Horváth Adrienn : Ulysses

/a kép Szarka Fedor Guido grafitszobra-és csodás/

 

 

 

patakokban ömlik a napfény
magányom vértelen sóvárogva
kínálja csókját a végtelen és
elhagy a szerelem pedig úgy
éhezem vagyok mint mindig
és mégsem létezem ajkamon
tél nyoma jégszilánk torkomon
derült kék ég a nyár elborul
homlokom hogy lehet ennyire?

mint küklopsz kiáltok
ha kérdezik ki bántott

Senkise.

Legutóbb szerkesztette - Horváth Adrienn
Szerző Horváth Adrienn 0 Írás
https://adriennhorvath.hu