Böröczki Mihály - Mityka : ANYÁM SZÖGEI

 

Mint engedetlen tevéből a vándor,

kiszeretek gyalázkodó anyámból,

bár lehet, hogy az indulatom téved,

s befogadom a szívem gyerekének,

mert elmankóztam hozzá, azt akartam,

hogy együvé legyünk  a közös bajban,

lehet, rossz hallás emelte a hangját,

de nagy türelmem tisztelte az anyját,

próbálkoztam, új utakra terelve,

a gyerekkorom vén ölébe merve,

hogy a szeretet nem pénz semmiképpen,

óvatosan, hogy véletlen se sértsem,

s míg hallgattam az idegződött gőgöt,

már tudtam, úgyis veszítek, ha győzök,

s úgy mentem el, két botra dőlve, könnyen,

hogy nagy csomagban ott hagytam a csöndem,

de könyökmankóm két esetlen szára,

rátántorítgatott  Golgotára.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.