálint   Vitéz élet, vitéz ének a végeken megtalál. Kard a bátorság acélja, ágyúgolyó a halál.   Zrínyi Miklós   [… Tovább]

„Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája: Valaki az Ért?l indul el S befut a szent, nagy Óceánba.” ADY ENDRE     Vergődünk porban, sárban magányosan, gyilkolunk életrevaló perceket, iszapba fojtunk szavakat, melyek fényt hoznának, siratjuk mi rajtunk [… Tovább]

Noha azt a napot soha nem feledem –tovakúszik a tétova múltbaNoha nincs egyebem, csak e holt szerelem –felidézni reménytelen újra Noha megtagadom, de a gondolatomnem ereszti el – éled az emlékNoha fáj, ahogyan vele ébred a vágy,nekem édes e mostoha [… Tovább]

(Horváth Piroska festőművésznek) …és leborulnak eléd a színek ölelnek fénybe csókolt árnyak szerelem ez mit megfest a szíved hódolat a nyíló virágnak kibomlott szírmok parányi csodák mikor ujjaid hozzáérnek feltárják titkukat úgy hozod át a semmiből a mindenséget   …és [… Tovább]

  Leginkább tüd?t, Keser? epét köp, Reggeli edényébe, Az ébred? tudat, Elvisz az ördög, Gondolom akkor, Pokolszer? otthonomba, Vagy meghozat, Programján kattintva, Inferno- doawnload, Félszarvát letörve, Dühödten kutat, Csontról a húst, Fejt le a lélekr?l, Lágy rongyokat, Szorongó órákban, Kérdezném: [… Tovább]

Öld meg!   Az ürességet, a kiégett villanykörték pattogását a vágy kérlelhetetlenségét, A derékba tört órák szánakozását a depressziók s?r?ségét, Öld meg a szerelemtelenséget!   A romantikus, extatikus vágyakozások szerelmek, szeretkezések rendszertelenségét fejl?d? kibontakozó beteljesedett érzések elmaradását az érzékelés érzékelhetetlenségét [… Tovább]

ad galileo galilei   mekkora bárgyúság kell a valláshoz, hitnélküliséghez mekkora butaság? isten létéhez halandónak lenni, szférák zenéjéhez örök kolompolás. mi van, ha nincs is a szférák zenéje, harmónia, összhang világba vetítve? mi van, ha én vagyok: biztos, mint kérdésem [… Tovább]

  T?zfiú. Vívja szerelem, szabadság, nép igazát. Titáni szándék! Fénnyé h?l, így teremt csillaghazát.   T?z, te szónak is gyönyör?, versben bújdosó lobogás! Tengerre néz. Vihartömény indulat. Szívhasadás.   Félszemország. Múlt s jövend?t jelenkorral összevet. Álmatlan éjszakán Himnuszt ír, s [… Tovább]

(Új dualizmus)   skálázik az éjszaka egy macska vinnyog valahol   ma egy kollégám megérintette a vállam   kezed illedelmesen átölelt még érzem a korty konyak illatát amit megittál   tudom csak választani voltál itthon láthattad lyukas zokni lobogónk kuka [… Tovább]

Két dimenzió,hazug világ, hazug szó,bohócként naiv ?szinteség,igaz szóban megbúvó kétség,hiteltelen hit, üres remény,örökös éjszaka, fekete fény,temetett tegnap, nem-létez? holnap,üres füzetben feketén teleírt lap,szerepjátszás dadogó amat?r módon,a semmit kapod meg mindent adón,menekül? értelem, eljátszott szerelem,az izgalmat hozó vihar mindent elsöpör,mégis mozdulatlan [… Tovább]

élve feláldozom magam nincs állatvéd? költ? íránt magyarok iránt érdekl?d? Mottó: Akár alant fürge halak: mind szabad és mindahány áldozat. (Nagy Szabolcs dr.) páncéljában a rák vagy csiga otthonábanamikor feldagad olykor a lábamés a gépem mégsem engedhiába sír a tested [… Tovább]

  Szolga a vers, cifra szolga, kevélyt ápol, s kitakar. Itt a sorsnak nincs más dolga: fájón ember és magyar.   Legszebb vers a hosszú élet. Éld hát, szerelemvirág! Halálra nyílt két szememben ?  hervad el – a világ.   [… Tovább]

Az idegrendszeren túl, ahová én is kisodródtam, itt már a ténysebesség is kilapul. Vibrál a rég üres tér bennem, Behálóztad hős szatellit lelkem. Műsorszóró szívem 3Dben nyomja az adás(t). Csak távoltartó végzés ez a műholdon lakás. Ezer antennám van, többszáz jeladóm, sok elhagyott rajongóm, nincs előfizetőm, se bíztatóm, nincs se vész, se helyzet mégsem unatkozom  soha. Neuronerdők viharában gyakran felszalad az idő pulzusa, olykor megmérem a térnyomását, én, a ház nélküli doktor. Kérlek, mesélj a bajokról Hírallergia vagy témanátha? A gyógyszerészed volt már nálam regisztrálva? Én a szatellit szív gyógyítom a légkört Én a szatellit szív teret hódítok Én a szatellit szív képeket teremtek Én a szatellit szív több dimenziódba eljutok A valóságcsatornán ma alig van reklám, a szerelmi drámát megszakítván csápocskáim teljesen kinyúltak Tőled. Mondd a te álmod milyen? Szintetikus fogselyem? Kalóriaszegény mosópor? Sebeket hámosító csokipuding? A lélegzeted környezetbarát? Mit mondd ma a nézettségi index, ha leviszem a lázam, végre rám tekintesz? Szatellit lelkem csak szórja szét a képet, talán beléakad a tévékészüléked. [… Tovább]

tevelema sötétbenmegfont selyemcsókkal csendbenneked azt felelemez így csaknemszerelem

ha borjúkötélen vagy párod gömböly? melle feszül nyújtaná illatos tejjel vággyal mézzel telve ha borjúkötélen vagy párod gömböly? mellefeszül nyújtaná illatos tejjel vággyal mézzel telveés ölbetett kézzel nézed igézed míg babádnakakit tejszagú pólyába szült a biztos bimbón nyálacsorog és elalszik [… Tovább]

Köd el?ttem, köd utánam,Háromcsúcsú hegyen jártam.Találkoztam tündérekkel,Ékes szem? ledérekkel. Köd el?ttem, köd utánam,Tengermélyét mind bejártam.Kagyló Király országábanSok-sok kincsre rátaláltam. Köd el?ttem, köd utánam,A világot körbejártam.Találkoztam emberekkel,Szívhez szóló szerelemmel. Köd utánam, fény el?ttem,Vándorlásom végét vettem.Rád köszöntem, melléd ültem,T?led többé el nem [… Tovább]

    Noha hittem másnak, a szerelem minden példájában cseppfolyós. Amikor b?r a b?rrel incselkedik, játék hevében halmazán veszít s a két b?r összefolyva egy ereszt keres – kár, hogy megtalálták, voltam ennél már szerelmesebb. A csók is cseppfolyós, ízét [… Tovább]

  Meztelen szívére fonódika pókhálónyi érintés, üde szirmokat lenget a szél,a víz fodraiban zizeg a csend,árnyként bujdokol a májusi est.Fákra hajlik a félhomály,feszül a pillanat, torpan az idő,szakad a szál,sóhajokat lélegzik, majdlángra kap az égi óceán. Hullámokat szétfeszítvenapba nézve repül,körülötte [… Tovább]

    Volt már beteg a szívem, kórokozó, fertőző vírust hordozó. Úgy hittem genny csak a szerelem és minden csalódásom pusztán gyenny edző góc, mi folyton visszatér. Különös tetanusz, mindenből te tanulsz, míg nem cukorbeteg tűjére fáj a fogad. Megszerzed, [… Tovább]

hova gy?lnek, amit érzel,miféle ember-edénybe,hogy a fala ki ne d?lne?fázol egyszer, meleged van,éhes voltál, ürítettél,szomjad oltod, vizelni kell,szerelem ráz, menekülnél –születésed bánod-vágyod,halálodat elodázod;amikor jössz, el is mennél,szül?-lenni elfeledtél.beletanulsz a kezdetbe,amit vágyol, hiányt termel,az meg újra érzeteket.ha van isten, miért nincsen [… Tovább]

– verseny – Attila, Attila, ki bírja, mi bírja, ezer szód halála szakadt a világra, csontjai zörögtek jajnak és örömnek, kezedben virág volt, feketén világolt, szétroncsolt testeden pusztult a szerelem, vágyódtál mi másra, kerékcsattogára, Attila, Attila, álmodtál papírra.

  Ha te nem lennél, vajon meddig lennék én. Lángolnék-e újra a fény-táncoló napban. életünk már nem a miénk, és halálunk sem, csak újabb ruhákba bújik lelkünk. De én megismerlek sikátorok ziháló sötétjében, macskakövek eső-koppantó zajában, nappalok fénycsíkjain lépsz előttem, [… Tovább]

– verseny – illusztráció: József Attila Kötsén, egy kocsmaajtóban         ” A hetedik „   Költészet Napjára készült   vers-kollázs J. A. sorainak felhasználásával       Még egyszer, ha itt kísértesz, hét alakban légy kísértet. Egy, ki hun királyra rímel, egy, ki mosón?vel zsémbel, egy, ki Gát utcában flangál, egy, ki éhkoppon rohangál, egy, kinek a Világ; mozi, egy, ki álmát hámozza ki. Jussodból, ha er?t veszek, A hetedik én magam leszek! [… Tovább]

Mondanék valami szépet s mondok is, ha kéred, de mit mondjak? Nincs mit mondanom. A lábnyomom szívedben otthagyom, rányomom. Mondom hát: szép! De se szín, se tartalom, se semmi, csak egy szó, de szebbé akarom tenni. Nekem nem elég ennyi. [… Tovább]

  Jutunk-e lentebb,leszünk-e fentebb,ma még nem tudhatjuk.Imbolygunk a valami peremén,kapaszkodunk a semmibe,csak hogy fent maradhassunk,ha bolyongó napunkreggelre ébredő egünkre ér.Nem szédít mára lángoló magasság,bizton érezlekebben a törékeny fényidőben.árnyékom vagy, illatom, ízem,csontom, húsom, bőröm,szívemben rejtezőkét dobbanás közti lélegzetem. Szemedben nézem a [… Tovább]

    felébredek felhúzom a red?nyt kihajolok az ablakon s a tavasz csak úgy mint diszkóban a srác mellém könyököl   nap aranyszalagján galambok hintáznak emberek sietnek bogarak a f?ben folyik a tavasz testemben a vágy mint ereszb?l es?   [… Tovább]

Legyen szavára rendülve kél Semmib?l lesz kezdetb?l Végtelen Lét … nap és fény sötétben ég? színes lételem gy?zelmes er? elrepít álmok csillogása él? vágy, remény szerelem   … és összeköt, összeér szelídséggel uralkodik mindenen Légy velem!    

Nem emlékszem,Már mi hogyan volt,Múltam rongyain a ma,Holnap egy folt,Sóvár vágyam,Öled összekente,Egyedül kelek,Reggelente eltépett,Életem figyelem,Behegedt-e, Percenként cserélek,Igazat és a valót,Megcsaltál Szerelem,Engem, – a Csalót!Szíjat fontál,Vágyaim csuklójára,A k?vé lett ölelésnek,Koldus a k?szobrásza, Álltál az emeleti gangon,Kértem a kezed,Az udvar ette meg,A [… Tovább]

üzenem mindenkinek – akik még hisznek – az angyalok sem mindig a Mennybe visznek! én tudom. már minden utat bejártam, (nem maradt semmi utánam) nem buzdítok senkit gyalázatra, de én már képtelen vagyok az alázatra! összes gyarlóságom szemlesütve vállalom, közben [… Tovább]

Egy elkésett találkozó a miénk, az élet (morbid humora) hozta így, mit is tehetnék, ha az álombeli id?gép nem lehet enyém…? Végtelen…   Nem járunk mi együtt… (kéz a kézben)mint két bohém kiskamasz– táskámat sem cipeled nékem –mégsem hagyja el [… Tovább]

                                                             „Minden Egész eltörött”                                                             „Minden szerelem darabokban”                                                              a csodákból kitaszítottan                                                              teljesen magunkra hagyottan                                                              megváltatlanul megváltottan                                                              végképp kiszolgáltatottan                                                              berendezkedve a pokolban                                                              csalódva minden hatalomban                                                              „Minden hatalmat!”                                                               önmagunk fölött —                                                              lehet-e más a program?

  Holnap… szürke gomoly a jós száraz ajkain. Ma jól vagy, ringat idegen fészek, dülledt szemű avatott ítészek szájában rántott hús a törvény, de holnap, holnap ki kell alakítanod a rongyos kártyalapok közé veszett jövőt.   Vállat von ránk a [… Tovább]