Tiszai P Imre : Néma óda

*

Acélszürke párhuzam

röpített hozzád,

a táj rohant,

rám nevettek

a virágok, a fák,

reggeli harmatban csillant

felém a napsugár,

őszike dalolta:

siess,

a szerelem vár

 

Rám vártál,

mosolyod beszélt helyetted,

mozdulatod,

ahogy a kávét elém tetted,

féltő érintésed,

mikor arcom megsimítottad,

rebbenő kezed,

mikor

ujjad ujjaimra kulcsoltad

 

és beszélt karod,

mikor lágyan átkaroltál,

s beszélt tested,

mikor magadba fogadtál

 

és beszélt a csend,

mikor meztelen testünket

betakarta az alkonyat

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén