Novella

A mézeskalács szív

A fekete nejlon zsákkal kezemben a legközelebbi park irányába indulok. Nincs határozott célom, csak el, el minél messzebb a kórháztól, ahol a fertőtlenítő, vizelet, és izzadságszag bizarr keverékét már nem is érzem úgy, mint az első alkalommal. A zsákban anyám [… Tovább]

Vers

Rozsdabarna sziklaszirt

Óh, gyermekkorom rozsdabarna sziklaszirtje, benned volt a megsemmisülés reménye, lajtorjámon égbe léphettem volna, nem lennék most kígyók martaléka.   Fogva tart lombos fák parfümillata, halk blues dallama duruzsol alatta, ajkamról elfogy negédes mosolyom, rézangyalát az életnek, fuldoklom!   Mint terrakotta [… Tovább]

Vers

Ébredések

Belém áramolsz. Bennem ölelsz – cserepes talaj alatt gyökércsonkok között csordulsz közém fedetlen Tudatosan elkövetsz – mint lápból kelt tenger ébredek Reggeli színhab tej – zubogsz emelsz Napok felé – ahol az Örök – minden világok fölötti jégszirom csendből szökök [… Tovább]

Novella

Akit szeret az Isten

A kertben csupaszon meredeztek a gyümölcsfák ágai az ég felé. A novemberi fagyos estén vékony hólepel fedte be a kupacokba összehúzott faleveleket. A régi ablakkeret repedésein beszökött a hűvös szél és ütemesen táncoltatta a függönyöket. Hiába volt a diófából készült [… Tovább]

Vers

Felhők

  Szórvány szavak a csonthéj alatt törhetetlensége technikai kérdés tapasztalati tudás az nem marad csak egy “kopi-paszte” semmi mentés szilánkos hulladékát kikukázza ki nem érti hogy épp az a lényeg csonthéj alatti massza meggyalázza a lelket mint lassan ható méreg [… Tovább]

Vers

Sohasem hallgat el

  Utána órákig néztem ki az ablakon. Túl hirtelen lett minden olyan más… azt hittem, Rólad is le kell mondanom, így a miheztartás végett három falat húztam magam köré, egy a szerelmet, egy a hitet zárta ki, a legvastagabb meg [… Tovább]

Kisregény

NORA – I. Rész – 3./1 Titkos napló

Lopva hátra-hátrapillantottam ahogy távolodtunk egymástól. Először csak vigyorogtam, majd mikor már teljesen biztos voltam abban, hogy hallótávolságon kívül van, ugrálni és ujjongani kezdtem. Amitől aztán megint rám tört a köhögés, így összeszedtem magam, és megpróbáltam normális ember módjára viselkedni – [… Tovább]

Elbeszélés

Az első cigarettám

Azt gondoltam, hogy csúnyább leszel. De nem. Sármos arcodon semmit sem csúfított a halál. Mimikai ráncaid még most is jól állnak neked, az idő és a dolgos évek által vésett redők nem ártottak semmit a kinézetednek. Talán egy kicsit sápadtabbnak [… Tovább]

Elbeszélés

Még a határ sem…

    A négy polgárit[1] elvégezve Vera beállt a pult mögé – nagybátyja, Tibor üzletében. A rövidáru részleg lett az övé, s Tibor maradt a méterárunál. Azt nem adta volna át senkinek semmi pénzért sem. „A méterárunál lehet legkönnyebben elveszíteni [… Tovább]

Vers

LÉLEGZET

Az élet sose hal meg, csak a test vénül azzá, ki lélegezni rest, s míg megvívja az utolsó tusát, átpumpálja a tüdő ritmusát, a múlt, jelen, jövő csak szusszanat a Földre áldott pillanat alatt, mert Isten mindig új testet terem, [… Tovább]

Vers

Költöznek nyári színek

  Őszi pillantással fut szemedbe a nyár, még viaskodó molyok verik a lámpát, már didereg a takaró nélküli Hold, képébe már minden kutya belecsaholt. Lassanként kiolvad nyári zöld alóla, Benetton’ árnyú, szőlőtőkét magolva. hőség hangján közeleg távoli tél, a minden-szeres [… Tovább]

Vers

Nyárfavirágzás

  Nyílik a nyárfa kabócabolyha viszi a lomha lepke-lég   szállongva hull lebegve szárnyal hó- zuhatagként zúdul feléd   tollpihezápor kavarog, táncol orrodon landol pillád takarja   játszi fehérség bűbájos rémség tüsszög a város apraja, nagyja   kapkodsz utána gyermek [… Tovább]

Vers

Relatív

Relatív   most jónak látom az egészet, persze ez is relatív, mint ahogy magamhoz képest ma reggel szép vagyok, vagy mikor megkérdezem, hogy „boldog vagy-e, Édes?”, te meg vissza… „hogy ezt megállapítani ki az illetékes?”, és nézőpont kérdése mennyire vagy [… Tovább]

Vers

Zümmögéseim

Zümmögök, mint méh a kasban, hangom elvész a tavaszban, méhtársaim olvasgatnak, elismerőn bólogatnak. Nap- és holdfény kedvenc témám, madárfüttyre ír a pennám, gyermekkacaj, akácillat friss harmattal varázsként hat. Verseimet írogatom, társaimnak felolvasom, talán egyszer könyvbe fűzöm, s nem veszik el [… Tovább]

Vers

Életfonal

Csak ha úgy fordul a Nap – ujjaimban kihullt aranyhaj az ében-fekete lét partján köhögve feldereng az aranyhíd reszkető fonala. Csak a szél az, Drágám csak a sötét hideg az ‘mitől könnyem hull – ne félj, ha jön a dagály. [… Tovább]

Vers

talán tévedek…

Gondolkodom ki szeretett, s kit én.   Soha senki sem, vagy talán tévedek.   Átgondoltam az életem. Van mi fontos volt, aztán –   Igaz életet reméltem. Nem boldogot, az más.   Előttem áll még, sok szép, hitem szerint fél [… Tovább]

Vers

Paletták 2. Paál László

Bámul a semmibe. Agyában szavak kavarognak: dicsőség, díj, Párizs… Lefekszik. Fásultan másik oldalára fordul. Ágyán megnyikordul a fájdalom.   Barbizonban jár. Festi a táj indiánarcait. Az ecsetfoltok fákká, patakká és éggé válnak, fények, árnyak, zöldek, sárgák, csipkefinomságú lombok villannak elé. [… Tovább]

Vers

újra.kezdés

felütés kéne most, erős fortissimo zakatoljon végig akármilyen metrum sóhajtva szakadjon tán benn a levegő zene legyen, dallam, bongó instrumentum legyen szilaj ménes, pusztában riadó tavaszt fessen ősszel, hóesést tavasszal olyan erőst látsszék sorok közt a szándék amennyit az ember [… Tovább]

Vers

időhurok

Álmomban egy krimóban egy asztalhoz sodort az élet egy huszonéves sráccal. A második korsó környékén elegyedtünk szóba. Én a múltamról beszéltem, ő a jövőjéről, Magamra ismertem. Azok az én terveim voltak. Ezt viszont nem mondtam el neki. Nem akartam kedvét [… Tovább]