Vers

A nincs korog (Jagi emlékére)

      Az ordító nincs csak úgy sajog,szinte harapnak belülről a sóhajok,amikor úgy érzed, mindenből elég,többé sehol sem akad számodra menedék.Ott még a Nap is csak egy iszonyú sötétfolt, a vágyott jövő temetetlen holt,talán még virrasztanál az élet ravatalán, [… Tovább]

Elbeszélés

Prága, te drága

Annak idején, 1968. augusztusában léptünk fel először külföldön, mint artisták. Ahogy történt, pontosan úgy volt, ahogy leírtam.   Huszadikán este még béke és csend honolt a városban. Este, a műsor után Imre átruccant a „Lucernába”. Ez a budapesti Moulin-Rouge-hoz hasonló [… Tovább]

Vers

Gondviselés

Az élethez – sok más mellett – mindenek előtt türelem kell…)))     Nem volt realista  soha az anyám.  Másként látta,  amit elébe  hintett az Isten.  A szépet szebbnek,  a jót jobbnak.  Vakon járt.  Türelmét  a gondviselés  naponta  kiporciózta.  Úgy [… Tovább]

Vers

Reggelente…

  Én nem szeretnék mást, csak boldognak lenni, aki szeret engem, azokat szeretni.   Aki viszont nem szeret, ne harcoljon velem, Menjen tovább útján, és én elengedem…   Mindenkiről csak a jót feltételeztem, aki mégis megcsalt, őket  elfeledtem.   Nincs [… Tovább]

Vers

nem mondhatom…

  Mint nélkülöző, de büszke koldus-lélek állok előtted…   Kérni nem tudok, csak kezem nyújtom. Képzeletben ujjaidra kulcsolom…   Amit szeretnék, nem mondhatom. Te tudod jól a gondolatom… Beszéljünk hát másról, megannyi apróságról.   Nézd az őszi levelek közt átsüt [… Tovább]

Esszé

AZ ÁLMOK TÉRKÉPEI

Marco Polo a térképen sorra felismeri: Jerikót, Urt, Karthágót, egy várost „amelyet San Franciscónak is lehetne nevezni, és hosszú, könnyű hidakat lehet vonni benne az Arany Kapura és a tengeröbölre…”.   Gyerekkoromban faltam Jules Verne regényeit. Különleges varázsukhoz hozzájárultak az [… Tovább]

Példázat

Türelem nélkül, nem megy

  Megtöpörödött önmagában. A magány tonnás súllyal nehezedett rá. Úgy érezte, egyedülálló zanzásított lett, mint egy remete, aki önszántából zárja el magát valahová a világiasságától. Dünnyögött és dülöngélt, szerette volna szétdöngetni a lekopaszodást okozó, maga sem tudja mit. Hová lettek [… Tovább]

Vers

Közelítő távolságok

kortárs, líra, költészet, vers, szabadvers, prózavers KÖZELÍTŐ TÁVOLSÁGOK Szívemben már életfogytiglan megmarad echozón aranyló szíved kattogó, elejtett dobbanása: amire még méltán lehetnél büszke ma! Közelségedben – érzem -, újból gyermek maradhat hajótörött, méla lelkem s nem szükséges bújkálnom, ha azt [… Tovább]

Kisregény

Nikáb 32. Epilógus

A Haloumi házaspár tettenérése lövöldözésbe torkoll. Négy ember, köztük Maurice Ory felügyelő meghalnak a tűzharcban.   Grandpierre ezredes a szokásos kilenc óra helyett szokatlanul korán ért be a Hármas Rendőrkapitányságra. Bár egyébként a nehezen kelő típusba tartozott, e reggelen nem [… Tovább]

Élménybeszámoló

Mire jó a nátha?

Nálunk nagyon ritka az, hogy mindenki egyszerre legyen beteg. Most megtörtént. Hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség az mindenkinek a maga véleménye. Én úgy gondolom, szerencse. Egyrészt, mert a nagy hétköznapi rohanásban mindannyian lelassítunk kicsit, több időt szánunk magunkra, egymásra. Másrészt [… Tovább]

Vers

– gondolatnyiság –

  Fáradt vagyok az elevenekhez. Szívemre a bánat úgy leült, mint kávéscsészék aljára a zacc –nem szól hozzám senki a világon, de bennem zajok játszanak. A föld csak kegyből hord a hátán, rút púpnak képzelem magam, kihunyt vulkán a sík [… Tovább]

Paródia

Csinálja!

— Maestro, megtaláltuk az év fotójának az alanyát. A teljes felejtés söpri be majd azt a keselyűst, amitől rosszul lett. — Igen, rosszul lettem, mert nem az én művem! Na, mutassák, hol van? — Ott álldogál a dűne mögött, éppen [… Tovább]

Vers

Képzelt ” Őszike”

A tavalyi Arany J. emlékév egyik pályázatára beküldött versem A kép saját fotó.                                           Képzelt „Őszike„                 Arany J. megsemmisült erotikus verseiből                                                                                       Koosán Ildikó             Mottó: „Az az ábránd – elenyészett;               Az a légvár – füstgomoly; [… Tovább]

Elbeszélés

Kisasszonyok 11. rész

Borbála nagyasszony   Boriska negyedik gyerekként érkezett a Péterfy Vass Gerzson és Szekeres Sára házasságába. Négy gyerek, és mind lány. Pedig Gerzson a harminc holdra végre már nagyon fiút szeretett volna, az asszonyt és a lányokat mégse foghatta kemény munkára. [… Tovább]

Fordítás

Nagyanyácska kotlósa

Emilia Plugaru Nagyanyácska kotlósa.                          Koosán Ildikó fordítása  Nagyanyámnak volt egy kotlósa tíz csibével. Szerettem volna játszani a csibékkel, de a kotlós nem engedte. Mikor közeledtem hozzájuk, felborzolta a tollait, mint aki haragszik és meg voltam győződve, ha megpróbálom [… Tovább]

Vers

Remény

Fotó: Lovas Alíz   ahol égbolt ölel vizet s felhők benne fürdenek ahol tóhoz simul a föld fák karcolnak kék eget hol nyugalom béke honol madárdalt ígér a hajnal párás vízen csónak táncol friss szél köszönt trilla dallal hova nem [… Tovább]

Novella

Menekültek

Turge próbált lépést tartani velem és vállamra nehezedett óriási tenyerével, miközben élettelen lábát húzta maga után. Másik kezét a lassan elüszkösödő sebére szorította a rászáradt vértől, portól szennyes nadrágon keresztül. Sajgott a vállam, zúgott a fejem. Úgy éreztem, nem sokáig [… Tovább]

Mese

Mit láttam — Lilinek

Élménybeszámoló Mit láttam   Lilikém, ezt el kell, hogy meséljem, hisz ilyet még én sem láttam, pedig hatvannégy év alatt félig lejártam a lábam, és találkoztam már sok csodával, de ezt most én is csak néztem, tátott szájjal. Ma nem [… Tovább]

Vers

SZIROMSZÓ

  Őszirózsákkal álmodom a harmat súlya összenyom, a semmi  óriásra nő, belekékül a térerő, egy sms-t az Isten ír, bár nincs az űrből semmi  hír, ezen a semmin dolgozom, s nincs semmi nyom. Nincs semmi nyom.   Csak egyetlen virágszirom.

Vers

Benső hallás

A gondolatokkal megbeszélem gondjaim, pillanatnyi benyomásaim a változó világról. Meghitt kommunikálás bármit érintő pontoknál. Semmi türelmetlenség, várakozás, mellébeszélés. Hallgatni kifelé. Egyszemélyesen. Hangtalan fogalmak végig emléken,  szándékon, egy tovább építő valóságba.

Elbeszélés

Különös találka

kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella Teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen szóhalmaz egy életidegen eseményről. Még javítani sem lehet. – Aranka KÜLÖNÖS TALÁLKA     Ideges, mégis leheletfinom kopogás hallatszott végig az ajtó faburkolatán, amiben az ember önkéntelenül is elgondolkozik, miközben túlterhelt, [… Tovább]

Vers

Magányos cédrus

Csontváry Kosztka Tivadar/1853-1919/   Magányos cédrus   olaj vászon /194x 248 cm./ 1907. Janus Pannonius Múzeum Pécs   Tisztelgés halálának közelgő száz éves jubileumára.                            Koosán Ildikó    Ez csupán kép, de ki az ember, a távlatot maga [… Tovább]

Vers

Ki lakja a csendet?

  Amit kigondolsz, az számít igazán, eltűnődhetsz a halászon és halán. Egymásról sosem tudtak ők. Két közeg biztosította a létezésüket. Csalira kapva egymáséi lettek. Rafinált szövetét a történetnek elme elgondolja, a szív átéli,  mindig így kezdődnek a csend meséi.

Novella

Légó

  Gáborka ugyan tudta, hogy apuka az ilyesmit nem szokta elnézni, mégis megette Jocó süteményadagját. Annyira megkívánta, hogy úgy gondolta, inkább letölti a rárótt büntetést. Meg is kapta a magáét, a belső szoba sötét sarkában kellett térdelnie, és ezernégyszázig számolni [… Tovább]

Elbeszélés

Kisasszonyok 10. rész

Pákozdy Ármin professzor úr   A Sóskúthy családnak 1876. év Szilveszterére sikerült meggyőzni Pákozdy professzort, a nem éppen nagy, de csodálatos környezetben lévő és nagyon jól jövedelmező, gerincbénulásos betegek gyógyítására létrehozott klinika vezetésére. A tulajdonában lévő magánklinika vezetését rábízta ambiciózus [… Tovább]

Elbeszélés

A szamuráj lánya

kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella Mikoto Soto aznap problémákra ébredt! Éppen a megszentelt Dodzsóba ment, mert ifjú felesége vajúdott, és a Vének tanácsa szigorú utasításának eleget téve, csakis fiúgyermeknek adhatta volna át a szamurájok ősi tudományát. S abban a pillanatban, [… Tovább]

Vers

Hajnal az erdőn

Hajnal az erdőn                          Koosán Ildikó    párás fénypászmáival keskeny hidakat épít zöld hajnali levegőbe a lomb- sűrűn át toluló kelő Nap fénye,   éji sötétség rejtőzik a derengés réseibe zizzenések, zajtalan mozdulatok  nyújtóznak harmatosan   zöld hullámzásban   [… Tovább]