Porlepte doboz, gy?rt papundekli, esend?sége
megrendít, sorstárssá emelkedik. A kopott
kartonfedél alól kiszabadul az ?sök lehelete,
életre kel a múlt.
Látod ezt a molyrágta selymet, dédanyám
báli ruháját, az els? szerelem érintését,
egy pillantás ígéretét, amib?l nem mi lettünk,
magába zárta egy hajdani tánc illatát, bele-
dermedt az id?be; a halványkék selyemblúz,
bevont gombjain barnás ujjnyomok, a csatos
szaténcip? tapintásától emlékezni kezd a b?röm,
dédmama b?rének folytatása, bordó bársony-
pongyoláján szerettem visszafelé simogatni
a sorokat, hallgatni a sercegést.
Isten kezébe tette kilencven éve gondját, vele
a ráncait, hogy aztán kisimult arccal és kitárt
lélekkel csusszanjon át az örökkévalóságba.
A családi relikviák el?hívják Anyu meséit
esténként, ez a hátul kapcsos alsóruha
lehetett német ükanyámé, fiatalon vitte el
a szíve- halálos ágyán levelekben búcsúzott
a testvéreit?l, négy gyerekét szétosztotta
köztük, mint valami örökséget…
A préselt virágminta kifakult szirmai alatt
gótbet?k gurultak végig a levélpapíron,
nyomot hagytak, mint könny a szemráncban,
ahogy patyolatlelke átgyöngyözött a másvilágra.
Kotorgálok a doboz alján, belemászom,
kiemelem az utolsó slingelt terít?t is,
minden emlék szembejött már, generációk
lépték át egymást a selymeken, papírba
csomagolt dísztárgyakon át, beel?ztek
a nevezetesebbek, nagypapa ötvenhatos
újságcikkei rivalizálnak ükapám szabadság-
harcos ezüstpoharával, míg Berta nagymama
gyöngyház berakású látcsöve szerényen lapul
egy bársony erszényben, magába zárva az
Operaház bal hármas családi páholyát,
ahonnan a Zenedés lányokkal felszökött
a kakasül?re; Mici néni ezerkilencszáznégyes
karácsonyi kívánságlistája az angyalkának,
ahol az alumínium szót háromszor próbálta
leírni, olyan ismeretlen volt még a fogalom…
Gubbasztok az üres dobozban.
Kiüresítem magam is, hogy elférjenek
bennem az ?sök, ruhástul, ezüstpoharastul,
elveikkel és erkölcseikkel, szemek merednek
rám, figyel? dédapák, dédmamák, úgy élek-e,
ahogy kell, ahogy hajdan megálmodták.
Magamra húzom málló selymeiket, kifakult
bársonyaikat, töltekezem bel?lük, ahogy
majd bel?lem fognak az utódaim, mikor alig
hallható neszezéssel átlép fölöttem is az id?.
2009 november 13. B.Tóth Klári
Kedves Klári!
Ebben sok finom apróság és fontos szépség van;
de inkább napló.
Kézcsók:
Petz Gyuri
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: B.Tóth Klári
