Bonifert Ádám : Áldozat

Egy elválás sokszor a szerelem áldozata a sors előtt.*

 

 

 

 

 

 

                      Áldozat füstje kavargott az égnek,

                      szíveket kaptak a lobbanó lángok,

                      mert úgy rendezték össze e világot,

                      hogy minden kezdet egyszer érjen véget.

 

 

                      Együtt van jelen áldás és az átok,

                      és nem ad vissza semmit sem az élet,

                      elmúlásokat őriz csak a lélek,

                      és féléretten halnak meg az álmok.

 

 

                      Teremnek mindig újabb ellenségek,

                      és visszafelé néznek a kilátók,

                      szerelemben is érnek veszteségek,

 

 

                      de sziklákon is nőhetnek virágok,

                      s hogy te áldozol, vagy áldoznak téged,

                      ez nem érdekli sosem a világot.

 

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.