Bonifert Ádám : Valahogy más

Az élet nehéz pillanatai közé tartozik a múlások felismerése. És nehezen tanuljuk meg az intő jelekből időben felismerni azt, hogy ami volt, az már valahogy más. – A szerelemnél is…

 

 

Valahogy másként szállnak a hangok,

ritmusuk zavart, dallamuk más,

inkább a dobok és nem a lantok

zenélik el a belső vallomást.

 

Valahogy másként szólnak a szavak,

kongássá tompult belső csengésük,

lejtésük mögött visszhangok vannak,

pattanó kőként csúszik az élük.

 

Valahogy másként hívnak a színek,

mattabb fényt vernek vissza szemünkbe,

nem fut a vágy más túl magas ívet,

mintha a távlat közel kerülne.

 

Valahogy másként hatnak az ízek,

egymáshoz tapad keserű, édes,

fonnyad a torta, rajta a díszek

csillagformája itt-ott penészes.

 

Valahogy más a kéznek a súlya,

nehezebb, lassúbb simogatása,

hamvadó tűzét hiába fújja

melegre vágyók remegő szája.

 

Valahogy nehéz hinni, hogy múlik,

hittük – végtelen bennünk a véges,

s nem megyünk már egy végponton túlig,

szívünk hőt vesztett, lelkünk nem fényes.

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.