jöttél váratlanul
s hitted, társad leszek
kéz a kézben néztünk örök festményeket
átsuhant repül?nk egy tengerszem felett
olykor egy csók, semmitmondó
s hitted, hogy ez nekem így jó
jöttél kitartóan
s hitted, téged várlak
láttuk Rigát, Tallint, piszkos hóban, fázva
szemünk el?tt ?szült Jásznaja Poljána
jó éjt! – mondtad, s átöleltél
s hitted, ezzel meg is nyertél
jöttél kéretlenül
s hitted, rád hallgatok
vártak ránk medreszék, üres kolostorok
hegycsúcsok, lanovkák, pravoszláv templomok
nagyszer? volt ez a nap is
s hitted, így lesz ez holnap is
visszajövünk újra, együtt
majd ha ketten egy pár leszünk –
mondtad, engem nem kérdeztél
hogy’ hihetted, hogy szerettél?
Legutóbbi módosítás: 2010.06.16. @ 08:31 :: Szilágyi Erzsébet
