Fordítás

Azúr mez?n jár, s csillagok szórták Hold-fehér lába elé szirmaik, La Pucelle   Azúr mez?n jár, s csillagok szórták Hold-fehér lába elé szirmaik, Bolygó-dal, s csillagködök köszöntik Ã??t, akár a nyíló tündérrózsák.   Jöhet a Napra árny, a Menny-hajnal Fényes [… Tovább]

Egy újabb fordítás kísérlet. Az aranykapu mellett n? egy fa, Gyümölcsei a Csodát mutatják, Levelei az elhagyatottság Napjai — s haldoklás éjszakája. Rügy és virág: a gyümölcsért nyílnak, Gyökerét öleli a félelem, És az emberi vért?l nedvesen Súlyos ágai földre [… Tovább]

Rossner Robertonak ajánlva   Oh, Persephoné dalosa! Üres, komor réteken át Eszedbe jut Szicília?   Repkény közt a méh száll dongva, S ?rzi Amarillisz álmát; Oh, Persephoné dalosa!   Hecatét hívja Simætha, Hol ugatnak a vadkutyák; Eszedbe jut Szicília?   [… Tovább]

Octavio Paz (1914-1998) mexikói költ?, diplomata. Nobel-díjas (1990).   Lépteim ezen az utcán Visszhangzanak                         egy másik utcán ahol                         hallom lépteim haladnak ezen az utcán ahol   A homályosság valódi csak.       az eredeti vers spanyolul: [… Tovább]

    Ó, mit nekem a kis szoba Imával, csenddel volt tele; ?a homályba vitt tova, És keblemen pihen keble.   Ó, mit nekem anyám gondja, A ház, hol jó meleg takart;                   Hajam árnyékos virág-fodra Rejt minket, ha zord a [… Tovább]

(Részlet Simona Cratel: Az idegenek – című regényéből) Az eredeti mű megjelent a LiterNet.ro oldalán 2007-ben Străinii címen.       Azon a napon, valami érthetetlen indulattól vezérelve verstecken* (bújócska) nevű játékot szerettem volna játszani az öcsémmel. Derűs nap volt, [… Tovább]

ÁÃ???rnyékvilág mély csendjében, Mély csendben, hol az árny megáll.   A kinti létben béke vár, Álombéke mindenképpen, Árnyékvilág mély csendjében, Mély csendben, hol az árny megáll.   Halld a sírást: fülbe tép?, Egy magányos madár gyásza; Párját szólítja kiáltva, A [… Tovább]

Nadia Christensen angol fordításából     N?, téged rémiszt az erd?rengeteg látom a szemedben mikor a sötétségbe meredsz: egy védtelen teremtmény rémült pillantása. N?, te vagy egy erd?rengeteg, különös és mély: látom önmagadtól rettegsz.       a vers angolul: [… Tovább]

A lelke bűne éppen hét. És ez még csak az egyik volt.   A Királylány bűne Hét csillag a csendes vízben, És további hét az égen; Hét bűn nyugszik nagyon mélyen, A királyleány lelkében. Lábainál piros rózsák, (Piros rózsák arany [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /17. befejező rész/ *     A házam üresen állt: hiányzott Hygea és szolgám soha nem volt, az istenek pedig nem ajándékoztak meg utóddal. Magányos voltam és a sok szenvedés nem múlt el nyomtalanul. [… Tovább]

Henry Wadsworth Longfellow 1807-1882   N? a dagály, fogy az apály     N? a dagály, fogy az apály,az alkony sötétebbre vált,a nyirkos fövényen szalonka szól,sietve odébb áll egy utazó,és n? a dagály, fogy az apály.Lomhán kúszó est a házak [… Tovább]

Laurenţiu Cerneţ elbeszélése. Laurenţiu Cerneţ 1931-be született, és vasúti alkalmazottként kezdte pályáját. 1966-ban jelent meg az „Egymilliós ember” (Omul de un milion) című kötete. Ebből van a jelen írás. Azóta több kötete, regénye látott napvilágot. Az utóbbi években érdeklődése a [… Tovább]

Halkan járj, közel van, Hóban alszik, Légy finom szavadban: Hallgatózik.     Oscar Wilde: REQUIESCAT*   Halkan járj, közel van, Hóban alszik, Légy finom szavadban: Hallgatózik.   Aranyló hajába R?t rozsda bújt, Tiszta ifjúsága Már porba hullt.   Mint a [… Tovább]

Piros vérét rózsán látom, Szeme a csillagokban lángra gyúl, ?ragyog az örök hóhatáron, S könnye az égb?l hull.   Piros vérét rózsán látom, Szeme a csillagokban lángra gyúl, ?ragyog az örök hóhatáron, S könnye az égb?l hull.   Arcát látom, [… Tovább]

  Az öregek azt mondták, hallottam: "Minden változó, És egymás után elmegyünk sorban." Kezük karmos volt, térdük csavarodott Mint a vén csipkebokrok Lenn a folyón. Az öregek azt mondták, hallottam: "Minden, mi szép, csak sodródik tova, Mint a folyó."   [… Tovább]

  Volt egy pennym, Egy szép új pennym, Elvittem a pennyt     A piacra én. Akartam egy nyulat, Egy kis barna nyulat, És kerestem nyulat     'Majd mindenfelé.   A levendula-árushoz mentem: („Egy csokor csak egy penny, lelkem!")"Van nyuszi? Mert [… Tovább]

  Bocsátod a bűnt, hogy megszülettem, Mi én bűnöm, bár korábbról fakad? Bocsátod bűnöm, mit elkövettem, S teszem megint, bár bánom múltamat? Nem bocsáthatsz: mást is tettem, Bűn, s megmarad.   Bocsátod a bűnt, hogy erőltettem Mást bűnbe, s tettem [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /16. rész – folytatás/ *   Később sikerült feljutnom egy föníciai hajóra, mely Szidón kikötőjébe igyekezett. — Kósz környékére szólítanak ügyeim. Elviszlek odáig — mondta a hajósgazda. Leültem az orrba és vártam, hogy a [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /14. rész – folytatás/ *   A hálókamrában, ahová a katonák éjszakára bevittek, nem jött álom a szememre. Tudtam, Oresztész uralkodása véres lesz és sajnáltam Mykene népét, mely sokat kellett tűrjön királyainak őrültségei miatt. [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /15. rész/     Az éjszakai vándorlás az eseményekkel teli nap után kimerített: rég elmúltam már húsz éves. Az utamba esett forrás vize felüdített és enyhet adott. Egy szikla hasadékából fakadt fel, és vígan [… Tovább]

Mint betegágynál kialudt fáklyák, úgy állnak itt körben a ciprusok;   Shelley sírja   Mint betegágynál kialudt fáklyák, úgy állnak itt körben a ciprusok; Árnyukban egy bagoly fészket rakott, És ékszer arcuk gyíkok mutatják. Hol vörös láng gyúl a pipacs [… Tovább]

Nadia Christensen angol fordításából   Szeress de ne gyere túl közel hagyj teret a szerelemnek hogy nevesd boldogságát mindig engedd egy kis sz?ke hajam szabadon     a vers angolul: Love me Love me but do not come too near [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /16. rész/*   Az egyiptomiak úgy tartják, hogy a halottak számára kijelölt földalatti világ neve Amentit. Sokszor eljutottam a küszöbéig; szerencsémnek köszönhetően nem léptem át. Most már közeledem feléje, keresem, vágyom rá. Meg fogom [… Tovább]

– Ted Hughes, Nobel-díjas angol költ?, 1930-1998. Felesége, a szintén híres költ? Sylvia Plath 1963-ban öngyilkos lett. Hughes halála évében publikálta a halott feleségéhez szóló, 1963-98 között írt levelezésszer? versgy?jteményt „Birthday Letters” – „Születésnapi Levelek” címen, ezzel törve meg harmincöt [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /13. rész – folytatás/*   Pár nap múlva átvágtunk gyalog a szigeten egy kölyök vezetésével. Ott a köves partokon túl a föld termékenynek látszott. Kósz vára egy kis öböl felett épült, jó védelmet nyújtva [… Tovább]

– A Birthday Letters c. kötetb?l – Újra láttam saját világom szemedben, Ahogyan látnám gyermekeid szemében is. A te szemeden keresztül minden idegen volt. Az egyszer? galagonyabokrok bizarr, idegen lénynek t?ntek, Rejtélyes létez?k és rejtélyes tettek. Valami lábakon járó vadság [… Tovább]

– A Birthday Letters c. kötetb?l –   A mahagóni asztallap, mit összezúztál Anyám családi bútorai Közül való volt – Rajta egész életem sebhelyeinek térképe.   Ez is kalapács alá került. A gyermeketet?szék lett kalapáccsá, mikor Az ?rület lett úrrá [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /14. rész /* Az akhájok keményen eveztek, örültek a csendes tengernek és a jó szeleknek: — Nézd, alig indultunk otthonunk felé és az istenek megengesztelődtek. Jövetelünkkor a tenger haragos volt, magas hullámok riogatták törékeny [… Tovább]

Er?sebbnek kell lenni, mintsem hogy megtörhessenek. (Lee, Chang Hoo versének fordítása) Keumgang (Gyémànt) A lét része a szenvedés maga –Annak talaján kell megkeményednem.A föld nedves és petyhüdt, S mégis olyan szilàrdnak kell lennem, mint egy szikla.Büszkeségemet félretéveKitartóan er?sítem gyökereimet. Meg [… Tovább]

  Szín áramlik a pontba, mi sötétlila lesz. A test teljes hátramaradó része megtisztulva, igazgyöngyszín mindenütt.   Egy sziklakiszögellést a tenger megszállottan nyaldos, egyetlenegy mélyedés az egész tenger tengelyében.   Légynagyságú, sötét jel kúszik a falon.   A szív bezárul, [… Tovább]

    A te tiszta szemed az egyetlen abszolút szépség. Meg akarom tölteni színnel s kacsákkal, az új állatkertjével, minek nevét közvetítheted. Áprilisi es?, indián békepipa, apró   ránctalan szár, medence, mikben a képek nagyszer?ek s klasszikusak,   nem e [… Tovább]

Nincs eszem, szavaim vagy könnyeim; szívem idebenn akár egy k?darab, a remény s a félelem kifárasztotta már; jobbra nézek, balra nézek, egyedül vagyok, nem látok örökkévaló dombokat, életem akár egy aláhulló falevél, Krisztusom, gyorsítsd meg zuhanásom!         [… Tovább]

  Görnyedt faunként vágtatott el? a holdfény s a fagyott mocsár ligetéb?l, míg minden bagoly szárnya feketén meg nem lebbent s hívására össze nem gy?ltek.   Semmi hang, csupán egy kótyagos szárcsa, mi hazafelé menekült a folyópart mentén. A csillagok [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /12. rész/*     Nekem hosszúnak tűnt az út. Éjjeli szálástól éjjeli szálásig, öböltől öbölig, szigettől szigetig haladva közeledtünk a sziklás Ake szigetéhez. Egyik-másik helyen szívesen fogadtak, asztalhoz ültettek. Újra hallani akarták a történteket, [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /13. rész/*     Elveszetten úsztunk a nyílt tengeren. Ameddig a szem elláthatott, sehol egy sziget, sehol egy szikla. A szélcsendben a vitorla bágyadtan lógott. A tenger mégis mozgásban volt, mint egy folyó sodort [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /12. rész – folytatás/*     Elhagytam szülőföldemet, és céltalanul haladtam előre. Valóban céltalanul? Eszembe ötlött a sziklás sziget, Ake lakóinak barátságos meghívása. Csöndre és pihenésre vágyva arrafelé vettem az irányt. Néhány napi út [… Tovább]

  Egész télen várjuk a tavaszt, És tavasszal szívünk nyárt remél, Ha s?r? sövények zsonganak Szólunk: mind közt legjobb a tél; És azután semmi jó már nincs Mert nem érkezett meg a tavasz — S nem tudjuk: vérünk panasza az [… Tovább]

Gyorsan ránk zuhan a halál, s rövid passzus csak az élet, a perc rossz másolat csupán arról, mi már elt?nt régen.   A szerelem életre kelt, ám nem halt meg az ideál, ki valamit elérhetne, el?bb éri el a halál. [… Tovább]

  A n? már tökéletes élettelen   teste elégedett mosolyt visel, a görög végzet illúziója   hullámzik tógája ráncain, meztelen   lábai mintha maradnának, túl messzire jutottunk, itt a vége.   Minden holt gyermek fehér kígyóként rá tekeredik,   mind [… Tovább]

  Az istenek nem adnak többet, csak életet. utasítsuk hát vissza, bármi is repít minket a szférákba, hol lélegzetünk elakad, mik örökkévalóak, ám virágtalanok. Minden, mit el kell fogadnunk, csupán a tudomány, s míg ereinkben lüktet a vér és nem [… Tovább]

  Metsz? magány közeledik szépen lassan, észrevétlen s bús szívembe beköltözik.   Elborítja lényemet fülem már nem hall, süket, s elsötétíti két szemem.   Bennem táncot jár a semmi értelemvesztve tántorgok, s egy lesz már lenni s nem-lenni.     [… Tovább]

Néha én vagyok az Isten, ki belém öltözik olyankor magam leszek a remény és a hit s az elefántcsont-mozaik miben ez az Isten rejtezik. . Néha pedig pusztán ateista vagyok, ki tagadja a magammal azonos Istent… S hallom, amint bennem [… Tovább]

  Mikor sz?nik meg e bels? sötétség – az univerzum – s mikor gyúl lelkemben napvilág? Mikor ébredek fel az ébrenlétb?l? Nem tudhatom. A nap magasan ragyog, s nem láthatom. A csillagok ridegen kacsintanak, s megszámlálhatatlanok. A szív közönyösen ver, [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /11. rész/*   Széles mezőn terült el az akhájok tábora egy zavaros vizű patak és a tenger partja között. A görögök élete az idegen parton állandó veszélyek között telt, kitéve a trójaiak állandó támadásainak, [… Tovább]

    Kertem falának túloldalán Szent Iván éjszakája tombol. Ám az én oldalamon nincs Szent Iván éjszaka. Hisz csak ott van Szent Iván éjszakája, ahol meg is ünneplik. Én csupán fényárnyékot és lobogó máglyát látok, kacajt és ugrabugrálást. És egy [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /11. rész – folytatás/* (lehet egyszer majd gyermekek játszanak ott, hol egykor harci tüzek égtek…).     A járvány eleinte alig észlelhetően jelentkezett. Előbb az állatok — ökrök és öszvérek —, melyeket a feldúlt [… Tovább]

Minden, mit gondolok s minden ami vagyok végtelen sivatag, s benne csak én magam.   Élettelen, néma puszta, lélektelen semmi… Ó, bár a homokba véshetném szavammal milyen érzés is élni…       EREDTI PORTUGÁL SZÖVEG: Tudo quanto penso Tudo [… Tovább]

  Elfogtam saját szívemet köré kulcsolódott kezem   Hallottam, amit csak ? hall: Homokszem- és halk falomb-dalt,   Nyomorultak árnyék-dalát, kik tudják már, mi a halál,   s én, meghatott, megtört lélek rájöttem, mi álom s élet.       [… Tovább]

Közel vagyunk, Uram. Elérhetsz már minket. Egymásba kapaszkodunk, Uram,szorosan, mintha minden egyes test a Te tested volna. Imádkozz Uram,imádkozz hozzánk,közledünk már. Viharon át jöttünk, hogy igyunk,vályunál és a tócsánál görnyedve. Átgázoltunk a vizen, Uram. Vér volt az, vér, mit Te [… Tovább]

  Egy fa lombja közt ülök csukott szemmel. Tétlenség, semmi csalóka álom köpenybe Borított fejem s lábaim között: vagy álmomban Tartom a tökéletes gyilkosság f?próbáját.   Az égre tör? fák kényelme! A lég elevensége s a napsugár Kedveznek nekem, a [… Tovább]

  Ha öreg leszel és szürke, álomlátó, És t?znél bóbiskolsz, fogd e kötetet, Lassan olvasd, és ábrándozz szemed Régi puha fényér?l, mély árnyáról;   Hányan szerették röpke boldog bájad, Szerették szépséged hazug-h?n szeretve, De egy férfi zarándok Lelkedet szerette, Szerette változó [… Tovább]

    Kedves, ne szeress sokáig: Én szerettem hosszan, sokáig, És divatjamúlt lettem, Mint régi nótáim.   Ifjúságunk évei alatt soha Egyikünk sem tudta volna Mi melyikünk gondolata, Egyek voltunk annyira.   De ó, egy perc alatt megváltozott ? – Ó, [… Tovább]

  Húsz ember átkel egy hídon, egy faluba menet, vagy húsz ember kel át húsz hídon húsz faluba menet, vagy egyetlen ember kel át egy hídon egyetlen faluba menet.   Régi nóta ez, nem áll meg magában…   Húsz ember [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz” – regény – /9. rész – további folytatás/*        Újabb hónapok teltek el. A szenvedők szívesen kerestek fel és az öreg félszemű kuruzsló házába beköszöntött a bőség: drágább gyékények, bronz és rézedények, szép ruhák és étel elegendő. [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /10. rész/*   Az ország neve Asszíria. A vár: Asszur. Az istenük: Asszur. Ugyanazt az egy nevet ismétlik unos-untalan, újra és újra, monoton makacssággal, nekik ez jelent mindent. Vajon a királyt is úgy hívják: [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /10. rész – folytatás/*     Hatti emberei kemények a rabokkal, de nem kegyetlenek. Elegendő élelmet adtak, nem vertek meg ok nélkül, nem kényszerítettek erőnkön felül gyalogolni. Úgy bántak velünk, hogy épen érkezzünk meg [… Tovább]

Szürke lombok közt a hegyre felbotorkáltMaga is beleolvadt a szürkeségbeAlakjával eggyé váltak az olajfák Portól szürke arcát temette kezébe. ,,Eljött a vég, a küzdelem véget ért hát.Vakon vágjak neki a sötétségnek?S hirdessem, hogy vagy, amikor szemem nem látS elszállt bel?lem [… Tovább]

Az élett?l s másoktól meggyötörvénhagyjuk itt e kínzó árnyékvilágot hajszolva az örökkévalóságothol ujjászületésünk a törvény De nem kacagnak-e harsányan rajtunk a fenséges angyali seregek? Vagy látván a földi igyekezetetsegítik megvívni halandó harcunk? Ó, nem! Életer?nk meg?rizhetjük még a síron túli [… Tovább]

  Mikor a Holló fehér volt, úgy látta, a nap túl fehér. Magában eldöntötte, hogy túl fehéren ragyog. Elhatározta, hogy megvív vele és legy?zi.   Összeszedte minden erejét, mit dühe megsokszorozott. Cs?rét a nap középpontja felé irányította.   Kacagott, célzott, [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /8. rész – folytatás/ A képen Ophir állítólagos romjai.*     Hosszú heteken át zuhogott a véget nem érő eső. Az élet a faluban szinte teljesen megállt. Alig néha mutatkozott egy-egy ázott alak a patakokká [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /9. rész/* Míg haladtunk óriási, habos tarajú hullámok borították a tengert. A kereskedők hajói azonban tétovázás nélkül haladtak a hullámok hátán, a hátulról fújó szél éjjel-nappal kitartott. Az agyagtáblák földjének emberei, úgy látszik ismertek [… Tovább]

George Theiner angol fordításából   Felépítette a házát,                    alapját,                    kövét,                    falait,                    fölé tet?t,                    kéményét és füstjét,                    panorámát.   Csinált magának kertet,                    kerítést,                    kakukkfüvet,                    kukacot,                    esti harmatot.   Kivágta szeletét fent az égb?l.   És a kertet az égbe csomagolta [… Tovább]

  Ha engem kérdeznek, Mindig azt mondom: „Egész jól, köszönöm, lekopogom gyorsan." Ha engem kérdeznek, Mindig így felelek: „Egész jól, köszönöm, és te hogy vagy?" Mindig felelek, Mindig ezt mondom, Ha kérdeznek Udvariasan… DE NÉHA               Azt szeretném                                      [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /9. rész – folytatás/ *   Legszívesebben azonnal elhagytam volna Úr városát, de nehéz ezüstlánccal voltam odakötve. Tartoztam tizenkét sékel ezüsttel. Sok volt ez. A gazdagoknak van néhány száz, a nagyuraknak ezer, a szegénynek [… Tovább]

  Ott egy madár a nyárfák között! A nap! A levelek apró, sárga halak, mik a folyóban úsznak. A madár elsuhan felettük, szárnyán ott a nap. Phoebus! ?kelti e pazar ragyogást a nyárfák között… Az ? dala ez: a lehulló [… Tovább]

Gondolat ötlött eszembe:,,Kedvesem nem értheti meg,e keser?, átkos létbenamit tettem s amit teszek." S lassan gyötört a nap fénye,míg elmém kitisztult újra,zsongtak bennem az emlékek, s hová is tartok, már tudtam: Sírtam minden múló évben:,,Szerelmem megérti egyszer,mit teszek, miért is [… Tovább]

Horia Stancu Aszklepiosz – regény – /8. rész/ A szerzőről: Horia Stancu (1926-1983) Bukarestben volt orvos, endokrinológus és az édesapja európai hírű író: Zaharia Stancu volt. Az ASCLEPIOS című regényét 1965-ben adták ki és néhány év múlva új kiadást is [… Tovább]

              Jonathan Jo Szája, mint egy „O" Meglepetéssel teli taligája;             Ha egy üt? kéne,             Vagy bármi efféle, Ã??nála van, minden nagyságban.   Ha akarsz egy labdát, Neki nem fáradság; Annál vidámabb, minél többet kéred-             Karikát és [… Tovább]

– kortárs ausztrál költ? verse –   Mondd ki a „fa" szót, s minden újra tiszta. A szó ott van körülöttünk mindenütt, akár az éj, megragadhatatlan. Szád sötét.   Egy szilánk gyorsan megtalálta benned útját. Az a vén fa, mibe [… Tovább]

MEGJEGYZÉS: Egy régebbi változat már olvasható itt a 7toronyban, ez a 2.0 verzió… Tóth ÁÃ???rpád fordítását meghaladni persze nyilván képtelenség… Fiatal m?fordítóként a teljes h?ségt?l helyenként eltértem… Egy bús, hideg éji órán hosszan ültemGondolkodvánFejemben nem gy?ztem látni millió emlék hadátKönyvhegy [… Tovább]

  Amint nevetett, lassan rájöttem, hogy vele együtt én is nevetése részévé válok, míg fogai csupán véletlenül egymás mellé keveredett csillagokká nem lettek. Magukba vontak a rövid zihálások, minden egyes pillanatyni újjászületésben, végül elvesztem torka sötét barlangjaiban, miknek falát láthatatlan [… Tovább]

  Jelképek? Rosszul vagyok a jelképekt?l. Egyesek szerint minden jelképes. Ã??k nem mondanak számomra semmit.   Miféle jelképek? Álmok… Legyen csak a nap jelkép, remek. Legyen csak a hold jelkép, remek. Legyen csak a Föld jelkép, remek. De ki veszi [… Tovább]

lírai filozofálás a szél természetér?l   Senki sem mondja,    Senki sem tudja, Honnan jön a szél,    S merre visz útja.   Repül valahonnan,    Szélsebesen lohol, Ha futnék, még akkor    Sem érhetném utol.   De ha elengedném [… Tovább]

  – Elmegyek – mondta. – Ne menj! – mondtam. – Muszáj – mondta. – Hová? – szóltam. – Nem messze – mondta. – Beszéljünk – mondtam. – Nincs id?nk – mondta. – Valaki más? – szóltam. – Igen – [… Tovább]

(Simona Cratel írása, megjelent 2007. szeptember 1-én a LiterNet.ro oldalán) *       Egy pillanat alatt nagyon gonosz lett. „Mégis mit akarsz tőlem?” — kérdezte.  Nem tudtok válaszolni. Jól érzem magam, ennyi. Lehet nem is akarok mást tőle. Ülünk [… Tovább]

Enid Derham (1882-1941), ausztrál költ?, verseit csak halála után adták ki.   Amikor a türelmetlen lélek ketyeg? órát hagy nekünk hátra Nesszusz-ingét magáról lerázva, megtudjuk, mint szakad szét az élet.   Heves a szív, zakatol az elme, a porhüvelyen megosztoznak [… Tovább]

– kortárs olasz költészet –   Ahogy mellettem pihensz, arcod fölé hajolok s megpróbálom elkapni az álom töredékét, miként egyik gyertyaláng a másikba kap Két lángocska pislákol az éjben, hol a t?z már kialudt és az álom leszállt. Ám az [… Tovább]

  E nagy, lila lepkének Kezem börtönében Tudás ül szemében, Mit bolond nem érthet.   Tanárként élt egyszer, hajdan Arca tagadó, merev; Diákjai lesték riadtan Ha nagy könyve, botja volt vele.   Mint egy harang bongó hangja, Mely egyszerre érces, [… Tovább]

  Özvegy madár siratta kedvesét    Ült egy fagyos ágon; Fenn borzongott a rideg szél,                                          Lenn a patak fázott.   Nem volt levél a csupasz erd?n,    Sem virág a földön, Alig rezdült a leveg?    Csak a malomkerék [… Tovább]

Miféle terület ez? Mily folyók, mily határok? Kinek a csontjai az ?si dombok alatt?   Élet, fej, szív, sors – a minket feltartóztató sorok, mik lerántanak a mélybe, életünket elsöpr? szél.   Csak nézem saját kezem, mint egy férfi, ki [… Tovább]

Lenn a f?zligetnél kedvesemre leltem;          Kis, hófehér lába hozta át a kerten. Kért, könnyen szeressek, mint levél n? a fán; De nem így tettem akkor, ifjan és balgán.   Ott álltunk ketten egy folyóparti réten, Szikár vállamra szállt keze, [… Tovább]

  Én nem vagyok te – de nem adsz esélyt nekem, hogy én én legyek.   „Én a helyedben – " de tudod, én nem vagyok te, mégsem engeded, hogy önmagam legyek.   Belekontárkodsz a dolgomba, mintha tiéd volna, és [… Tovább]

  Menekül már a fecskeraj, mindent száraz avar takar, ?sz hordja el az életet… Te vajon még megérkezel?   Át újra hadd öleljelek, míg két szemembe néz szemed, s hadd pihenjen fáradt fejem megnyugvást adó melleden…   Hányszor jártunk hegy-völgyeket [… Tovább]

Ã?Å¡jabb Yeats-fordítás a költ? itteni tisztel?inek kérésére, és remélhet?leg örömére is (kívánságm?sor).   Gyere, játssz velem; Mért szöknél futva Erd?rengetegben, Mint hogyha puska Lesné léptedet? Annyit teszek csak: Megvakarom fejed S mehetsz, szabad vagy.

  Messzi, csillagos ég alatt Hadd nyugodjak, ásd síromat; Víg éltemen víg halál arat És földbe fekszem, magamtól.   Ezt a verset vésd síromra: „Itt fekszik, hová szíve húzta, Hazajött a tenger matróza, És a vadász is a dombról."     [… Tovább]

JOHN KINSELLA – több mint harminc kötet szerz?je, kortárs ausztrál költ?, az él? ausztrál irodalom egyik meghatározó alakja.   Mindig visszapillantunk, magához húz az érzés, hogy mi volt ott korábban – süllyed? utak, zokogó talaj (sebhely sebhely hátán), vízmosásba fulladt [… Tovább]

A kalandvágyó gyermeklélek végül elnyeri jutalmát   Ha egy hajóm lenne, Elhajóznék vele, Elhajóznék vele A Keleti tengerre; Egy lassú hullámok mosta partra – Felül zöld tajték, s a fehér alatta – Bumm! Bumm! Bumm!A napfényes homokon.   Akkor kikötnék, [… Tovább]

Minden délután iskolából jövet a gyerekek az riás kertjébe mentek játszani.        Szép, nagy kert volt, zöld füve, akár a selyem. A f?ben itt-ott gyönyör? virágok nyíltak, mint a csillagok. A tizenkét ?szibarackfa tavasszal pompás rózsa- és gyöngyházszín? virágokat [… Tovább]

gyerekvers   Egy Bácsival találkoztam sétára menet; Szóba elegyedett A Bácsi velem. „Hová mész, Bácsi?" – kérdeztem    (Faggattam ?t, amint lépkedett). „A faluba, hogy kenyeret vegyek.    Velem jössz?" „Nem, nem megyek."   Egy Lóval találkoztam sétára menet; Szóba [… Tovább]

gyerekvers   Lent az utca sarkán Három útnak sarkán Hol a lábak Elhaladnak, így kopognak: „Kopp-kopp-kopp", Ki lépked ott most az utca sarkán? A Dadus cip?je És Percy papucsa… Kopp! Kopp! Kopp!

  A n? már tökéletes élettelen   teste elégedett mosolyt visel, a görög végzet illúziója   hullámzik tógája ráncain, meztelen   lábai mintha maradnának, túl messzire jutottunk, itt a vége.   Minden holt gyermek fehér kígyóként rá tekeredik,   mind [… Tovább]

– javított változat – Pengeél?, gigantikus szikláknak ront tébolyult haraggal az óceán, a féktelen hullámoknak nincs megállj, s a tajték-had fehér h?si halált hal.   Ám indul máris a tartalék hadtest, a szikla szemében szürke megvetés, míg újabb öngyilkos hullám tör felé, s [… Tovább]

bájos gyermekvers   A király megkérdezte A királynét, És ? a Cselédlányt: „Kaphatnánk vajat Királyi kenyerünkre kicsikét?"Kérdezte a királyné A cselédet, És ? felelt: „Hogyne, Azonnal megyek A tehénhez Miel?tt aludni tér."   A cselédlány Meghajolt, Ment és szólt A [… Tovább]

  Soha, de soha, de soha sem szerettem: „Vigyázz magadra,        szentem!"     Soha, de soha, de soha sem akartam: „Fogd a        kezem!" Soha, de soha, de soha sem figyeltem oda:       „Ne mássz fel, kincsem!"     Nem jó [… Tovább]

  Mikor a nap Almafa-leveleken átragyog, Mikor a nap Almafa-levélnek árnyat hagy ott, Akkor szökellek A friss gyepen Levélt?l levélig Egyikt?l a társáig Hipp-hopp! Hipp-hopp! Itt szökellek!

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény /6. rész/ *     Valamikor erős volt a királyság. Anu, a pap elmondta, hogy a rend évezredek óta fennáll, megkövesedve, de most hanyatlik minden, mint amikor egy ember túljutva a férfikoron, öregedni kezd. Ahogy [… Tovább]

Részlet Horia Stancu: „Aszklepiosz” című regényéből.*     Egyesek azt mondják rólam, hogy ifjúkoromban sokat utaztam Egyiptom földjén és, hogy a gyógyítás tudományát az egyiptomi papoktól szereztem.   Igaz, oda is eljutottam a mükénéi Agamemnón király hajóján, de a sors [… Tovább]

Részlet Horia Stancu: Aszklepiosz című regényéből /3. rész/ *     A lakoma és tanácskozás után apám Eumenichész, a környékbeli baszileuszok, és Agamemnón követe Sztentor, egybehívták az egyszerű népet, tetszésükre van-e háború, vagy sem. Míg összegyűlik a hadnép, a mulatozás [… Tovább]

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény /5. rész/ *     Hosszú éveket töltöttem Egyiptom földjén, nehezeket az elején, könnyebbeket és kedvesebbeket később, miután már megszoktam a földet, a napot, és a hely rengeteg istenét. Utaztam a folyamon le is, fel [… Tovább]

– James Joyce utolsó verse – a szerz? unokája ugyanazon a napon született meg, amelyen apja meghalt –   Múlt sötétjéb?l született a gyermek öröm és bánat tépi szét a lelkem.   Bölcs?jében csendben szunnyad az új élet, szeretem s [… Tovább]