Áldozat füstje kavargott az égnek,
szíveket kaptak a lobbanó lángok,
mert úgy rendezték össze e világot,
hogy minden kezdet egyszer érjen véget.
Együtt van jelen áldás és az átok,
és nem ad vissza semmit sem az élet,
elmúlásokat őriz csak a lélek,
és féléretten halnak meg az álmok.
Teremnek mindig újabb ellenségek,
és visszafelé néznek a kilátók,
szerelemben is érnek veszteségek,
de sziklákon is nőhetnek virágok,
s hogy te áldozol, vagy áldoznak téged,
ez nem érdekli sosem a világot.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Bonifert Ádám
